Szólásszabadság és antiszemitizmus

Magyarország máig nem ismeri el a felelősségét a zsidóüldözésekben – vélte lapunknak adott interjújában Jehuda Blum, Izrael állam korábbi ENSZ-nagykövete. A pozsonyi születésű, magyar anyanyelvű diplomata szerint erkölcsi felelősséget kell vállalniuk a magyaroknak a holokauszt idején történtekért, és kétezer év kereszténység is hozzájárult ahhoz, hogy „a zsidó a ludas mindenben”.

2009. 03. 30. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi alapján gondolja úgy, hogy terjed Európában az antiszemitizmus?
– Harminc évvel ezelőtt nem hallhattunk volna olyan jelszavakat és kijelentéseket, mint most. Ma nyíltan lehet antiszemita jellegű szónoklatokat tartani. Hogy ez mivel van összefüggésben? Hatvan évvel vagyunk a háború után. Az emberek akkor megrökönyödve látták, hová vezetett az antiszemitizmus, hiszen a háborúnak is voltak előzményei. Magyarországon nagy hagyományai voltak a zsidóellenességnek, már a XIX. századig visszamenőleg, pedig az egy nagyjából liberális korszak volt. A kiegyezéstől az első világháborúig tartó időszak a magyarságnak és a magyar zsidóságnak is aranykor volt. Ám bűnbakot kellett találni, hiszen elveszítették a háborút. Jött a szerencsétlen 133 nap, ahol a zsidók pont annyit szenvedtek, mint a magyarok. Voltak zsidók a vezetésben, valóban, de a zsidó középosztály pont annyit szenvedett tőlük, mint a nem zsidók. Kun Béla terrorrezsimje után jött az ellenforradalom, és több ezer zsidó meghalt, mikor a vitéz urak garázdálkodtak. Magyarországon a két háború között igen erős volt az antiszemitizmus. Én 1941-ben érkeztem ide, mikor nem deportáltak embereket, de a zsidóellenességet éreztük lépten-nyomon. Petschauer Attila neve mond magának valamit? Olimpiai bajnok volt, majd munkaszolgálatra Ukrajnába vitték, ott leöntötték vízzel, és megfagyott. Így köszönte meg neki Magyarország az aranyérmet. És ez csak egyetlen példa. Ez mind azelőtt történt, hogy Németország bevonult volna, ennek ellenére Magyarország máig nem ismeri el a felelősségét a történtekben. Ön nem felelős érte személyesen, de erkölcsi felelősséget kell vállalni, mint a németek tették. Itt szabad zsidózni, hiszen szólásszabadság van.
– Ön szerint nem elsőrendű a szólásszabadságért vívott küzdelem?
– A szólásszabadságnak megvannak a korlátai, nem sértheti más emberi jogait, emberi méltóságát. Harminc éve itt egyáltalán nem volt szólásszabadság, ma pedig az ország átesett a ló túloldalára. Vannak olyan államok, ahol törvényben határozták meg, mit szabad és mit nem szabad mondani. Uszítani egy vallási-faji kisebbség ellen számos országban tilos. Nálunk, Izraelben is így van. Tilos az arabok ellen uszítani, ha valaki mégis megteszi, a bíróság előtt felel tettéért. A legjobb persze az volna, ha nem volna szükség törvényekre, de ez már a neveléstől függ. Nem csak az iskolákról beszélek, nagyon fontos, hogy mit hall a gyermek a szülői házban, hogyan reagál egy-egy esetre a sajtó vagy az írók közössége. Én nem tűrném például, hogy a stadionokban a drukkerek egy kisebbség ellen kiabáljanak trágárságokat. Ebben az egyházaknak is nagy szerepe kellene, hogy legyen.
– Ki dönti el, mi az uszító és mi nem az?
– A bíróság. Németországban nemrég elítéltek egy férfit két különböző kijelentése miatt, amelyekkel tagadta a holokausztot. Egyikért öt évet, a másikért hatot kapott. Jogállamokról beszélünk, hiszen Németország vagy az Egyesült Királyság jogállam, vannak hagyományai ezen a téren. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata is kimondja a szólásszabadság korlátozott voltát, amikor más ember jogával szembeütközik. A bíróság arról is gondoskodni tud, hogy egyik vagy másik párt ne használja politikai célokra a korlátozást.
– Elfogadható-e ön szerint, hogy a rendőrség saját hatáskörében úgy dönt, hogy elvisz két fiatalembert azért, mert egy transzparensen azt mutatja fel, hogy „Felelős kormányt Buda-Pesten”?
– Ha nem verekedtek, hanem csak álltak ezzel a transzparenssel, akkor szerintem nem szabad őket elvinni. De nem ismerem a pontos esetet, beszélnem kellene az érintettekkel, hogy állást foglaljak. Ellenzéki politikát folytatni teljesen elfogadható. Nálunk is van ellenzék, egy demokráciában ez természetes. Van azonban különbség jogos ellenzékiség és uszítás között. Kifejezni azt, hogy nem vagyok elégedett a kormány munkájával, azzal semmi baj nincs. Elutasítani a külügyminisztert, mert roma a felesége, az már más kategória.
– Az hová tartozik ön szerint, hogy „sok cigány követ el bűncselekményt”?
– Ha csak így mondja, az nagyon közel áll az uszításhoz. Ha viszont hozzáteszi, hogy azért követik el ezeket a cselekedeteket, mert nem foglalkoztak velük, és az apjuknak nincs munkája, az már másképp hangzik. Minden attól függ, milyen hangnemben mondjuk. Az is lehet, hiszünk benne, hogy az emberek egyenlőek, így a cigány nem rosszabb és nem jobb, mint én, és a körülmények szinte rákényszerítik, hogy bűncselekményeket kövessen el. Nem tudom, hogy Magyarországon milyen a helyzet, de Csehországban az Európai Bíróság elé került egy ilyen ügy, és Prágát elmarasztalták. Mindig az okát kell megkeresni az egyes cselekedeteknek, nem káromkodni.
– Ön szerint nem hátráltatja Izrael fejlődését az, hogy minden egyes kudarcuk esetén antiszemitizmust kiáltanak?
– Nem azt mondom, hogy mindenki, aki kritizálja Izraelt, az automatikusan antiszemita. Arra kell választ kapni, hogy egy másik ország hasonló körülmények között milyen elbánásban részesülne-e részéről, pont úgy kritizálta volna-e. Ha nem, akkor ez diszkrimináció, amely az antiszemitizmusra vezethető vissza. Nagyon sok országban úgy bírálják a zsidókat, hogy helyette Izraelt kritizálják, mert rájöttek arra, hogy az egy zsidó állam.
– Mi alapján tudja eldönteni, hogy valaki a tettei miatt bírálja Izraelt vagy zsidósága miatt?
– Egy hasonló körülmények között levő országhoz kell hasonlítani Izraelt. Ha Sopront nyolc éven át rakétákkal fenyegetnék Bécsújhelyről, lövöldöznek, majd maguk viszszavágnak, az micsoda? Önvédelem vagy támadás? Izrael esetében azonnal népirtást kiált mindenki.
– Izrael igen véres történelme során nem tett semmi olyasmit, amelyért kárhoztatni lehetne? Mondjuk a függetlenségi háború idején végrehajtott mészárlások és az ott lakó palesztinok elűzése nem ilyen?
– Szerintem nem véres Izrael történelme. Háborúi minden országnak voltak, Magyarországnak is. Igen, minden hadmozdulat esetén vannak kilengések, és vannak államok, ahol a kormány később legitimálja azokat. Izrael viszont olyan ország, ahol bíróság elé állnak azok, akik felelősek a kilengéseként. Tisztek is mentek börtönbe nálunk az említett elhajlások miatt. Fel kell tenni a kérdést, milyen okokból voltak a háborúk. Mi hibáztunk, de az arabok rendben voltak, ugye? Hatvan éve az arabok nem ismerik el Izrael létjogosultságát, és ezt nyíltan mondják! Mit vár el tőlünk, mi nem vághatunk viszsza? Ha terroristák támadnak minket Libanonból vagy Gázából, hát persze, hogy visszacsapunk! Sajnos maguk nem akarják elfogadni, hogy a zsidóknak nem mindig veszteseknek kell lenniük. Megszokták. Kétezer év kereszténység ehhez bizony hozzájárult, hogy a zsidó a ludas mindenben. Meg fogja látni, itt is azt fogják mondani, hogy a zsidók okozták a nemzetközi pénzügyi válságot.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.