Bognár Anna 1987. május 29-én született Budapesten. Édesapja színművész, édesanyja balettművész. Emlékeik szerint másfél évesen beszélt, két-három éves korában verseket mondott, s arra már emlékszik, hogy a szavak csodája nagy hatással volt rá. Édesapja esti meséiben megszemélyesített minden tárgyat, kanalat, kockát, játék babát, szókincse gazdagodása szempontjából meghatározónak tartja ezt az időszakot. Jelenleg az ELTE BTK olasz– magyar szakának hallgatója. Költői indulása a PoLíSz című irodalmi folyóirathoz kötődik. Olaszirodalom-tanára, Madarász Imre fedezte fel, megtiszteltetés és meglepő öröm volt, hogy az estjén megjelent Jókai Anna is, és méltatta a költészetét.
A Nem dajka dal című összeállítás magában foglalja a költő univerzumának minden konkrét és metafizikai szegmensét. Arra a kérdésünkre, hogyan áll jelenleg az Istennel folytatott sakkjátszmája, úgy felelt, hogy mindannyiunk életében meghatározó a transzcendenciához fűződő viszony. Ő mélyen vallásos, hisz Istenben, de ezért a hitért nap mint nap meg kell küzdenie. Talán merészségnek tűnhet, de fel mer tenni Istennek mindannyiunkat belülről kínzó kérdéseket. „Miért adtál jussot nekik? Igen, a sötét erőknek?” – kérdezi a Teremtőt vallatva. A zárás mégis megnyugvást fejez ki az isteni nagy akaratban: „rendbe hozom törött bárkám, ígérem.” Erre rímel a Genezis című vers befejezése: „Így őrzi titkát a rend. Én hiszek a teremtés csodájában. Nincs nagyobb rejtély annál, hogy honnan jövünk, hová tartunk, s ez a kérdés előbb-utóbb előkerül minden ember életében.”
A készülő kötet más verseiben önfeledt játékosság és formai bravúrok gyönyörködtetnek, méltón a címben is vállat mesterekhez. A „Weöres izzás” és Gulácsy Lajos látomásai mellett megjelennek a diáklét rekvizitumai is. Nem csoda, feleli, hiszen miközben a nagy létgondokkal, örök kérdésekkel „világmegváltó” huszonegy évesként foglalkozik, azért a diákélet a mindennapjainak szerves része. Bognár Annáról legtöbbet a Theiresias című verse árul el: az egyetemes látással megáldott-megvert vak metaforája. A vakság-látás paradoxona már megragadt benne középiskolás korában, az Oidipus dráma nagyon mélyen hatott rá, és a Theiresiassal kapcsolatos részeket többször is átolvasta. Úgy gondolta, hogy egyszer egy versben meg kell jelenítenie a művészi váteszsors kínzó kérdéseit. A monotóniáig ismételt „képek, csak képek” visszatérő sora szükségképpen vezet a keserű lezáráshoz: „rajtam a bélyeg / örökre, végleg”. Mindez megjelenik a Téboly című versben is, amelynek központi alakja a bolond, aki az igazság egyedüli birtokosa. Ez is egy vissza-visszatérő világirodalmi motívum.
Arra a kérdésünkre, hogy mikor jelenik meg végre a bemutatott kiváló versblokk kötet formájában, Bognár Anna válaszként elárulja, hogy a kötet megjelenésének feltételei már adottak. Terve, hogy az est anyagát új versekkel kibővíti, s őszintén reméli, hogy a kötet még idén eljuthat a versolvasókhoz. Aki azonban még a könyv megjelenése előtt meg szeretne ismerkedni Bognár Anna lírájával, megteheti ezt május 13-án a Madách Színház Tolnay Szalonjában, ahol újra műsorra tűzik szerzői estjét.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
