Nagyon erős versblokk olvasható a Kortárs című folyóirat legfrissebb számában. Kiss Anna Kendő a hóban című költeménye ékesen bizonyítja, hogy az őszinteség, az eredetiség nem kiürült formalizmus, hókuszpókuszok kérdése: „egy leváló / pányva-szalag / fenn a / halálos szélben, / ott a múló / szán-nyomoknál, / ó, hó, / lángol fehéren.” Egyetlen sor, amely letisztultan foglalja magában a tél, a szél kifejező képét, a versegész pedig lengén idézi meg az öröklétbe távozott Schmidt Éva emlékét is. Szabályos időmértékes ritmikai keretek között vall metafizikai alapkérdésekről, életről, halálról, újjászületésről, feltámadásról Lackfi János A játékos című, nagy ívű költeményében. Egy harmadik jeles költőről, Bágyoni Szabó Istvánról és alkotótársáról, Árkossy Istvánról, Erdélyről, a havasokról, a felejthetetlen székely–magyar világról tárul elénk hiteles kép a Beszélgetőkönyv című írásból, amely nem interjú, hanem két, hasonló indíttatású, hasonló korú költő érzékletes kérdés-felelet játéka. A múltba vezérel bennünket Czakó Gábor érzékeny, pengeéles logikájú Új- és őstörténetünk című esszéje. A kritikai rovatban két különböző indíttatású beérkezett költőről, az ízig-vérig intellektuális, szikrázó szellemiségű Tóth Krisztina Vonalkód s a nemzeti elkötelezettségű, szabolcsi eredetű lírikus, Fazekas István Megnyerhető veszteségeink című kötetéről olvashatunk értő elemzéseket Chován István, illetve Véghelyi Balázs tollából. A szám érdekessége N. Pál József Varga-sors – magyar sors? című, sporttárgyú eszmefuttatása, amelyben Varga Zoltán, a magyar labdarúgás egyik nagy tehetsége ad modellt különböző magyar mentalitásokról. A Fradi futballistája utolsó mohikánként képviselte azt a mentalitást, ami Puskásékat, az Aranycsapat tagjait jellemezte: nagy teljesítményt csak teljes szívvel lehet elérni.
(Kortárs, 2009. 53./3.)
origo.hu
Öt autó ütközött az újbudai Budaörsi úton
