Az emblematikussá vált számokat, amelyeket mindannyian dúdoltunk, énekeltünk, Szörényi Levente komponálta, a dalszövegeket Bródy János írta. Az István, a király összesen hét szabadtéri előadását több mint százezer ember látta. A film az 1984-es filmszemlén, s a cannes-i filmfesztiválon is nagy közönségsikert aratott. Egy mű, amelyben a rendező és az alkotók az ítélkezés szándéka nélkül vallottak arról történelmi alakok közvetítésével, hogy nemzeti sorsfordulók pillanataiban mennyire nehéz a döntés. Rabok legyünk, vagy szabadok – énekeltük együtt a szabadtéri előadáson. „Szállj fel a csillagokba – Szél könnyű szárnyán szállj – Kárpátok gyűrűjéből – Szállj fel szabad madár.” E sorok akkor lehetővé tették, hogy az éledező csöndes, bársonyos rendszerváltó forradalom nyitányának kezdetén az emberek együtt vallhattak a Kárpát-medence egységéről, sirathatták az eltemetett, de lassan újjáéledő szabadságeszmét. Az akkori kritikák ünneplő, tétova, riadt hangneméből, a hatalom reagálásaiból Koltay Gábor szavaiból az olvasó számára is nyilvánvaló negyedszázad távlatából: valószínűleg a hatalom az indulatok, a viharszelepek levezetésének szándékával engedélyezte a monstre látványosságot, a színdarabot és a filmet is. De elszámította magát. Azt hitte, a magyarok kisírják egymás vállán a bánatukat, aztán maradhat minden a régiben. Ám a Kárpátok sűrűjében mégis fölszállt a szabad sólyommadár és már nem lehetett többé visszaparancsolni a kalitkába. A film az ébredés egyik emblémája lett. Szörényi Levente és Bródy János csodálatos dalai kimondtak valamit, ami az emberek szívét nyomta. István királyt Pelsőczy László személyesítette meg, énekhangja Varga Miklós volt. Koppány szerepében Vikidál Gyula, Tordaként Deák Bill Gyula, Laborc szerepében Nagy Feró, Réka, Koppány lánya alakítójaként Kovács Ottilia – énekhangja Sebestyén Márta, Koppány feleségeiként Nyertes Zsuzsa, Hűvösvölgyi Ildikó, Tóth Enikő, mind élő legendává váltak. Minthogy a filmet számtalan alkalommal közvetítette a televízió még a mai amerikai akciódömpingek évadján is, legalább nagy ünnepeinken, kevés ember van, aki ne szembesült volna Koltay filmjével, vagy valamelyik színházi előadás élményével. A könyv megidézi a legendás film fogadtatásának stációit, fölidézi ifjúságunkat, amelynek komoly tényezői az István, a király, Szörényi Levente és a nagy csapat, az Illés együttes. Emellett a mai fogadtatásból is ad ízelítőt. Tüntetéseinken, demonstrációinkon elengedhetetlen, hogy előbb- utóbb föl ne csendüljön a rockopera valamelyik halhatatlan nótája.
(István, a király emlékkönyv, 1983–2008, írta, szerkesztette Koltay Gábor, Szabad Tér Kiadó, 2008, 390. old.)
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
