Emlékezés az igazi Márai Sándorra

Mint minden évben, most is megemlékezett Márai Sándor születésnapjáról, s halálának évfordulójáról az életművet kiadó Helikon. Az esten kivetítőn láthattuk Bródy Anita fotómontázsát, amelyet Márai-idézetekből, könyvborítókból, életképekből állított össze. A fellépő színművészek, Bács Ferenc, Hűvösvölgyi Ildikó, Zubornyák Zoltán valóságos színházi élményben részesítették a közönséget. A műsor legfőbb erénye, hogy több művészeti ág összhatásának és Mészáros Tibor elemző szavainak segítségével a valódi Márai Sándort mutatta meg, nem hallgatva sem a rajongó, sem az elutasító szakmai véleményekről. Vannak, akik azért kezelik fenntartásokkal, mert kassai polgárfiú létére először megtévesztették a Tanácsköztársaság eszméi. Mások azért idegenkednek tőle, mert – részben éppen a vörösterror igazi megismerésének hatására – végleg kiábrándult még az eszmei baloldaliságból is.
1948-as emigrációjától kezdve a nyolcvanas évekig hallgatott róla a hazai kritika. A fiatalabb nemzedékek képviselői közül csak azok szembesültek az életművel, akiknek szülei, nagyszülei megőrizték például A gyertyák csonkig égnek, a Válás Budán című nagyregényt, vagy az Egy polgár vallomásait. Híres idézetét ismerték sokan, a naplófolyamból: „A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni. Mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.” E gondolatot a közönség aktuálisnak érezte, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy vannak, akik emiatt idegenkednek az írótól. Márai a nyolcvanas években sem volt hajlandó San Diegó-i magányában szinte senkit sem fogadni az anyaországból, mindenkiben a kollaboránst kereste. Közölte, hogy addig nem jön haza, s nem engedi kiadni a munkáit sem, amíg hazánkból el nem mennek az orosz megszállók. Az ismeretlen íróból azóta világirodalmi rangú magyar író lett.
Különös aktualitást nyert Rómában történt valami című regénye. Azt az időszakot idézi meg, amikor Julius Caesar halála után mindenki várja az új zsarnokot. A nép sunyít, az írástudók megpróbálják az új diktátort humánusnak, jóságosnak feltüntetni. Márai Rákosi-, illetve a Kádár-korszak nemzetrontó veszélyeire hívta föl a figyelmet parabolisztikus történeti munkájában. Mészáros Tibor nem titkolta, hogy a regény a mai hatalomváltási kísérletet is modellezi. A műsor azt bizonyította, hogy az életmű szerves egységet alkotva tárja elénk a huszadik század eszmetörténetét.