Múlt szombaton ünnepeltük a műemlékek világnapját. Keserédes ünnep ez itthon, ha arra is gondolunk, egy-egy lelkiismeretlen vállalkozás hogyan csúfít el történelmi városrészeket. A legszomorúbb az álságos ideológia hozzá: élhető, korszerű várost kell teremteni, amihez – bárhol is járunk – egyenlakok, presztízsirodaházak dukálnak. Meg különben sem éri meg a befektetőnek a múltidéző épületeket felújítani. Bezzeg Firenze! A világ – minden túlzás nélkül – egyik legszebb városa tömve van amerikai és japán turistákkal, akik ide nem „projekteket” csodálni jöttek, mert van abból nekik otthon bőven. A vendég szemével nézve a firenzeieknek sem poros múzeum a város, amelynek szívében még véletlenül sem találni plázát, gyorsbüfét. S ha egy-egy butik költözik a középkori házakba, nem verik szét a falakat a kirakat kedvéért: mint Rómában, a ruhákat ízlésesen kifüggesztik az ablakba. Tiszteletre méltó ízlés uralkodik ebben az olasz városban is: az új tisztelettel viszonyul a régihez.
Firenze híres nevezetességeit sokan – még ha sosem jártak a városban – majdnem kívülről tudják a könyvekből. Avatott szerzőknek köszönhetően szinte látatlanban is ismerhetjük a XIV–XV. század fényét visszatükröző firenzei dómot, a Santa Maria del Fiorét (Liliomos Máriát), amelynek kupolája Filippo Brunelleschi zsenijét dicséri. Giotto harangtornyát, a Szent János-keresztelőkápolnát is ismerősként üdvözölhetjük, a Piazza della Signorián pedig nemcsak a Palazzo Vecchio, Ammanati mai napig kritizált Neptun-kútja, a „Nagy Fehér”, vagy Donatello, Cellini egy-egy nevezetes szobra okozzák a felismerés örömét, Girolamo Savonarola máglyájának emlékhelye is történelmet idéz. Aki régen járt Firenzében, annak a Dóm téren és itt is döbbenetes lehet a tömeg. A közeli Uffizi-képtár előtt hosszú sorok kígyóznak, előzetes regisztráció nélkül nagyon nehéz bejutni a művészetek szentélyébe. Ismert történet a francia íróé, Stendhalé, akit ájulás környékezett meg a Santa Croce-templomban, s a mindenütt jelen lévő szépség szinte sokkoló hatását neki köszönhetően Stendhal-szindrómának nevezték el. Firenzéhez még egy „szindróma” köthető: a Dávid-szindrómát Michelangelo Buonarotti lélegzetelállító szobra által kiváltott hatásként írják le. A feljegyzések szerint e „veszélyek” kifejezetten az amerikai turistákra leselkednek, akik a szépség ismeretlen kultúrájával való találkozáskor kerülnek szinte hisztérikus állapotba, a magyar utazót – aki csendes csodálattal élvezi a sok gyönyörűséget – legfeljebb az embertömeg zavarhatja. Épp ezért érthető, ha egy idő után a turisták által kevésbé látogatott helyeket keresi fel, és kevésbé ismert szépségeket fedez fel.
Ilyen a Galleria dell’Accademia – a Dávid-szobor otthonának – közelében a San Marco-kolostor, amelynek kilenc évig volt lakója Fra Angelico. Inkább csak a quattrocento zarándokai ismerik e helyet, mint Fra Angelico művészetének gazdag gyűjteményét. Többek között az „angyali” festő legtöbbet reprodukált képe, az Angyali üdvözlet is a szerzetesi cellák külső falán, az első emeleten itt látható. Cosimo Medici e falak között kereste lelki békéjét, ám volt még egy híres lakója a kolostornak: a prédikátor Savonarola. E helytől nincs messze a Piazza della Santissima Annunziata, csendes, ám legszebb tere Firenzének, Brunelleschi lelencházával, amelyet Robbia babái díszítenek.
Nagy felfedezés az Arno bal partján, Firenze „Budáján” is várhatja az utazót. Az Oltarno városrészben – amely tele van reneszánsz palotákkal és középkori lakótornyokkal, Dante világát jobban idézi – érdemes csatangolni, ráadásul itt van a firenzei reneszánsz igazi bölcsője, mégpedig a Santa Maria del Carmine-templom Brancacci-kápolnájában. Masaccio itt látható freskóihoz – Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból, Adógaras – annak idején olyan művészek jártak vissza tanulni, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo vagy Raffaello Santi.
A jobb partra Ammanati Szentháromság hídján, Firenze legszebb hídján menjünk vissza, és térjünk be a Szent Apostolok borgójába, a reneszánsz előtti idők sikátorába. A házak között itt megbúvó Chiesa dei Santi Apostolit egy latin nyelvű felirat szerint még Nagy Károly alapította, ám annyi bizonyos, hogy a templomot a XI. században építették. A helyiek szerint ez itt a város legszebb utcája. Távol a turistáktól, közel Firenzéhez.
origo.hu
Hiába titkolták, kiderült Gyurcsány Ferenc döntésének oka
