Közös a sorsunk Argentínával?

Kelet-Európa országait most ugyanaz a helyzet fenyegeti, mint amilyet átélt Argentína 2001-ben, pénzügyi összeomlása idején – emlékeztette nagyköveteit Cristina Fernández de Kirchner, Argentína elnök asszonya a minap. Az argentin lapok gazdasági rovatai is hetek óta azt elemzik, vajon miért alakulhatott így a kelet-európai országok, köztük a különösen rossz helyzetbe kerülő Lettország sorsa. A tekintélyes stockholmi gazdasági iskola közgazdásza, Morsen Hansen úgy véli, az új pénzügyi válság bebizonyította, hogy a kelet-közép-európai térség gazdasági szerkezete azért ilyen sérülékeny, mert 1989 után az új rendszer a régi súlyos egyenlőtlenségekre épült fel. Az IMF pedig azért követelheti Lettországtól az államcsődöt elkerülő kölcsönért cserébe a bérek csökkentését a versenyképességhez, mert gyengék a szakszervezetek.
Mind több politikus, elemző emlegeti az új, ezúttal gazdasági vasfüggöny leereszkedését a nyugat-európai államok és a régi, korábban szovjet befolyás alá tartozó térség közé. Hansen a világméretű pénzügyi válság kirobbanásáért egyébként ugyanúgy Alan Greenspant, az Egyesült Államok szövetségi jegybankjának volt elnökét tartja felelősnek, mint a közgazdasági Nobel-díjas Joseph Stiglitz, aki piaci fundamentalizmusnak tartja a neoliberalizmust. Greenspan ugyanis 2001-ben nem szállította le a kamatokat, és a pénzbőség következtében az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, sőt a kelet-közép-európai térségben óriási fogyasztási és ingatlanboom alakult ki. A hihetetlen mértékű gazdasági növekedéssel együtt elszabadult az infláció az Európai Unióban, de ezzel nem tudott lépést tartani a termelékenység.
Argentína nem véletlenül figyel fél szemmel a pénzügyi válság következtében megroggyant kelet-európai térségre. A dél-amerikai ország gazdaságpolitikája egyre inkább a protekcionizmus és az államosítás felé tart. Argentína a 2001-es pénzügyi összeomlást máig nem tudta kiheverni teljesen, többek között azért sem, mert az utolsó argentin diktatúra (1976–1983) után fokozatosan felgyorsult a szinte kritikátlan privatizációs gazdaságpolitika. Bár azóta felpörgött a gazdaság, a középosztály elszegényedett, és a multinacionális cégek változatlan befolyása következtében Argentína máig nem tudja kihasználni kiváló mezőgazdasági adottságait. Tavaly nyáron egy uruguayi lap írta meg, hogy Argentína termőföldjeinek 65 százaléka került külföldi kézbe, és a multik Dél-Amerika többi országának termőföldjeit is meg akarják szerezni. Sőt szemet vetettek az argentin – de a paraguayi, uruguayi és brazil – édesvízkészletekre is.
A gazdasági vasfüggöny Dél-Amerika két legnagyobb országa – Brazília és Argentína – között is egyre inkább látható az argentin válság óta. Az újonnan felfedezett olajkészlet birtokában a világban fontos szerepekre készülő Brazília az erősödő argentin protekcionizmussal szemben a liberális gazdaságpolitikában és az Egyesült Államokhoz való, de nem feltétlen alkalmazkodásban látja a megoldást a térség gazdasági és politikai gondjaira.