Pannonhalmától Zalaszentgrótig – minden iskola érintett volt az 1956-os forradalom utáni megtorlásban

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlás a társadalom minden szintjére kihatott. Pannonhalma is ennek lett az egyik szimbóluma. Kevésbé közismert, hogy az iskolákban tanárokat és diákokat is elítéltek vagy kitiltottak az ország középiskoláiból.

Pannonhalma messze volt- a fiatal Antall József diákjai körében Forrás: antallarchivum.hu

Antall József későbbi miniszterelnök 1956-ban az Eötvös József Gimnáziumban volt tanár, és a forradalmi bizottság elnökévé választották. 1957. márciusában e tevékenységéért áthelyezték a Toldy Gimnáziumba. Pannonhalma is hasonló események színtere lett.

Pannonhalma messze volt – a fiatal Antall József diákjai körében. forrás: antallarchivum.hu

A Toldy Gimnázium néma megemlékezése

Antall József Pannonhalmán is nagyon népszerű tanár lett. Olyannyira, hogy – tudva ’56-os múltjáról – 1957. október 23-án a diákok néma megemlékezést tartottak a forradalom leverésének első évfordulóján. Ezután Antall Józsefet elbocsátották és nem dolgozhatott tanárként, hanem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa lett az V. kerületben. 

Pannonhalma példát mutatott

Kevésbé közismert, hogy Pannonhalmán a Bencés Gimnázium III/a osztályának diákjai, ahogy korábban is minden évben, 1961. október 23-án szintén megemlékeztek az 1956-os forradalom áldozatairól a Himnusz eléneklésével és imádsággal, Karsai Géza magyar–történelem szakos tanár óráján. Az Állami Egyházügyi Hivatal az eset kapcsán vizsgálatot indított, amelyet 1962. március 8–10. között folytattak le a gimnáziumban.

A vizsgálat eredményeként az igazgatót, Vályi Hugót leváltották, helyére Monsberger Ulrik került. Két szerzetestanárnak, Domnanovich Ábelnek és Szabó Zerindnek két évre el kellett hagynia a bencés rendet, Karsai Géza történelemtanárt pedig nyugdíjazták. A III/a osztály két tanulóját, Szabó Pétert és Cserháti Károlyt az ország valamennyi katolikus középiskolájából kizárták. 

Pannonhalmi diákok tablóképe 1963-ból. Domnanovich Tamás ajándéka

Cserháti Károly így emlékezett vissza 2015-ben:

Én azon a héten hetes voltam, én kértem meg a tanárainkat a megemlékezésre. Másrészt volt nálunk egy diákönkormányzat. Én lettem az egyik csoport vezetője, engem választottak meg a legtöbb szavazattal, nagyon büszke voltam erre. A tanárokat azonnal elbocsátották, bennünket a bencés atyákból álló bizottság ítélt el. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a vizsgálat addig húzódott-halasztódott, hogy be tudtuk fejezni a harmadik osztályt. 

Pék László irodalomtanár sorsa is megpecsételődött

Még Zala megyéig is elért a megtorló hatalom keze. A zalaszentgróti Béri Balogh Ádám Gimnázium lelkes magyar tanárát, Pék Lászlót előbb meghurcolták, majd Tökölre internálták. 

A zalaszentgróti Béri Balogh Ádám Gimnázium végzős diákjai 1957-ben. Fotó: Zalaparti Képes Kalendárium

Az internálás – vagyis rendőrhatósági felügyelet alá helyezés – intézménye 1945 után a hatalom valós vagy képzelt ellenségei elleni adminisztratív eszköz volt, amelyet olyanok ellen alkalmaztak, akiket a diktatúra ellenségeinek tartottak, de bírósági perben nem voltak elítélhetőek. 

A kistarcsai és tököli internálótábor újranyitásakor hat hónapra internálták az ’56-os forradalmárokat, de ez az időtartam hosszabbítható volt.

Pék László „bűne” mindössze annyi volt, hogy a forradalom napjaiban elszavaltatta a diákokkal Petőfi Nemzeti dalát, és az iskolában levették Rákosi és Sztálin képeit, a rákosista címert, és helyükre a Kossuth címert tettek ki. Pék tanár úr nagyon népszerű volt a diákjai körében. A fiatal, lelkes tanár színjátszókört vezetett, betanította a diákoknak Déry Tibor A talpsimogató című darabját. A diákokkal kórusban szavaltatta Petőfi Sándor verseit, hogy mélyen berögzüljenek a hazafiság eszméi a diákokba. 

Dénes Mária 1957-ben, kizárása után.

Pék tanár urat 1957. február 9-én helyezték közbiztonsági őrizetbe és arról határoztak, hogy egy évre internálják Tökölre (ÁBTL ÁBTL M-20871.). A Zala Megyei Ügyészség 1957. május 20-án ezt megerősítette. 

Pék tanár úr, miután az internálási időt letöltötte, közel egy évtizedig fizikai munkát végzett. 

Az iratokban az szerepel, hogy 1969-ben Csehimindszenten tartózkodott. Tanított általános iskolában is, Óhídon. Majd sikerült elhelyezkednie a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban, és ott oktatta szeretett diákjait 1989-ben bekövetkezett, nagyon korai haláláig. Mindössze 57 éves volt.

(Forrás: Zala-parti diákévek képes kalendáriuma. Összeáll. Szabó Ferenc, 2002, Zalaszentgrót, 56-Zala megye kronológiája és adattára II., ÁBTL ÁBTL M-20871.)

Dénes Mária diáklányt is meghurcolták

A diákokat ugyancsak érintette a megtorlás: így többek között eltanácsolták az iskolából Dénes Máriát, Németh Zsuzsát, Szőke Györgyöt, Szőke Verát, Tóth II. Ilonát szüleik ’56-os tevékenysége miatt. 

Dénes Mária így emlékezett vissza 2002-ben, milyen hatással volt rá az iskolából kizárás:

1956 megváltoztatta az életemet, hirtelen felnőtté kellett válnom. Kettétörte a pályámat. Orvos szerettem volna lenni. Nem sikerült. Kihatással volt az érzelmi életemre is.

Mint láthattuk, a kádári megtorlás nem ismert kegyelmet: a társadalom minden rétegét megfélemlítve építette fel rendszerét. 

Emlékezzünk e bátor tanárokra, diákokra, akik óriási, egész életükre kiható áldozatokat hoztak a forradalomért és a magyar szabadságért.

Az 1956 utáni megtorlás során:

1. az iskolákból tanárokat internáltak, diákokat bocsátottak el,

2. a tanároknál az is elég volt az elbocsátáshoz, ha a diákokkal elszavalták a Nemzeti Dalt,

3. a diákokat akkor is súlyos hátrányok érték, ha a szüleik érintettek voltak a forradalomban.