Tősér Ádám tavaly bemutatott, Blokád című filmje az 1989–90-es magyarországi rendszerváltozás és az azt követő demokratizálódási folyamatok első komoly válságát, az 1990 októberének utolsó napjaiban kialakult taxisblokádot mutatja be. Egy váratlanul bejelentett, nagymértékű és kormányzatilag rosszul kommunikált üzemanyagár-emelés miatt a főváros, illetve a vidék több közlekedési csomópontját szervezetten – és vélhetően némi állambiztonsági hátterű, múltú segítséggel – lezárták a fuvarozó vállalkozók (akiknek a nyolcvanas évekbeli világát tragikus realizmussal ismerhettük meg András Ferenc Dögkeselyű című, Cserhalmi György főszereplésével készült, 1982-es mozijából). Tették ezt azért, hogy ezzel kényszerítsék tárgyalásokra a kormányt, és elérjék – legalább ideiglenesen – az üzemanyagok árának csökkentését. Ekkor világossá vált, hogy az akkori legnagyobb ellenzéki párt által jelölt államfő, valamint a haderő és a rendőrség vezetése nem áll – még a szavak szintjén sem – a kormány mellett.

A film főhősének valós történelmi modellje, a harminc éve elhunyt Antall József már kisgyermekkora óta a politika bűvöletében élt. Családi öröksége volt a közélet iránti érdeklődés. Idősebb Antall József kisgazda politikus ugyanis a második világháború éveiben a náci német megszállás elől Magyarországra menekült lengyeleket támogató kormánybiztos volt, 1945 után, a „koalíciós években” pedig parlamenti képviselő, egy évig újjáépítési miniszter (és pár napig a pénzügyminiszteri posztot is betöltötte). Később a polgári elkötelezettségű – és az Isten, haza, család jelmondattal kampányoló – Független Kisgazdapárt (FKGP) egyik meghatározó politikusa, pártigazgatója. Apai nagyapja, Szűcs István előbb gróf Apponyi Albert személyi titkára, majd gróf Klebelsberg Kunó mellett a vallás- és közoktatásügyi minisztérium népiskolai oktatásért felelős helyettes államtitkára volt, később két cikluson keresztül országgyűlési képviselő.
Politikai eszmélése egyik első epizódjára később így emlékezett:
Ma is, ha felidézem, szinte szó szerint emlékszem, amikor hat-hét éves koromban, ’37–’38-ban, Veszprém megyében, az egyik hegyi úton magyarázta el nekem apám, hogy mi a demokrácia. Hogy mit kell érteni alatta, mit jelent a képviseleti demokrácia, és hogy nekünk ehhez hűnek kell lenni, bármit mondanak és bármit hallanék.
Antall József tehát komoly családi háttérrel indulva – hiszen náluk állandó beszédtéma volt a nemzetközi és a hazai politika, valamint a történelem –, a budapesti piarista gimnázium elvégzése után, egyetemi éveiben nagy elmélyültséggel és elméleti megalapozottsággal folytatott történelmi, irodalmi és jogi tanulmányokat. Az 1950-es évek közepén középiskolai tanárként dolgozott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban a budapesti Eötvös József Gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé választották. Ennek következtében a megtorlások idején évekig nem kapott végezettségének megfelelő állást, sőt közlési tilalom alá esett: így sem szaktörténészi, sem tudományos ismeretterjesztő publicisztikai tevékenységet nem folytathatott, írásai nem jelenhettek meg.