Tősér Ádám: Antall Józsefet ma már minden politikai oldal elismeri

Október 22-én 21 órától tűzi műsorára a Blokád című filmet a Duna Televízió, amely nemcsak a taxisblokád négy napjának krónikája, hanem a kulisszák mögötti küzdelmekbe, alkukba és a válságot kezelő, a demokráciáért küzdő miniszterelnök magánéletébe enged bepillantást. A 2022-ben bemutatott alkotás képviselte Magyarországot a 95. Oscar-versenyen a nemzetközi film kategóriában. Ez alkalomból megkerestük a mozi rendezőjét, Tősér Ádámot, aki a bemutató óta eltelt egy év alapján is értékeli a Blokádot.

Blokád Fotó: Attila Szvacsek

– Egy éve mutatták be a mozikban a Blokád című filmet. Milyen nézői visszajelzéseket kapott?
– Nagyon pozitívokat, legalábbis azok, amelyek hozzám eljutottak, elismeréssel szóltak a filmről. Azt az első perctől fogva lehetett tudni, hogy a taxisblokád feldolgozása egy igen érzékeny és megosztó téma lesz. Mégis úgy gondoltuk, hogy eltelt már harminc év, és lehet már történelmi távlatból tekinteni az eseményre. A film egyik előnye talán éppen az, hogy ezt a kényes témát sikerült világnézettől, pártállástól függetlenül bemutatni. Ez a film mindenkihez szól, mindenki megtalálja benne az igazságát.

Tősér Ádámot sok olyan történelmi téma mozgatja, amelyhez más rendezők nem mertek eddig hozzányúlni (Fotó: Balogh Zoltán)

– A közelmúlt eseményeit feldolgozó filmek ritkán valósulnak meg. A rendszerváltás idejét bemutató nagyjátékfilm, a Török Ferenc által rendezett Moszkva tér volt csak. Mi lehet ennek az oka?
– Az imént is emlegetett társadalmi érzékenység lehet az. Sokan sokféleképpen élték meg, és sokféleképpen emlékeznek a rendszerváltoztatásra. Úgy látom, hogy még sok olyan téma van, amely filmes feldolgozást igényelne, de sokan nem mernek hozzányúlni ehhez a korszakhoz, pedig az embereket érdekli, hogy milyen volt szüleik, nagyszüleik fiatalsága.

– Társadalmunknak szüksége van a tabudöntögetésre?
– A kultúrának, a művészetnek mindig egy picit tabudöntögetőnek kell lennie, a film is ilyen. Blokádban olyan perspektívát ragadtunk meg, ami szokatlan és figyelemfelhívó. 

Ha jobban belegondolunk, akkor az egész rendszerváltozás körüli időszak is pont ilyen volt.

Ahány ember annyiféle emlékekkel, érzéssel viszonyul az átmenet éveihez. Ezért van az, hogy a kialakult vélekedések nem feltétlenül racionálisan gondolkodnak, inkább érzelmi, már-már zsigeri alapon ítélkeznek a múltról. Igazi kihívás volt, de a Blokád sikere bebizonyította, hogy képes volt egy szétvált társadalom tagjai közé hidat verni. Végre egy olyan történelmi személyt mutattunk be a közelmúltunkból, akit ma már minden politikai oldal maradéktalanul elfogad, ő pedig Antall József.

– Antall József és Göncz Árpád ellenállása a film dramaturgiájában is kulcsfontosságú, de mennyire megosztó Göncz Árpád filmbéli alakja?
– Egyáltalán nem tartom annak. Akik Göncz Árpádot személyesen ismerték, azok arról számoltak be, hogy hűen sikerült a személyiségét ábrázolnunk. Valósak Göncz Árpád azon megnyilatkozásai, amelyek a filmben is hallhatóak, saját szavai, mondatai köszönnek vissza.

Korabeli rendőrségi járművek a Blokád című film forgatásán a belvárosi Alkotmány utcában (Forrás: MTI/ Szigetváry Zsolt)

A film jóval nagyobb ívet mutat meg, mint a taxisblokád napjai. Felidézi Antall József és Göncz Árpád barátságának kezdetét 1956-ban, és ennek a személyes kapcsolatnak a végét. Nem állítottuk be Göncz Árpádot sem jobb, sem rosszabb színben, mint amilyen volt. Filmes szempontból az volt a célunk, hogy felvázoljuk azt, hogy Göncz 1957-ben és 1990-ben egy más megküzdési stratégiát választott, mint Antall József. 

Két különböző ember volt, akiknek az élete összefonódott, de a taxisblokád idején végérvényesen szétvált. 

Ez történelmi tény. Persze tudtuk, hogy Göncz Árpádnak van egyfajta hazai kultusza, vannak, akik talán másképpen gondolnak rá.

– Ennek a kultusznak az eredménye, hogy Göncz Árpád városközpont van, de Antall József városközpont nincs?
– Ez nem tudom, de személy szerint én alapvetően elhibázott ötletnek tartom azt az elképzelést, hogy valaha élt nagyjainkról kellene közterületeket elnevezni. A legtöbb esetben semmilyen kapcsolata nincs a hétköznapi embereknek azokkal, akikről elneveztek közterületeket, így én személy szerint nem hiányolom a terekről, az utcákról Antall József nevét. Mindez lehet, hogy azért van, mert az a generációm megtapasztalta az 1990-es évek közterület átnevezés huzavonáit, amelyek máig sem zárultak le. Talán kevésbé kötődünk ezekhez a dolgokhoz.

– A rendszerváltoztatáskor csupán tízéves volt, mennyire jelentett előnyt rendezőként, hogy nem volt érintve a politikai átmenetben?
– Gyerekként is, de személyesen érintve voltam. Sok mindenre egész pontosan emlékszem, ezek az élményeim mélyen bennem élnek, sokkal inkább mint a későbbi időszakból valóak. 

A film elkészítésében előnyt jelentett az, hogy én még ismerhettem a szocializmust. 

Gazdagabb vagyok, hogy élhettem abban a világban, hogy láthattam, tapasztalhattam azt a rendszert. De azért is nagyon hálás vagyok, hogy csupán egy évtizedet kellett a szocialista Magyarországon élnem. Bízom benne, hogy a mostani televíziós premier során azok is megtekintik a Blokádot, akiknek eddig nem volt lehetősége erre.

Borítókép: Jelenet a Tősér Ádám rendezte Blokád című filmből (Fotó: Szvacsek Attila)