„143. § (1) Aki a külön törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben a szexuális szolgáltatással összefüggő korlátozást, illetve tilalmat megszeg, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az elkövető elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, ha
a) a szexuális szolgáltatása igénybe vételére felhívott személy 14. életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el;
b) a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegű;
c) nem rendelkezik a külön jogszabályban előírt orvosi igazolással.”
Francia három, akció négy, komplett öt – sorolja vontatottan szolgáltatási palettáját unott arccal egy szeszszagú prostituált a ferencvárosi Gubacsi út közelében fekvő elhagyatott kis utcában. Többen állnak még rajta kívül a sötét kerítés mellett, kihívó fehér vagy foszforeszkáló öltözetben. E helyszínre pár nappal később még visszatérünk.
– Nem szeretnél valamit? – kérdi tőlem egy fiatal, barna, göndör lány immár a Nyugati tér aluljárójában, a főváros egyik legforgalmasabb csomópontján. A metró-, villamos-, vasúti és autóbuszvonalak találkozásánál, üzletek, bevásárlóközpontok, szállodák szomszédságában még este is igen nagy a forgalom. Mindennapos a látvány: örömlányok kínálják bájaikat, s feltűnnek mellettük azok is, akik „vigyáznak” rájuk. Továbblépve az aluljáró lépcsője előtt vörös hajú kancsal kacsint egy színes bőrű férfira, aki nem veszi a lapot. Tőle néhány méterre hatalmas keblű, felpüffedt arcú, legalább száznyolcvan centiméter magas nő próbálkozik lazán rágózva, a feltehetőleg negyvenöt évének minden szánalmas kínjával.
A dolgukra siető járókelők között a feltűnő öltözékben tarkálló, lassan lépegető lányok kétségkívül testüket bocsátják áruba. Hogyan lehetséges ez a város szívében? Tóth Béla, a Budapesti Rendőr-főkapitányság bevetési főosztályának vezetője szerint az enyhe bírósági ítéletek játszanak közre abban, hogy Budapest néhány pontján ma már állandó a prostituáltak jelenléte. – Rengeteg az előállítás, kollégáim harmincnál is több hölgyet ismernek név szerint csak a Nyugati aluljáróban, de a büntetési tételek oly alacsonyak, hogy egyszerűen nincs elrettentő erejük – mondja a parancsnok. A tiltott helyen történő prostitúció ellen nem könnyű a küzdelem, hiszen csak tettenérés, vagyis fölajánlkozás, valamint a tanúskodást vállaló személy segítségével állítható elő a prostituált. A főosztály vezetője hozzáteszi: azért sem könnyű a harc, mert a prostitúció erősödése az ország jelenlegi társadalmi, gazdasági, szociális állapotából szinte egyenesen arányosan következik.
– A leginkább lecsúszott személyek, hajléktalanok, vidékről ide került fiatalok, a mélyszegénységben tengődő nők közül kerülnek ki javarészt az örömlányok, akik a könnyebb élet reményében mindenre hajlandók. E nyomorban élő, aluljárókból jól ismert arcok – elmondásuk szerint – máskor különböző kereskedelmi televíziók show-műsoraiban is feltűnnek némi díjazásért vállalva a szereplést – képesztett el Tóth Béla.
– És hol bonyolódik az üzlet? A forgalmas téren? – kérdezem.
– Nyilvános WC-kben, közeli szexboltok kabinjaiban és a Nyugati pályaudvar elhagyott helyiségeiben, vagonokban. Mondhatni, igen puritán körülmények között.
– És van erre a hitvány szolgáltatásra igény? – teszem föl szinte magamnak a kérdést, a rendőrségi vezető természetesen ismeri a választ.
Prostituáltak mindig lesznek
Nem hagyott nyugodni a gondolat, hol, miként folyik az „üzlet”, hogyan veszi fel a rendőrség a sziszifuszi harcot a törvénysértőkkel. A bevetési főosztály Mosonyi utcai épületében jelentkezünk Kiss Kálmán osztályvezetőnél egy éjszakai razziára, ami sok mindenre magyarázatot adhat.
19.15. Megérkezésünkkor éppen eligazítást tartanak az akcióban civil ruhában részt vevő kollégáknak. Minket teával kínál, és röviden ismerteti a munkájukat. Az első nehézség: az aluljárórendszerek ellenőrzéséhez nagy létszám szükséges, a Nyugati tér számtalan kijárattal tagolt labirintusához például legalább százötven rendőr. Ekkora létszám azonban nem áll rendelkezésükre, az akcióhoz még más kerületekből odarendelt rendőrrel együtt sem. Mint Morvai Tamás alosztályvezető elmondja, a cél az állandó rendőri jelenlét demonstrálása és az elkövetők kiszűrése.
Meglátni azonban nem elég, tetten kell érni azt, aki a bájait árulja. Ezért civil ruhás rendőröket alkalmaznak, akiknek, ha ajánlatot tesz egy prostituált, megkezdhetik az intézkedést, egyben a feljelentés során tanúvallomást tesznek. Az előállított személyek 72 órán belül bíróság elé kerülnek. A kiszabható legmagasabb büntetési tétel hatvan nap elzárás vagy 150 ezer forint pénzbüntetés, ám az ítéletek a leggyakrabban pár ezer forintig terjednek csak. Az egyenruhások szerint ezek az ítéletek nem tartják vissza a prostituáltakat. – Sokszor a szociális helyzetre való tekintettel kíméletes a bíróság, máskor a vádlottak kisgyermekeikre hivatkoznak. Ezek a lányok, asszonyok többnyire munkanélküliek és aluliskolázottak. Még bejelentett lakcímük sincs, nemhogy lakásuk. Aki ebbe az életmódba belekerül, annak nagyon nehéz kitörnie belőle. Ez a huszonkettes csapdája – állapítja meg Kiss Kálmán.
„A bíróság az ügyek többségében pénzbírságot szab ki, amely a fokozatosság elve alapján kerül megállapításra. Emellett a bíróság részben elzárást, illetve figyelmeztetést alkalmaz az eljárás alá vont személlyel szemben” – áll a Fővárosi Bíróság sajtó- és nemzetközi kapcsolatok titkársága kérdéseimre írott szűkszavú válaszában.
A szegénység elől menekülnek
A prostituáltak nagy része intézetben nőtt fel, amelyek vendéglátóim szerint valóságos „kiképzőtáborok”. – A leánygyermekeknek szerető családra volna szükségük, ám mivel ezt nem kapják meg, és hiányzik életükből a rendkívül fontos szocializációs út, csábító számukra a könnyen megkereshető pénz – festi le a kegyetlen valóságot Morvai Tamás alosztályvezető, aki az okok között említi az alulfinanszírozott nevelőszülői rendszert is. Tapasztalataik szerint ugyanis a nevelőszülők az államtól kapott pénzt sokszor nem a gyermekekre költik.
20.30. Az eligazításon Kiss Kálmán és Morvai Tamás ismerteti az állománnyal az éjszaka folyamán végrehajtandó feladatokat. Meghatározzák a különböző csoportok tevékenységi körzeteit. Kiderül, hogy több helyszínen lesz razzia. Az egyik csoport az Üllői út Határ úttól a Ferenc körútig tartó szakaszán dolgozik, a másik a Korányi utca környékén, a harmadik pedig a kőbányai Helikopter utcában. Egy újabb csoport a Szabadkai útra indul, a készenléti rendőrség egységei a Nyugati tér aluljárójában tartanak razziát. Az elkövetők sokszor felismerik a civil ruhába bújt rendőröket, ezért azok időnként váltják egymást. A civil ruha azonban veszélyes, hiszen előfordul, hogy a lányokat futtatók nekitámadnak az álruhásoknak.
A vadászat
21.00. Elindulunk. Kiss Kálmán folyamatosan tartja a kapcsolatot mobiltelefonon és adóvevőn a város különböző részein akciózó egységekkel. Útközben alig tudunk két szót váltani, egyfolytában szólnak a készülékek. Végighajtunk az Üllői úton a belváros felé, egyelőre nem látunk „pillangókat”. Az Iparművészeti Múzeumnál visszafordulunk, és előbb az Ecseri úti, majd a Pöttyös utcai metróállomás közelében is feltűnnek a feltehetően a bájaikat áruló hölgyek. Mivel időközben a Nyugati téren már elkezdődött a bevetés, gyorsan híre megy az akciónak. Ezért Kiss Kálmán átszervezi egységeit: próbálják meg leleplezni az általunk fellelt prostituáltakat. Mi eközben a Népligetbe hajtunk. A park az „olcsó” homoszexuális prostituáltak területe. A férfi prostituáltak nyáron a padokon ücsörögnek, hideg időben föl-alá sétálnak a sétányokon. Ahogy most is. – Ők bizonyosan kuncsaftra várnak – mutat két őgyelgő, rosszul öltözött fiatal férfira Kiss Kálmán. Később az erdei utakra térve további személyeket látunk, de úgy tűnik, ma este pang a piac.
Eközben a civil ruhás kollégák jelentik: előre köszöntek nekik a prostituáltak, ezért a parancsnok újabb utasítást ad egységeinek. – Menjetek játéktermeket, italméréseket ellenőrizni – utasít telefonon, majd felém fordulva folytatja. – Nem engedhetem meg, hogy ennyi ember fölöslegesen legyen az utcán – magyarázza döntésének okát.
22.30. Elindulunk a Gubacsi út irányába. A Szabadkai út közelében csak lerobbant gyárépületek állnak, előttük nagy üres tér. – Ez sem kijelölt türelmi zóna – lényegében egyébként ilyen nincs is a fővárosban –, de ebben az utcában az önkormányzat és a mi egységeink is kevesebbet intézkednek. A türelmi zóna kijelölése egyébként nem egyszerű jogi feladat, hiszen sok szempontnak kell megfelelnie a területnek, nem lehet a közelben például főút, templom, iskola – mondják a rendőrség munkatársai. A Szabadkai út környéke elhagyatott terület, amely lényegében megfelel a türelmi zóna kívánalmainak. Itt a lányok a járdán állnak, s nem az úttesten, ahol a forgalmat akadályozva, zaklató módon végzik tevékenységüket – ecseteli a különleges, törvényen kívüli állapotot Kiss Kálmán. Hozzáfűzi azonban, hogy soha nem mennek el egyetlen szabálysértés mellett sem.
Pillangó a hálóban
Hosszú, fehér csizmát viselő nő ácsorog a Gubacsi úton a villamos vonalán. Egy gyors telefon a civil autóval cirkáló kollégáknak: a parancsnok iderendeli az egységet, tegyék próbára a hölgyet.
Közben befordulunk a sokat emlegetett Szabadkai útra. Ugyanolyan koromsötét fogad bennünket, mint pár nappal ezelőtt. Csak a fényszóró világítja be gyéren a területet. A járdán végig állnak a prostituáltak, lehetnek úgy húszan is. A sötétben ők sem látják a gépkocsin a rendőrség feliratot, ezért meg sem rebbennek. A kéjnőkkel szemközti üres telken autók árnyait világítja meg a hold. – A járművekben minden bizonnyal a lányok futtatói ülnek – veti közbe Kiss Kálmán. A parancsnok elrendeli az egyik egységnek, hogy induljon el a rákospalotai szemétégetőműhöz, hátha ott is megjelentek az éjszakai pillangók.
22.45. A Gubacsi úton álldogáló prostituált ajánlatot tesz a civil ruhás rendőröknek, s mivel zaklató módon ajánlkozott, és tiltott helyen űzi mesterségét, előállíthatóvá vált. Kiss Kálmán a helyszín és a személyleírás közlését követően azonnal a helyszínre irányít egy egyenruhás csoportot. Mi az út mentén várjuk be a többi rendőrt.
23.00. Pár perccel később szirénázva robognak el mellettünk. A helyszínre érve nincs módunk rá, hogy az akcióban mi is részt vegyünk, mert egy addig parkoló autó hirtelen nagy sebességgel elindul az ellenkező irányba. Utánairamodunk, gyorsan beérjük a járművet. Az ellenőrzés során kiderül, hogy a férfi a közelben lakik és ártatlan. – Lehetett volna éppen a hölgy futtatója is, ezért eredtünk a nyomába, és a papírjai is rendben vannak – tudom meg. A tiltott helyen kéjelgő hölgy ezúttal pórul járt. Több száz sorstársa továbbra is naponta próbálkozik, hogy megússza az ellenőrzést. Mindannyian a túlélésre játszanak.
