Regényeposz Erdély aranykoráról

O L V A S ÓJókai iskolában is tárgyalt fő művei – az És mégis mozog a Föld, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, a Fekete gyémántok, Az új földesúr – mellett a legjelentősebbek közé tartozik három, lenyűgözően gazdag motívumrendszerből építkező, sodró lendületű történelmi, mitológiai regény. Bennük a korábbi novellasikerek után először bontakozik ki nagy mesélőnk eredeti stílusa, elbeszélői magatartása.

Jókai Mór 1851-ben írta meg az Erdély aranykorát, majd 1852-ben a folytatásának is tekinthető, de önálló Török világ Magyarországon című regényt. Mindkét műhöz kapcsolódik a hősök és az ábrázolt világ azonosságának köszönhetően a harmadik opus, A kétszarvú ember című vadromantikus históriai beszély.
A Kossuth Kiadó korhű, XIX. századi tipográfiával kezdte el év végén a Jókai Mór válogatott művei című sorozatot a dús nyelvezetű regényhármas első részének kiadásával. Az Erdély aranykora című regény 1666-ban kezdődik, Zrínyi Miklós költő és hadvezér halálának költői és sodró lendületű leírásával, és az erdélyi autonómia egyik nagy szimbólumalakja, a rabonbáni Bánfi Dénes kivégzésével zárul. Eposzba illő, arkangyali és ördögi alakok sorakoznak egymás mellé, az eposzköltőnek és eposzi hősnek kiváló Zrínyi Miklós, a hősi erényekkel és hősökre jellemző emberi gyöngeségekkel egyaránt ellátott Bánfi Dénes, Székelyország függetlenségének másik, bölcsebb bajnoka, Béldi Pál. Ők állnak szemben egy koraszülött, XVII. századba plántált modern zsarnokkal, manipulátorral, Teleki Mihállyal, Apafi Mihály fejedelem első emberével. E kora orwelli antihős tragikus győzelmeit, bukását és Erdélyország feltartóztathatatlan hanyatlását nem kevéssé okozza az örök magyar átok, a széthúzás, a két pozitív hős, Bánfi és Béldi személyes ellentéte, ami az Erdély aranykorában Bánfi (majd a Török világ Magyarországon című műben Béldi Pál) halálát is okozza.
Ami kiváltképpen bonyolulttá teszi a regény szerkezetét és világát, a sok-sok vonzó, a „némethez”, a Habsburgokhoz és a hozzájuk lojális öröklabanc főurakhoz képest csodálatos török hősök panoptikuma. Köztük a két állandó pozitív, olykor becsületes ellenfél, máskor szövetséges, a magyarbarát Kucsuk basa és a basa költőnek, bajívónak egyaránt jeles fia, Feríz bég. A központi hősök drámáját megsokszorozzák a szerelmesek melodrámái. Feríz bég és Béldi Aranka tragikus, Zrínyi Ilona és Thököly Imre fölemelő nagy szerelmes története. Az Erdély aranykora csodaszép és szomorú történetei bűnügyi fordulatokban is olyanynyira gazdagok, hogy bőven lepipálják modernebb korok krimialkotóit, egy életműre elégséges vadromantikus fordulat sodorja magával az olvasót. A regény a magyar, a török mese és a mítoszok logikája szerint építkezik. Egyedülálló, gazdag stílusával Jókai Mór mindenkinél hitelesebben tudta megjeleníteni a magyar lélek gazdagságát. Szokás volt még a hetvenes-nyolcvanas években is megbélyegezni Jókai vadregényes túlzásait, amelyek erőteljesen jelen vannak a hatalmas terjedelmű életmű szükségképpen létező, gyöngébb darabjaiban, ám az Erdélyt, Magyarhont, Törökhont mesés hitelességgel megjelenítő három regénynek mindezt fölróni olyan, mintha Homérosz eposzait bírálnánk a hősök túlméretezéséért.
(Jókai Mór: Erdély aranykora, regény, Kossuth Kiadó, 235 oldal.)