Vajon mennyiben tekinthető demokratikusnak Irán? Európai szemmel nyilván fennakadna a rostán, mivel a síita klérus befolyása a politikai életre nagyon komoly, semmiképp sem lehet azonban azt mondani, hogy Irán kézi vezérléssel irányított diktatúra. Iránban vannak világos elképzeléseket a nép elé táró politikusok, akik az ott a civilek számára lehetséges legmagasabb tisztséget, az államelnöki pozíciót meg akarják szerezni, a lakosság pedig mérlegel. Most, az elnökválasztás első fordulója előtt két hónappal két kérdés foglalkoztatja a politika iránt érdeklődőket. Képes lehet-e Hosszein Muszavi reformpárti jelölt legyőzni a konzervatívok emberét, valamint az, hogy ez a bizonyos jelölt biztosan Ahmadinezsád lesz-e? A jelenlegi elnök ugyanis nagyon dörzsölt politikus. Egy ideig még biztosan kéreti magát, majd valószínűleg rábólint a felkérésre, és ezzel szinte már meg is szerezte a szükséges mennyiségű szavazatot. Iszfahán főterén fiatal fiúk sétálnak, első szavazók, tizenhat évesek. „Biztosan nem szavazok Ahmadinezsádra. Ő csak a szegényekkel és az öregekkel foglalkozik, mi, városi fiatalok neki nem számítunk!” – mondja kérdésemre Mohammad, rávilágítva a társadalmi rétegek közötti széles szakadékra. Irán hetven százaléka ugyanis falun él, olyan emberek, akik számára a demokratikus értékek és a külpolitikai irányvonal szinte teljesen érdektelen. Ők egyszerűen élni akarnak, valamennyire boldogulni, ebben pedig Ahmadinezsád segítséget nyújt. Csak egyetlen érdekes programpont a mostani elnöktől: negyven alapvető közszükségleti cikk árát Iránban mesterségesen alacsonyan tartják, hogy a legszegényebbek is hozzájuthassanak a cukorhoz, a kenyérhez, a csirkehúshoz vagy a benzinhez. Egy liter üzemanyag mindössze ezer rijál, azaz 23 forint, ha az ember nem fut ki a számára megszabott limitből. Minden autótulajdonosnak nyolcvan litert adnak ezen a jutányos áron havonta, ha túllépi, büntetőáron hozzájuthat a benzinhez. Az ötezer rijálos, száztíz forintos, helyi szinten megfizethetetlen árú üzemanyagnak azonban Magyarországon valószínűleg nagyon sokan örülnének. Hosszein, az iszfaháni szőnyegkereskedő szerint igenis van létjogosultsága ennek a szociális rendszernek, és bár ő maga nem támogatja az elnököt, azért elismeri néhány lépésének jogosságát. „Amikor nyilvánosan esőért imádkozik Iszfahán számára, másnap, érkezésekor pedig már zuhog, a falusiak szemében csodának minősül. Pedig az elnök egyszerűen megnézte a meteorológiai előrejelzést, és felhasználta saját kampányához” – mondja a fiatalember.
Iránban az elnökjelöltek nem pártjuk megbízásából indulnak, hanem magánemberként, személyiségük varázsát kihasználva. Hosszein Muszavi 1989-ig miniszterelnök volt, majd távozott a hatalomból, és azóta szinte eltűnt. Húsz év múlva visszatért, és abban bízik, hogy reformpárti elképzelésével győzhet a jelenlegi elnök ellen. Teheráni kampánynyitó gyűlésén nagyon keményen ostorozta a fennálló kormányt. Az elnöknek kijáró külsőségek között megtartott eseményen kifejtette, államfővé választása esetén szakít a „kalandorpolitikával”, a túlzottan kemény külpolitikai irányvonal képviseletével, így például Izrael szakadatlan bírálatával, helyette kiegyensúlyozott diplomáciát folytat, amely az ország egyértelmű érdeke. Legalább egy órán át válaszolt a kérdésekre, s kifejezetten kényelmetlen feltevésekre is reagált. Például arra, hogy vajon hol volt az elmúlt húsz évben, mialatt Iránban felnőtt egy teljes nemzedék, akik most szavazni fognak, és egyáltalán nem ismerik őt, a reformpárti jelöltet. Előre nehéz megjósolni, mit hoz majd a június 12-e, de az bizonyos, hogy egyelőre nem Muszavinak áll a zászló. Egy teheráni taxisofőr – Perzsiában a taxisok autóvezetés mellett igen aktívan politizálnak, s viszonylag jó képviselői az „átlagembernek” – szerint Ahmadinezsád csak rosszat tett az országnak, soha nem szavazna rá. „Muszavi? Az szinte ugyanaz, egy politikai rendszer kiszolgálója az összes politikus” – hangoztatja a sofőr, hozzátéve: „Én még Hameneit is utálom!”
Ez utóbbi kijelentés azért egy kissé meredek az iszlám köztársaságban. Iránt ugyanis a legfőbb vezető irányítja, aki jelenleg Ali Hamenei ajatollah. A nagy tekintélyű vallási jogtudós mindennapi ügyekbe nem szól bele, így az elnökválasztással kapcsolatban sem nyilvánít véleményt, de az alapvető kérdésekben kinyilvánítja álláspontját, amely kötelező érvényű Iránban. S. J. Mir-Agaei, az iszlám gondolati irányzatok együttműködésével foglalkozó testület helyettes vezetője lapunk kérdésére elmondta, a legfelső vezető a legbölcsebb a klérus összes tagja közül, de rendszeresen egyeztet a hatalom különböző szintjén álló testületekkel, így például a – vallástudósok alkotta, politikai kérdésekben nagyon befolyásos – Szakértők Gyűlésével is. Ebből az is kiderül, hogy Irán fővárosa szellemi értelemben nem is a tizenötmilliós Teherán, hanem Kom, a síita zarándokváros, a vallástudósok szemináriumának helyszíne. Teherán valódi keleti metropolis, Iszfahánnak pedig szinte minden egyes szeglete a világörökség része. Kom a maga elmélyült vallásosságával európai szemmel anakronisztikus, de az iráni valóság ez. Az utcán járó emberek fele a klérus tagja vagy szeminarista, a másik fél pedig zarándok és helybéli lakos, nagyon hasonlít a pápaságkori Avignonra. Komban nemigen járnak turisták, pedig csodálatos, emellett itt ragadható meg a modern Irán szellemi valósága. Irán azért lehet sziklaszilárd, mert ideológiai alapon működik, a lakosság pedig jórészt elfogadja a síita egyház irányvonalát. Ebből a szempontból a pogány taxisofőrnek igaza lehet, szinte mindegy is, ki nyeri az elnökválasztást.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
