Legalább 39 ember meghalt a támadás során, amelyet az izraeli hatóságok sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívántak. Egy szudáni vezető viszont azt állította, nem csempészek utaztak a teherautókon, hanem emberek, s a támadásnak mintegy 800 áldozata volt. Az izraeli lapok vezető hírként közlik a támadás hírét, és szemernyi kétségük sincs afelől, hogy valóban ők voltak a támadók. A támadás 1400 kilométerre volt Izrael határaitól. Mint azt korábban megírtuk, a fegyverek egy része a Gázai övezetbe Eritreán, Szudánon és Egyiptomon keresztül jutnak el, az izraeli csapás valószínűleg egy ilyen szállítmányt érintett. A SudanTribune.com arról számolt be, hogy a támadás „szégyen” a kartúmi kormány számára, s politikusaik Egyiptom vezetőivel egyeztetnek a lehetséges válaszról. Egy egyiptomi tisztviselő arról beszélt a szudáni lapban, hogy a támadó gép – vagy gépek – nem Izraelből, hanem egy másik országból jöttek, amelyről egyes szakértők azt feltételezik, hogy Dzsibutira gondolt. Ott nemzetközi támaszpont található, közel is van a támadás helyszínéhez, ám ott nem izraeliek, hanem franciák és amerikaiak tartózkodnak. Az amerikai jelzésekből azt lehet leszűrni, hogy minden bizonnyal nem az ő valamelyik gépük hajtotta végre az akciót.
Az izraeli lapok többsége leszögezi, a támadás hírének mostani tálalása nem véletlenül esik egybe az izraeli kormány közeli megalakításával. Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Ehud Barak védelmi miniszter ezt a csapást felhasználhatja Iránnak küldött jelzésként, minthogy országuk hajlandó volt területétől ilyen távolban is fegyveres akciót végrehajtani. A Jerusalem Post szerint „Irán–Szudán– Hamász-tengelyt” fedeztek fel ezzel a támadással.
origo.hu
Manfred Weber és Brüsszel fizeti Magyar Péter országjárását
