A Füveskert költője

Ki hinné, hogy az élő irodalom egyik legnagyobb költője, Kárpáti Kamil nyolcvanéves? Derűs, ma is kamaszosan visszahúzódó lényétől idegen az ünneplés, éppen ezért a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott hétfő esti születésnapi köszöntésen ki sem ült a pódiumra. Verseit ihletett átéléssel szólaltatta meg Hegedűs D. Géza Deli Zsolt harmonikaművész közreműködésével.
Egyik legtehetségesebb felfedezettje, Szentmártoni János József Attila-díjas költő meghatottan köszöntötte a telt házas közönség soraiban rejtőző mestert. – Hogy a költészet túlél-e bennünket, egyáltalán lesz-e mit túlélni, s nem robbantjuk-e ki magunk alól a Földet, nem tudhatom. Egy biztos, amit tőle tanultunk, már elvehetetlen, legyünk bár olykor méltatlanok is az örökséghez. A Vers kiirthatatlan, bármennyire titkolja, dugdossa, szégyellje is ma a többség. Ott fog pislákolni még az első holdlakóban is, aki dermedten tekint majd bolygónkra vissza – és ott dereng majd az utolsó pillangó szárnyán a semmi szakadéka fölött.
A születésnapra jelent meg a barátai által, neki ajánlott versekből szerkesztett Kapcsos könyv, valamint a több mint ezerháromszáz oldalnyi kötet: Kárpáti Kamil összes versei, a minőség és a mennyiség összhangjának csodája. Lenyűgözők az összetett költői képek, megragadó a látomás és a valóság egysége, amelyben együtt kavarognak a gyermekkor helyszínei, Pesterzsébet egykori tündéri tájai: „Az átlósutcai néha feláll, / s a fekete antilopcipőorr puhán behatol / a lakkfényű Ikonoszauroszba”. Feltűnik a reneszánsz csodája, Firenze, Kárpáti Kamil második, választott hazája. És a harmadik, koránt- sem választott „otthon”: a poklok pokla, a kistarcsai, a váci, a márianosztrai börtön. Kárpáti Kamilt, a szabadság szerelmesét az ötvenes években zárta börtönbe az önkény, ahonnan az 1956-os szabadságharc szabadította ki. A túlélés záloga volt számára a versírás. Maga köré gyűjtötte azokat a költőtársakat, akik a váci börtönkápolna kis füves térségén kezdték el sziszifuszi szorgalommal gyűjteni a híres Füveskert-antológiák anyagait. Tollas Tibor, Gérecz Attila, Béri Géza, Szathmáry György, Tóth Bálint mind elismerték: költőként ő az első. Az írószövetség 1956-os Szózat című folyóiratának szerkesztéséért 1956 után 1990-ig persona non grata volt, saját szavaival: ’56 után falak nélküli börtönbe zárták. 1988-ban létrehozta a Stádium című folyóiratot feleségével, múzsájával, a Gí-versek ihletőjével. Ebből sarjadt ki a Stádium könyvkiadó a fiatalok és a mindmáig háttérbe szorított társak menedéke.
Kárpáti Kamil ma is szelídséggel, az antik, a keresztény és a nyelvépítő avantgárd költészet remekléseivel reagál a világ durvaságára. Hatalmas kötetével ő ajándékozta meg olvasóit a nyolcvanadik születésnapján. Mester, köszönjük!