Almunia nemezise búcsúzik az EP-től

Öt év munka után búcsúzik az Európai Parlamenttől (EP) Becsey Zsolt. Tagja volt a parlament gazdasági és monetáris bizottságának, póttagja a közlekedési és idegenforgalmi bizottságnak, a délkelet-európai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős delegációnak, valamint a Horvátország–EP vegyes bizottságnak is. Brüsszeli tudósítónk a néppárti, fideszes képviselő tapasztalatairól, eredményeiről, konfliktusairól és a jövőre vonatkozó terveiről beszélgetett vele.

2009. 05. 03. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi az oka, hogy nem került az európai parlamenti helyekért indulók listájára?
– Formálisan az az oka, hogy a pártszabályzat szerint az elnökség és a választásokat előkészítő bizottság javaslatára a Fidesz választmánya úgy döntött, hogy az EP-listán mások szerepelnek. Tartalmilag pedig arról van szó, hogy más politikusoknak szeretnének lehetőséget adni. Hogy ki megy haza, és ki marad, az a döntéshozók kiválasztási szempontjaitól függ. Mint minden jelenlegi képviselő, magam is úgy éreztem, hogy a jól elkezdett munka után a második ciklusban lehet ennek a gyümölcsét learatni. Rám itthon számítanak, s ahogy látom, sok feladat lesz az ország kormányzása körül.
Szakszerű kritikák
– Uniós viselkedéséről – ahogyan nekiment intézményeknek, főtisztviselőknek – Verne egyik regényének hőse, a vasfejű Keraban jutott eszembe. Kissé hátborzongató véletlen egyébként, hogy a 19. század vége felé megjelent könyv angol fordításának alcíme Kalandok az Euxin térségében. A Pontus Euxinus egyébként a Fekete-tenger régi neve. Keraban, amikor vendégeivel egy vacsora miatt át akart kelni komppal Isztambul ázsiai oldalára, olyannyira feldühödött, amiért az útért adót is kellett volna fizetnie, hogy úgy döntött, inkább hatalmas kerülőt tesz a Fekete-tenger partján. A makacs török elérte célját. És ön?
– Azt hiszem, hogy minden kritikám, amit az Európai Unión belül hangoztattam vagy leírtam, szakszerű volt, az itt elfogadott normákon belül fogalmazódott meg. Egyetlen célt szolgáltak e megnyilvánulások, amit én igyekeztem is komolyan venni: hogy a választópolgáraimnak és a magyaroknak az érdekeit képviseljem. Hogy célt értem-e? Minden bizonnyal, hiszen az itteni tevékenységemről minden keménységem ellenére pozitív visszajelzéseket kaptam. Alkalmat kaptam arra, hogy igen fontos jelentéseket készíthessek. Részt vehettem fontos delegációkban a gazdasági bizottságommal. Kivittek egyebek között Moszkvába és Tokióba. A szakbizottság fontos személyeként tudtam tárgyalásokat folytatni. Csak pozitívumokat tudok mondani a kapott visszajelzésekről.
– 2006 szeptemberében írásban kérdezte Joaquín Almunia uniós pénzügyi biztost arról, vajon összeegyeztethetőnek tartja-e megbízatásával, hogy meghajolt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök telefonos elvtársi kérése előtt, és a választások miatt nyolc hónapos haladékot adott a konvergenciaprogram aktualizálására. Nem gondolja, hogy az uniós biztosok ilyen magatartása is csökkenti a részvételt az uniós választásokon?
– Én is azt hiszem, hogy a szabályok azért vannak, hogy betartassuk őket. Az Európai Bizottságnak a szerződések őreként az egyik feladata éppen az, hogy ezeket betartassa. Almunia biztos esetében azt is felhozhatjuk, hogy a stabilitási és növekedési paktum megsértése miatt még az euróövezeti államok esetében sem hozott egyetlen olyan döntést sem, amelynek elrettentő ereje lett volna. Ami pedig a Budapestről kezdeményezett elvtársi telefont illeti, az ismét az Európai Bizottságot tette komolytalanná. És ez vonatkozik nemcsak a 2004. májusi csatlakozásunktól 2006-ig eltelt időszakra, de az azutánira is. Hiszen Almuniával megegyeztek abban, hogy Budapest csökkenti a GDP-arányos államháztartási hiányt, amit végre is hajtattak minden erővel, csak éppen engedték az országot devizában eladósodni, ami a 2008-as válsághoz vezetett.
– Tabajdi Csaba, a magyar szocialisták európai parlamenti delegációjának vezetője önt nemzetárulónak bélyegezte azon számon kérő kérdése miatt, amit a spanyol szocialista munkáspárti háttérből Brüsszelbe érkezett Almuniának feltett. Miért?
– Azt hiszem, hogy a gazdasági bizottság tagjaként akkor lettem volna nemzetáruló, ha ezt akkor nem teszem szóvá. Egyébként élettapasztalatom szerint a minősítés nem a minősítettet, hanem a minősítőt minősíti. Magam tartózkodom kollégáim osztályozásától. Ez ugyanis a polgárok dolga. Ha ugyanis hallgatok az ügyben, akkor Magyarországon nemcsak a devizaválság jelenik meg 2008-ban, hanem teljes gazdasági összeomlás szélére is sodródott volna az ország. Hiszen 2006 után látszott, hogy valamiféle magatartásforma-váltást is végre kell hajtani. És éppen az az Almunia, akinek általam történt számonkérését Tabajdi kollégám nemzetárulásnak minősítette, 2008 őszén négyszemközti kávézás közben nyilvánította ki nekem, hogy fontosnak tartja kemény, de tárgyszerű kapcsolatunk fenntartását. Egyébként csak a gyáva emberrel nem ülnek le beszélgetni.
Rossz gazdaságpolitika
– A jövedéki adó ügyében az Európai Néppárt árnyék-jelentéstevőjeként harcolt a magyar szocialisták ellen, amikor ők a dízelolaj és az alkohol jövedéki adójának emelése mellett szavaztak. Ön ezt veszélyesnek tartotta, mert azt mondta, az új tagállamokban ez inflációt gerjeszt, és a magas inflációra hivatkozva Almunia majd nem enged csatlakozni bennünket az euróövezethez. Szlovákiának miért sikerült mégis belépnie oda a megemelt jövedéki adó ellenére?
– Szlovákia rendkívül erős antiinflációs politikát folytatott az eurózónához való csatlakozása előtti három évben, és nagyon erős volt a nemzeti valutája felértékelődése. A csatlakozást megelőző két és fél évben a szlovák korona több mint 25 százalékkal erősödött az euróval szemben, aminek nagyon erős volt az inflációt leszorító hatása. Ez pedig abból adódott, hogy a szlovák kormány képes volt olyan gazdaságpolitikát folytatni, amely hatalmas gazdasági növekedést produkált. Emiatt értékelődött fel a valutája és tudott ellenállni a külső inflációs nyomásoknak. Magyarországon messze nem ez volt a helyzet a rossz gazdaságpolitika miatt. A fix árfolyamrendszerrel dolgozó Bulgáriában és a három balti államban sem. Egyébként az teljesen nyilvánvaló, hogy a jövedéki adónak ilyen mértéktelen növelése nem egészségpolitikai célokat szolgál, hanem adott esetben a feketegazdaság újjáélesztését, beleértve a házilagos gyártásokat, a csempészetet és ezáltal a belső legális termelés meggyengítését az új tagállamokban. Ezt én el is mondtam mindig Kovács László biztosnak. A magyar szocialisták a dohány jövedéki adója esetében velem szavaztak. Kár, hogy a frakciójukban nem tudtak másokat is erre rávenni.
Sikeresen tematizált kérdés
– 2007 júliusában az Európai Parlament teljes ülésén az Európai Néppárt vezérszónokaként tette fel a kérdést Almuniának, hogy menynyire hitelesek azon értékelések, amelyeket az Európai Bizottság ad a tagállamok makrogazdasági teljesítményéről, amikor egy évvel korábban azt jósolta, a magyar gazdaság robusztusan fog fejlődni, noha a valóságban egy államcsőd közeli helyzetet kellett súlyos megszorításokkal kezelni. Majd azt mondta a biztosról, hogy viselkedése aláássa az uniós intézmények hitelét. Őszintesége tetszést aratott?
– Igen. Én ezt a mondatomat a Néppárt szónokaként mondhattam el. Az események és a tények pedig alátámasztották. Amikor az unió a valóságtól teljesen elrugaszkodott jóslásokba bocsátkozik arról, hogy miként fognak alakulni az egyes tagállamok makrogazdasági mutatói, ezzel valóban csökkenti saját szavahihetőségét. Egyébként ez most némi deficitet is hoz a választások előtt, mivel olyan számháborúnak a résztvevői vagyunk, amelyben senki nem tudja, hogy mi mennyi. Mivel a tagállamok gazdaságpolitikája iránt közös a felelősség, a kozmetikázott, sőt a 2006-os választások előtt elhallgatott adatok ténye elfogadhatatlan.
– 2005. február elsején az Európai Parlament külügyi bizottságában a német néppárti Doris Pack és az általa vezetett küldöttség – amelyben ön is benne volt – vajdasági és belgrádi tényfeltáró munkájának összegzésekor azt mondta, hogy a szerbek vérszemet kaptak, és ha a jövőben is agresszíven provokálhatnak, az már az EP felelőssége. Mondjam a legutolsó esetet, amikor március végén magyar középiskolásokat vertek meg kegyetlenül, etnikai indíttatásból? Az EP nagyon átérzi a felelősségét, ugye? Vagy ne gúnyolódjak?
– Azt hiszem, hogy az Európai Parlamentben valóban mérsékelt ennek a felelősségnek az átélése. Az már csak nagyon enyhe vigasz, hogy a többi európai uniós intézményhez, főleg a külpolitikában főszereplő Európai Tanácshoz és az Európai Bizottsághoz képest mi az Európai Parlamentben még mindig foglalkozunk legalább ezzel. Nekem is az az érzésem, hogy alapvetően megelégedett az EP azzal, hogy nincs nyilvánvaló tömeges konfliktus, netán katonai jellegű incidensekhez hasonló helyzet ebben a másodpercben, és így az Európai Unió általában hidegre teszi az „apróbb” konfliktusok kezelését. Ezt észleltük az ohridi konfliktus előtt Macedónia kapcsán, amikor nem foglalkoztak azzal, hogy az albán kisebbséggel mi történik, csak a katonai csörte után. De hát nagyon hoszszú ideig ezt láthattuk Koszovóban vagy Boszniában is. Vagyis e szempontból van az Európai Parlamentnek nagyon nagy felelőssége. De szintén hozzá kell tennem, azzal, hogy ezt a kérdést az EP-ben egyáltalán tematizálni tudtuk, talán a helyzetet mérsékeltük ahhoz képest, mintha nem lennénk tagok, mert akkor valószínűleg sokkal negatívabb helyzet állt volna elő a magyarokkal a Délvidéken.
Gond a kettős mérce
– Mivel talán már soha nem lesz Brüsszelben képviselő, netán még a szokásánál is őszintébben válaszolhat. Mondja, a cseh Vladimir Spidla esélyegyenlőségért felelős uniós biztos, aki nemrégiben a magyarokat vádolta minden bizonyíték nélkül, hogy szervezett rasszista támadásokat hajtanak végre a roma közösség tagjai ellen, netán nem vádolható ő maga rasszizmussal vagy egyszerűen politikai opportunizmussal akkor, amikor nem ítéli el a dokumentálható, etnikai alapú, az ottani hatóságok által szinte bátorított magyarveréseket Szerbiában és Szlovákiában, vagy Ivan Gasparovic szlovák elnök magyarellenes kirohanásait? Vagy azt, hogy cigánygyerekeket aláztak meg a szlovák rendőrök? Ráadásul a hatalom tényleges, dokumentált rasszizmusa nem jóval veszélyesebb az egyébként dokumentálhatatlan, „alulról jövő” állítólagos rasszizmus üres vádjánál?
– Én is egyetértek azzal, hogy a kettős mérce megléte probléma. És azzal is egyetértek, hogy Magyarország esetében különösen megmagyarázhatatlan vádak hangzanak el. Ez összefügg egyrészt Magyarország diplomáciai-politikai gyöngeségével az európai színtéren, másrészt azzal a sajátos helyzettel, hogy Magyarországot saját politikusai állították be itt az Európai Parlamentben olyan minőségben, ami messze túltesz azon, mint amit néhány ön által is idézett szomszédos országban tényleg elkövettek. És ez azért elfogadhatatlan, mert azt hiszem, a magyarországi helyzet messze nem hasonlítható össze azokkal a valóban bizonyítható fellépésekkel, amelyek jó néhány szomszédos országban lezajlottak. Ennek ellenére egyetlen olyan felszólalásnak nem voltam tanúja, amelyben az ilyen országok képviselői nemhogy saját országaikat, de még a magyarországi viszonyokat is úgy ostorozták volna, mint azt jó hazai kollégáink tették…
– Milyen pártállásúak ők?
– Mondjuk úgy, hogy nem néppártiak. Nyilvános felszólalásaikban, módosító indítványaikban ez nemegyszer előfordult. A másik pedig, hogy a rasszizmus vádja óriási felelősség. Amit, ha bizonyíthatatlanul tesznek, a politikai következményei beláthatatlanok. Miközben más országokban bizonyított rasszista fellépéseket nem szankcionálnak, nálunk még ilyen indíttatású bűncselekményt sem azonosítottak.
Húszévnyi tapasztalat
– Evezzünk nyugodtabb vizekre. Mihez kezd júniustól?
– Szeretném összegezni azt a munkát, amit itt végeztem. Most már húszéves uniós múltam van. Úgy érzem, hogy ez a mostani öt év volt belőle a legsikeresebb, és ezért szeretném fórumokon tanítással átadni azt a sok tapasztalatot, amit szereztem. Másrészt pedig, ahogyan eddig is, ezután is szeretnék sok választópolgárral találkozni. Számomra ugyanis feltűnően pozitív volt főleg a Dél-Alföldön és a Délvidéken a polgárok, a szakmák visszajelzése tevékenységemről, ami nekem óriási lelkierőt ad, és erkölcsi épüléshez nyújt alapot. Tényleges munkavégzés tekintetében pedig szeretnék a kormányzásban segíteni a jobboldalnak.
– Szeretne valamikor visszatérni?
– Természetesen. Úgy érzem, hogy ezt a húszévnyi tapasztalatot Magyarország szempontjából sem érdemes feladni.
– Mit tanácsolna azon kollégáinak, akik most először érkeznek Brüsszelbe?
– Alázatot és sok munkát. És azt, hogy a munkával próbáljanak elismerést szerezni, ne pedig üres PR-tevékenységgel, mert Magyarországnak csak az általuk elvégzett valódi munka válik igazán hasznára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.