Amerikai bozgor

Hamvas Béla szerint vannak emberek, „akik öt perccel a haláluk előtt olyan nagyon fontosnak tűnők, és utána elporladnak, és a fordítottja is létezik”. Jókai Anna Wass Albert világlátása című dolgozatában nem véletlenül idézi épp e mondatot Hamvastól, a huszadik század magyar eszmetörténetének jelesétől. Wass Albert 1998. február 17-én a floridai Astorban vetett véget önkezével életének. S szinte a halála pillanatában elkezdődött műveinek diadalútja, amelynek eredményeként születésnapjának századik évfordulóján, 2008. január 8-án a legnépszerűbb, magas irodalmi értékű hazai alkotók panteonjába került. Az életművét szinte teljes vertikumában kiadó Kráter Műhely Egyesület Örökségünk Wass Albert – És lészen csillaghullás – Centenáriumi írások, 1998–2008 címmel rendezett sajtó alá válogatást Wass Albertről szóló írásokból.
E kötet legjobb opusaiból teljességre törekvő portré rajzolódik ki az íróról, aki mint gróf Czegei Wass Albert jött e világra a Mezőségen. Előbb Erdélyben vált bozgorrá, hazátlanná a trianoni országcsonkolás után. A második világháború után azt is megtapasztalhatta a németországi, majd az amerikai emigrációban, milyen idegen földön magyarnak lenni. Az 1990-es rövid eufóriát követően megélhette 1994-ben, milyen az, ha az anyaország nem akarja visszafogadni hazavágyó fiát. 1998 februárjában öngyilkosságba kergette a hazai szocialista-liberális hatalom közönye az írót, aki létrehozta a magyar irodalom egyik legszebb misztikus-metafizikus szintézisregényét, A funtineli boszorkány című trilógiát.
A költő Wass Albertet Kabdebó Lóránt Az ebédlőben felhúzom az órát című esszéjében Rilkéhez méltó lírikusként értékeli – „erdélyi hangolásban”. Az író, költő, drámaíró Wass Albertet Jókai Anna Márai Sándor nagyságrendjéhez mérhető alkotónak tartja, akit még mindig gyanakvás és előítélet vesz körül. A magyarázatot Szőcs Géza költő adja meg Százéves Wass Albert című dolgozatában. A román titkosszolgálat Wass Albertet és édesapját vádolta olyan második világháborús kivégzések, visszaélések miatt, amelyekhez nem volt semmi közük, a történteknek közelében sem voltak, de két magyar grófról azokban az években bármit elhittek bizonyíték nélkül akár a szovjet, akár a román, akár a kollaboráns magyar hatóságok. A helyzet ma sem sokkal jobb, amikor Csontos János Wass Albert földjén című versével szólva „jövőnket mások bitorolják”. Ám ha Isten malmai lassan őrölnek is, Wass Albertnek előbb-utóbb igazságos megítélésben lesz része.
(Örökségünk Wass Albert – És lészen csillaghullás – Centenáriumi írások, 1998–2008. Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2009. Ára: 2500 forint)