Az emlékezetmentő

A most 68 éves író, újságíró Uruguay fővárosában, Montevideóban született 1940 szeptemberében katolikus középosztálybeli családban, és felmenői között walesi, német, spanyol és olasz ősöket is felvonultatott. Kamaszkorában igen változatos munkákat végzett: volt küldönc, plakátfestő, gépíró, pénztáros, autószerelő és díjbeszedő is. Húszévesen már folyóiratot adott ki, amelybe többek között a ma szintén világhírű, de perui Mario Vargas Llosa, majd honfitársa, Mario Benedetti is írt. 1973 júniusában neki is menekülnie kellett a diktatúra elől, mert letartóztatták, aztán elüldözték az országból, főleg marxista csoportokhoz fűződő kapcsolatai miatt előbb Argentínába, majd Rafael Videla tábornok puccsa után Spanyolországba, neve ugyanis szerepelt a halálbrigádok listáján, és csak 1985-ben, a diktatúra után tért vissza szülővárosába. Galeano olyan újságírónak tartja magát, aki a globalizációt és hatásait kutatja, irodalmi munkáiban pedig kombinálja a dokumentumfilmet, a fikciót, az újságírást, a politikai elemzést és a történelmet. Hitvallása szerint olyan író, aki szeretne valamit megmenteni az elrabolt amerikai, de különösen a latin-amerikai emlékezetből. Érdekes, hogy magyarázta meg Galeano, miért nem Kubát, hanem Spanyolországot választotta az ideiglenes száműzetés helyszínének: „Kubában a külső veszélyt igazolhatatlan dolgok igazolására használták föl. De engem az is zavar, hogy csak a hatalmasok lehetnek hazafiak, ellenben ha a gyengébbek akarják védeni hazájukat, akkor populistáknak bélyegzik őket.” Méltán leghíresebb műve a Latin-Amerika nyitott erei, amelyben összefoglalja, hogyan fosztották ki a földrészt a gyarmatosító spanyolok és portugálok a XV. századtól, aztán a britek, végül az Egyesült Államok egészen a könyv első megjelenéséig, a hatvanas évek végéig. Galeano négy évig gyűjtötte a forrásokat, az adatokat, aztán három hónap alatt megírta a könyvet. Azóta a latin-amerikai politikai irodalom klasszikusának, kötelező olvasmánynak számít, és nemcsak tartalma, hanem stílusa miatt is. A mesterien fogalmazó Galeano pontosan tisztában van a ténnyel, hogy tilos száraz, és érthetetlen közgazdasági vagy marxista szakkifejezésekkel untatni a szakmában járatlan olvasókat: minden fejezet egy-egy rövid és közérthető esszé, önállóan is megállják a helyüket. Látszik, hogy tökéletesen ismeri az újságírás minden csínját-bínját.