A Stephanus-díj az eddigi életmű értékeinek magas szintű elismerése. Mire kötelezi ez önt?
– Szent István példájának követésére. Ő eleget tett az evangélium fő üzenetének: legyetek szentek. Neki sikerült, előttünk a feladat. Szent István példája különösen kötelező minden közéleti emberre és családfőre: aki nem szent, az nem király, hanem hitvány bitorló a maga életkörzetében. Szent István életmintája a magyar történeti alkotmány alapja az intelmeitől a Hármaskönyvön át a kiegyezésig és ’56-ig. Élete és műve szellemi talpköve Magyarország ezeréves történetének.
– Irodalmi műveiben, a Beavatás műsorában és köteteiben, személyes megnyilatkozásaiban is a megtisztulás útját keresi. Közeledünk vagy távolodunk?
– Ki-ki magába nézve pontosan felmérheti, hogy meddig jutott, merre tart. Antikrisztusi időket élünk. Már túl vagyunk a vallás, a közösség, kultúra, az erkölcs, a személy szétbombázásán, most indult a férfi-nő mivoltunk elleni hadjárat a genderprogrammal. Az apokalipszis írja, hogy ennek vége lesz.
– Újabb, a könyvhéten megjelenő művében is a bibliai alapelvek itt és mostját keresi?
– Az Antikrisztus és mi vizsgált paradoxona: vagy a világválság roppantja össze civilizációnkat, vagy a válságból való kilábalás rongálja meg még súlyosabban a föld életfenntartó képességét. Eddig minden civilizáció összeomlott, a mostani bukása az első, ami globális fenyegetést jelent. Helyzetünk mindenkit döntésre kényszerít: Krisztust követjük-e, vagy az Antikrisztust, azaz viseljük-e az ő jelét a kezünkön (tetteinkben), homlokunkon (gondolkodásunkban)? A kérdés nem vallási, hanem létbeni. A most lezáruló korszak kísérlete igazolja, hová vezet az istengyűlölet. Nos, hagyjuk-e, hogy a semmi tovább uralkodjék felettünk? Valóságérzékünkön is múlik, hogy az emberiség, a kultúra és a bolygó mekkora veszteségeket fog szenvedni a közeljövőben.
– Magánemberként mennyire aktívan gyakorolja hitét? Ön jár templomba?
– Gyermekkorom óta bukdácsolok az úton és sütkérezek a szentmise csodájában. Az utóbbi tíz évben elsősorban mostani lakóhelyemen, a békásmegyeri Szent József-egyházközségben igyekszem szolgálni. De megyek, ahová hívnak. Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor háromnapos lelkigyakorlatot tarthattam Gyulafehérvárott a főegyházmegye kántorainak.
– Legutóbb arról beszéltünk, hogy 1956-ban a nép még látta Isten angyalát, most egy része megátalkodott. Változott-e az őszödi beszéd óta valami e tekintetben?
– Az őszödi hazudozó és a helyére csüccsentett halálos libatolvaj kőkemény és mély tanítás a nemzetnek. Íme, a Szent István-i mércét tagadó vezetők egymást múlják felül hitványságban, és az országot mind nagyobb nyomorba döntik. Amíg a nép nem ismeri fel kilétüket, sőt, amíg maga is hozzájuk hasonul, addig velük süllyed mind mélyebbre. Aki a gonosszal paktál, milyen alapon remél jót? Tisztességet, igazságot, szépséget, szeretetet? A mefisztói alku gyümölcse a hiány, a félelem, a sóvárgás, az irigység, a viszály/verseny, a hazugság, a gőg, a gyűlölet. A pokol. Lehet, hogy ez olykor pénzzel jár, néha nem is kevéssel, de a pénz semmi: a hazudós bankrendszer fizetési ígérete. A mostani válságban záporként hullanak a nullák a folyószámlákról… Ha a Szent István-i útra térnénk, akkor hirtelen felderülnénk. A derű a megtérés jele. A panaszkodók elhallgatnának, a Böszmék és Döbrögik szétpukkannának csahosaikkal együtt, az ország hajója kiröppenne a hullámvölgyből, egyensúlyát visszanyerné. A szellemit. Utána az erkölcsit, a biológiait, a gazdaságit és a többi járulékost.
origo.hu
Így néz ki, ha Magyar Péter úgy gondolja, bármilyen nőt megkaphat
