Érdemes tisztázni egy fontos kérdést már az elején. Az újságok egy része, a világlapok, a nagy hírcsatornák rendszeresen írnak Szíriáról mint a „gonosz tengelyének” stabil eleméről. Ez azonban nem tényközlés, hanem csak propaganda. Viszont igen hatékony tud lenni, ha kellőképp megdolgozott fülekbe kerül. Ha sokáig mondják valakinek, hogy Szíria veszélyes, végül elhiszi. Damaszkusz pedig sokkal halkabban tud szót emelni, mint az Egyesült Államok vagy az Európai Unió nagy része. Ráadásul érintett is, így nem szavahihető. Pedig Szíria nem veszélyes. Szíria éppolyan ország, mint a többi a Közel-Keleten (Izraelt kivéve): arabok lakják, rendszere távol áll a demokráciától, de ettől még élhető és szerethető. Damaszkusz nem sivatagi nagyváros, inkább a mediterrán térség metropolisaihoz hasonlít, az utak zsúfoltak, és rendőr kell ahhoz, hogy valamennyire folyjon az autók áradata, hiszen azért senki sem áll meg, mert egy pötty zöldről pirosra vált.
A mediterrán hangulatot fokozza, hogy nagyon sok a fehér bőrű a damaszkusziak között, esetenként zöld vagy kék szemmel. Ők a sokáig itt állomásozó francia vagy brit hadsereg katonáinak utódai, esetleg a keresztesek vére ütközik ki rajtuk, netán arameusok, akik Krisztus kora óta őrzik nyelvüket és hagyományaikat. Ezek után az ember joggal feltételezi, hogy mondjuk galatákkal vagy thesszalonikéi hívekkel is találkozhat az utcákon. Ha velük nem is, maronitákkal feltétlenül összeakadhat, lévén ez a második legnagyobb keresztény felekezet Szíriában, akik máig az arameus nyelvet használják liturgiájukban. A keresztények fele a görög rítust követi, a latin egyház hívei a keresztények nagyjából 20 százalékát teszik ki. Damaszkusz Szent Pál óta a hívők szívében lakozik, s a mozlim többség is elfogadja a keresztényeket, bár kisebb súrlódások azért vannak. Szíriában a vallás általában nem annyira fontos, mint az arab világ legnagyobb részén, nem ez irányítja az életet, a müezzin is szinte diszkréten hívja imára a hívőket. A vallás világi uralom alatt áll, Basar el-Aszad elnök rendszere pedig önmagával együtt védi a vallási békét. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az újságok nem foglalkoznak vallási kérdésekkel, egyházakkal és felekezetekkel, ahogy persze az elnökkel vagy az uralkodó Bász párttal sem.
Nem nehéz megtölteni az újságoldalakat, hiszen csupán Szíria szomszédsága is elég témát ad, elég csak Iránra, Irakra vagy Izraelre gondolni. Az Al-Vatan függetlennek mondható napilap is inkább ezekkel foglalkozik, viszonylag jó kapcsolatokat ápol a Damaszkuszban élő Hamász-vezetőkkel, vannak kapcsolatai a szíriai kormányban is, ám izraeliekkel soha nem tárgyal. „Szíria háborúban áll Izraellel, az ellenséggel pedig nem beszélünk. Morálisan is elfogadhatatlan lenne, és egyébként is törvénybe ütközik” – mutat rá a lap főszerkesztője, Vaddah Abed Rabbo. Damaszkuszban semmit sem érezni a hadviselésből, persze ez amolyan furcsa háború, katonák és lövöldözés nélkül immár évtizedek óta. Ezért nem is lehet európai mércével mérni az itt tapasztalható helyzetet, s nem érthetjük kellő mélységben az itteni életet. Valóban nincs olyan demokrácia, mint Európa nagy részében, még olyan sincs, mint Magyarországon, de ezért nem lehet megróni Szíriát. Damaszkusznak megvannak a saját indítékai, az iszlám világ is máshogy működik, mint Európa, Szíria a maga útját járja, miközben mindenki megpróbálja saját oldalára csábítani, vagy szankciókkal büntetni eltávolodása miatt.
Ilyen körülmények között valamennyire érthető, hogy aggódva szemlélik az uniós újságírók érkezését, akik akár országuk hírszerzésének is lehetnek a tagjai. Egy újságíróról soha senki nem mondja meg, hogy újságcikket ír vagy jelentést, esetleg mindkettőt. Szíriában pedig épp elég olyan ember van, akit bizonyos erők jobban szeretnének a föld alatt látni – gondoljunk csak a Hamász-emigrációra –, az unió álláspontja pedig nem éppen meggyőző a palesztin–izraeli viszályt illetően. Szíria úgy pozicionálja magát, hogy megkerülhetetlen legyen a térségben. Jó kapcsolatokat ápol Iránnal, de kacsingat Jordánia felé, sőt folyamatosan tárgyal közvetítőkön keresztül halálos ellenségével, Izraellel is.
Nem lehet nem észrevenni a déli befolyást az Arab-öböl térsége felől. A széles sugárutak melletti óriásplakátok felén ugyan Basar el-Aszad elnök mosolyog, a másik fele viszont termékeket hirdet, legyen az mobiltelefon vagy bank. Például a Saudi Fransi Bank Syria nevű cég, amely érdekes nemzetköziséggel tűnik ki társai közül. A bank persze szaúdi, pedig eredetileg francia volt, és Crédit Lyonnaisnak hívták. A hetvenes évek elején a szaúdiak arra kötelezték a külföldi pénzintézeteket, hogy a tulajdonrész 51 százalékát adják szaúdi kézbe, így kerülvén el a külföldi, legtöbbször nyugati anyabankok felelőtlen politizálását. Így lett a francia cégből szaúdi–francia pénzintézet, amely Szíriában terjeszkedik. Könnyen megteheti, hiszen a szíriai bankrendszer még új, nincs beágyazva, az amerikai embargó miatt a nemzetközi pénzügyi válságot szinte meg sem érzi. Szírián látszik, hogy van élet a nyugati típusú nemzetközi hálózaton kívül is, bár bizonyosan könnyebb szankciók nélkül élni. Az öböl térségének erős államai kiváló befektetési terepet látnak Szíriában, amely kulcs lehet Irán felé is, ahogy elutasító szavai ellenére az Európai Unió sem véletlenül tartotta érdemesnek Damaszkuszt arra, hogy bevegye szomszédságpolitikai programjába. Persze az is igaz, hogy egyelőre nincs aláírva megállapodás erről az együttműködésről, és egyik oldal sem tett lépéseket hivatalos szinten a közeledés érdekében.
Talán azért sem, mert mindkét oldalon munkál az ismeretlentől való félelem, és bizony igaz, hogy nem ismerjük egymást. Bár Mohszen Bilal szíriai információs miniszter hangsúlyozta, hogy a szíriaiak többet tudnak az európaiakról, mint fordítva – mivel mi nem beszélünk arabul, ők viszont beszélnek angolul és franciául –, a kijelentést érdemes kétkedéssel fogadni. Az újságíró-delegáció tagjait rendszeresen vették egy kalap alá mint „európai újságírókat”, mintha az egyes országok diplomáciája feloldódott volna a páneurópai eszme kedvéért, a tudósítók pedig országuk képviselőiként tárgyalhattak volna Szíriában. A civilizációk összecsapásáról szóló elméletet igazolná az, hogy az európaiak általában valóban keveset tudnak az arabokról, és tényleg vannak előítéleteik velük kapcsolatban, ám ennek az ellenkezője is igaz lehet. Szíriában – és általában az arab országokban – vajmi keveset tudnak az európai sokszínűségről, a kicsiny országok kulturális hátteréről, egymás közötti viszonyaikról. Szlovákiát és Szlovéniát rendszeresen öszszekeverik nyugaton is, keletről nézve pedig az aprócska országok bájos összevisszaságban egyesültek, így szinte kizárt a különbségtétel. Emellett önmagukból kiindulva azt gondolják, hogy egy „európai újságíró” mindenben azonosul „külügyminiszterével”, Javier Solanával. Ezért is volt a szíriai újságírók számára meglepő, hogy több, Európából érkezett újságíró is elítélte Izraelt a gázai háborúban végrehajtott véres támadások miatt.
Bár Szíriában a megszokottnál is hangsúlyosabb a politika, az utcasarkokon fennen lobog a palesztin zászló, a damaszkuszi Omajjád-mecset felé közeledve pedig egyre-másra feltűnnek a házfalakon a Hamász hirdetései, nem erről szól a szíriaiak minden pillanata. Hangulatos éttermek és kávézók vannak a damaszkuszi óvárosban, amolyan hagyományos keleti stílusú, európai precizitással modernizálva. Van sör – Libanonból, a sörfőzőmester pedig szlovák –, bor – szintén libanoni, a klíma nagyon kedvező, a keresztények pedig értenek is hozzá –, valamint rövidital a világ minden tájáról. Minthogy az iszlám számára a borivás tiltott, a legtöbb fiatal még akkor sem iszik, vagy csak módjával, ha a vallás nem befolyásolja túlzottan az életét. Szíriában egyszerűen nem része a kultúrának a borozás vagy sörözés, nem szokás részegen ténferegni az utcákon. Lehet viszont sétálgatni egész éjszaka, átmenni az úton a csúcsforgalomban, lányoknak miniszoknyát viselni vagy csak a szemet szabadon hagyó csadort ölteni, dohányozni a közintézményekben és a repülőtéren, alkudni a boltban, és elismerni, hogy a sajtó által kialakított Szíria-imázs bizony téves.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
