Balavány György írása (Új parancsolat, Magyar Nemzet, május 4.) késztet megszólalásra Lendvai Ildikó és az MSZP (–SZDSZ) törvényelképzelése kapcsán. Mindig elképeszt, amikor volt kommunisták matatnak a törvények körül. Ha már törvény… 1990-ben az új parlament első törvénye rendelkezett 1956-ról. Az MSZP-frakció oszlopos tagja, Havas Szófia élből ellene megy ennek a jogszabálynak. Törvénytagadó és törvényalkotó ugyanabban a székben számomra elképzelhetetlen. Volt frakcióvezetőként Lendvainak rég fel kellett volna oldania ezt az ellentmondást. Ehelyett a személyes érintettség okán megértéssel kezelte az ügyet.
És még mindig törvény… Amikor a parlamentben szóba került a javaslat, az ellenzék a kommunizmust is be szerette volna emelni a törvény szövegébe, mire Lendvai Moháccsal humorizált. Jellemző, egy volt kommunista sosem megy a szomszédba egy kis kegyeletsértésért, különösen, ha a saját múltját kell megvédeni. Azért érdekes ez a tagadás, mert gyakorlatilag a nácik csak plagizáltak. Az alsóbbrendűség fogalmát, ha nem is deklaráltan, de a Szovjetunióban vezették be. A munkásosztály vezető szerepének hangsúlyozása, az osztálytársadalom meghatározása vezetett odáig, hogy az arisztokráciát, a kis- és nagypolgárságot, a középosztályt, a kis- és nagygazdákat, a pénzügyi kasztot üldözték és kiirtották. De alsóbbrendűekként kezelték a nemzetiségeket is, és ide-oda telepítették őket. (Az évszázados, hagyományos orosz antiszemitizmust pedig most borítsa a feledés jótékony homálya.)
A gulágok létrehozásával mintát adtak a későbbi koncentrációs lágerek tervezőinek. Mindenfajta „krausztamások” persze harsoghatják ostobaságukat, miszerint ezekben a táborokban komoly nevelés és munka folyt, nem tudok szabadulni attól a ténytől, hogy Auschwitz bejárata fölé az van írva, hogy „Arbeit macht frei”. Kétségtelen tény, a tanítványok, a náci németek bizonyos szempontból messze túltettek mestereiken, a szovjeteken, de ettől a tény még tény marad, kedves Lendvai asszony, a németek csak utánozták a szovjeteket. Ha bárkinek kételyei vannak, elég elővenni egy általános iskolai történelemkönyvet, és megnézni, mikor került hatalomra Lenin és rendszere, és mikor Hitler és rendszere.
1945 szeptemberével Magyarországon szellemében és tartalmában teljesen új oktatás kezdődött el. Ez napjainkig közel három nemzedéket jelent. Ez 1990-nel kezdődően nem változott meg. Ebben az új oktatási rendszerben antináci, antifasiszta, anti-antiszemita, antipolgári, anti-kispolgári oktatás és nevelés folyt. Ez nem múlt el nyom nélkül. A volt kommunisták ezzel a teljesen megalapozatlan vádaskodással az 1990 előtti évtizedek oktatáspolitikáját kérdőjelezik meg, és nem veszik észre, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik.
Persze érthető, a posztkommunista baloldalnak már nincs más hívó szava, csak az antiszemitizmus és a rasszizmus. A cigányság mai problémáit arra használják fel, hogy tovább szítják velük a feszültséget, csak hogy elkerüljék a választásokat, a választási vereséget, az elszámoltatást. Több ezer milliárd forint közpénzzel nem tudnak elszámolni, így hát inkább ráuszítják a cigányságot a többségi társadalomra, az ideológiai alapot pedig a vélt rasszizmussal, az antiszemitizmussal kívánják megadni. Vigyázzanak! Aki szelet vet, vihart arat.
És még valami. Egyszer már szóvá tettem, megteszem most is: azok, kedves Lendvai asszony, akik meggyalázták nemzetüket, és lényegében asszisztáltak Európa neonáci és neofasiszta pártjainak budapesti találkozójához, azoknak, vagyis önöknek semmilyen erkölcsi alapjuk nincs most antiszemitázni, fasisztázni, rasszistázni.
Horányi Ödön
e-mail
origo.hu
Ki gondolta volna? Petőfi leszármazottja egy budapesti étteremben dolgozik!
