A mai Európai Unió kezdetét három markáns dátum jelzi. Az első: 1946. szeptember 19., amikor Winston Churchill beszédében felvetette az Európai Egyesült Államok gondolatát. Zárójeles megjegyzés: Winston Churchill, Nagy-Britannia legendás vezetője, konzervatív politikus volt. A második dátum: 1950. május 9., amikor Robert Schuman francia külügyminiszter javasolta az Európai Szén- és Acélközösség megalapítását, amelyből lett a Közös Piac és a mai EU. Zárójeles megjegyzés: Schuman kereszténydemokrata politikus volt, aki – Churchillhez hasonlóan – kétszer vezette országát miniszterelnökként. A harmadik dátum: 1951. április 18-án Belgium, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország és Olaszország („a hatok”) aláírják az Európai Szén- és Acélközösséget (Montánunió) megalapító szerződést (párizsi szerződés). Most pedig egy kevésbé markáns dátum: 1972. Ekkor adta ki a Panoráma könyvkiadó a később több kiadást is megélt Benelux államok című útikalauzát, amelyből most idézzük azokat a részeket, amelyekben a szerző, Pálfy József foglalja össze a három Benelux ország csatlakozását bedekkeri tömörséggel. Hollandia csatlakozása: „A befolyásos tőkések és a nagyszámú kispolgárság a gyarmati háború idején s a világra rászakadt hidegháborús hangulatban túlbuzgó módon vállaltak szerepet a kommunista- és szovjetellenes nyugati politika kialakításában. Hollandia a NATO egyik alapító tagja volt, és ugyanolyan sietséggel csatlakozott a Közös Piachoz”. A szerző Belgium csatlakozásánál csak a korszakot érzékelteti: „A második világháború idején a klerikális és szociáldemokrata kormányok az Egyesült Államok »védelme« alá helyezkedtek, megszervezték a Benelux uniót, 1949-ben a NATO megalapítói közé sorakoztak fel. Az Észak-atlanti Szövetség politikai-igazgatási központja és a NATO európai főparancsnoksága egyaránt Belgiumba került 1967-ben, amikor de Gaulle tábornok »felmondott« az atlanti uraknak és vezérkaroknak.” Luxemburg csatlakozása: „1948-ban az alkotmány módosítása során feladták az örök semlegességet, az 1945-ben felállított 2500 főnyi hadsereget azonban nem tartották elegendőnek az ország megvédésére. 1949-ben a kis Luxemburg is csatlakozott az Észak-atlanti Szerződés megalapítóihoz, és az amerikaiak védelme alá helyezte magát… Luxemburg alapító tagja lett a Montánuniónak, azaz az Európai Szén- és Acélközösségnek, majd a Közös Piacnak”. 1972-ben, a könyv megjelenése idején a Magyar Szocialista Munkáspárt (a mai MSZP jogelődje, vagyis az MSZMP vagyonának átöröklője) Kommunista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottsága (KISZ KB) nemzetközi osztályát Kovács László vezette. Kovács László ma Brüsszelben, az EU kolosszális méretű épületében, a „Berlaymontban” (amelyet „Berlaymonsternek” is gúnyolnak) székel mint az Európai Bizottság adóügyekért és a vámunióért felelős biztosa.
Az Európai Bizottságot (EB) gyakran nevezik az Európai Unió „kormányának”. Az EU nevű állam kormányának. Ami persze meglehetős leegyszerűsítés, mert e bizottságnak egy „normál” kormánynál jóval több hatalma van: a végrehajtói mellett adminisztratív, törvényhozói és bírói feladatokat is ellát. Az EB feje, elnöke, az 53 éves portugál José Manuel Durrao Barroso, aki a bizottság hatvan épületében munkálkodó 23 ezer dolgozót irányítja. Az Európai Bizottságnak, az unió végrehajtó szervének 27 biztosa van. Mindegyik tagország egy-egy tagot delegál. Ha egy országnak jobboldali kormánya van, jobboldali biztost küld, ha baloldali kormánya (ami esetünkben neoliberálist jelent), akkor „baloldalit”. Akinek szíve, mint tudjuk, a szegény emberekért vérzik. Mely utóbbi mondat természetesen gúnyt fejez ki. Így tehát a nemzeti választások az Európai Bizottság összetételét és annak elnöke politikai színezetét is meghatározzák. A biztosokat az Európai Parlament fogadja el meghallgatásuk során. Mint emlékezetes, Kovács László első, javasolt posztját (energiaügyi biztosi szék, amelyik jelenleg a lett Andris Piebalgsé) hiányos felkészültsége miatt nem foglalhatta el: elhasalt az Európai Parlament (EP) előtti meghallgatáson. Kovács Lászlónak így komoly része volt abban, hogy a jelenleg konzervatív – korábban maoista – José Barroso „kormányát” csak a második felállásban fogadta el az EP. Magának az Európai Bizottság elnökének személye tagállami alku eredménye. A „dolgok” jelenlegi állása mellett minden jel arra mutat, hogy Barrosót további öt évre megválasztják. Az unió többségben lévő jobboldali kormányai – mint a múlt héten az Európai Parlamentben a legnagyobb frakciót képező néppártiak múlt heti, varsói gyűlésén kiderült – támogatják hivatali idejének meghosszabbítását, noha nem egy néppárti parlamenti küldött nem igazán kedveli azt a Barrosót, aki saját túlélése érdekében túlzottan is elnéző a legroszszabb kormányok politikája iránt is. A szocialisták viszont főként a múlt hét óta egyértelművé tették, hogy nekik nem tetszik José Manuel Barroso újraválasztása, mert szerintük az EB elnökének az alternatív pénzügyi alapok ellenőrzésére szintén a múlt héten kiadott javaslata túlzottan petyhüdt. Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialista Párt elnöke határozottan új embert és új politikát kíván látni az EB élén, aki sokkal nagyobb figyelmet fordít a munkanélküliség kezelésére. A szocialisták esetében azt viszont szintén figyelembe kell venni, hogy a magyar európai parlamenti küldöttség tagjainak nagyon is kedvükre való volt a Gyurcsány- és most a Bajnai-kormány programjait és terveit nagy lendülettel támogató Barroso, valamint bizottsága szocialista pénzügyi biztosának, Joaquín Almuniának a budapesti kormány irányában feltűnően részrehajló magatartása. Barroso elnök – a 27 biztos egyike – sorsát végül is az Európai Tanács dönti el, az Európai Parlament jóváhagyásával.
És akkor vizsgáljuk meg, mi is az Európai Tanács (ET), az Európai Unió másik fő szerve. Az unió intézményének földrajzi központját alkotó Schuman-köröndön a bizottsági épülettel szemben helyezkedik el az Európai Tanács, vagyis az EU „főhadiszállásának” épülete. A tagállamok Brüsszelbe érkező vezetői és miniszterei is itt tanácskoznak, beleértve természetesen az elsők közötti elsőt, az unió soros elnökségét adó ország miniszterelnökét vagy elnökét. Az unió legfőbb döntéshozatali szerve az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsa (MT), e két, szerkezetileg különálló, de egymáshoz szorosan kötődő testület, amelyeket közösen Európai Tanácsnak neveznek. Szerződési kötelezettség az Európai Tanács évi legalább két ülése, a szokásos csúcs, amely mindent eldönt. A tanács feladatai közé tartozik a találkozók előkészítésén és levezetésén kívül az állandó képviselők bizottságának, a különbizottságok, valamint az állandó és ad hoc munkacsoportok üléseinek megszervezése és levezetése, a stratégiai-politikai kezdeményezés, az EU szóvivőjeként történő tevékenykedés, a közös kül- és biztonságpolitika működtetése, valamint a tagállamok álláspontjainak összehangolása azokon a nemzetközi tárgyalásokon, amelyeken az EU is részt vesz.
Magyarország 2011 első fél évében vezeti majd az uniót, vagyis már a választásokat követő új kormány. Az ehhez szükséges hatalmas stábot a volt külügyminiszter, Göncz Kinga irányításával működő Külügyminisztérium szervezte. Ha a múlt évek tapasztalata szolgál némi iránytűként, vagyis az, hogy jobbközép kormányok idején miként szabotálta a megbízói akaratot nemegyszer a diplomáciai kar pártos érdekeket érvényesítő része, akkor most sem számíthatunk zökkenőmentes működésre.
Az unió e két fő intézményétől néhány száz méterre távolabb helyezkedik el az Európai Parlament (EP) ugyancsak hatalmas méretű komplexuma, amely mérete ellenére már nehezen birkózik meg azzal a fizikai terheléssel is, amelyet a 27 tagállam jelenléte okoz. Amire jellemző a számtalan, emeletenként megálló liftek érkezésére türelmetlenül váró képviselők és asszisztensek látványa. Az EP – amelynek tagjait 1979 óta közvetlen szavazással választják meg az unió tagországainak polgárai – tulajdonképpen még nem valódi parlament, ugyanis a nemzeti parlamentektől eltérően ma sem hozhat önállóan jogszabályokat, noha hatalma fokozatosan nő. A jogszabályok életbelépéséhez a tanács jóváhagyása is kell, de az EP véleménye mind nagyobb súllyal esik a latba. Jelenleg az unió félmilliárdnyi polgárát és 375 millió választóját 785-en képviselik. Ez a szám a nizzai szerződés értelmében az júniusi uniós választásokat követően 736-ra, a magyar képviselők száma pedig a jelenlegi 24-ről 22-re csökken. Az előrejelzések szerint a jobboldal Európa-szerte megőrzi, sőt akár növelni is tudja előnyét. Az EP-ben a legerősebb a jobboldali néppárti frakció 288 képviselővel, ami a teljes létszám 37 százaléka. Ebben 13 magyar képviselő foglal helyet: tizenkét fideszes és az MDF-es listán megválasztott Olajos Péter. A második legnagyobb 217 képviselővel a szocialista frakció, míg harmadik 100 képviselővel a liberális csoport, ahol az SZDSZ-nek jelenleg két képviselője van. Őket követi a szuveréneket egyesítő Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoportja, majd a Zöldek/Európai Szabad Szövetség következik, amelyben Tőkés László képviselő is dolgozik. Az erősorrendben következnek a kommunisták, majd az euroszkeptikusok és végül a 30 frakción kívüli képviselő. A kommunista múlt az Európai Parlamentben is kísért, akár az Európai Bizottságban. A magatartásokban és reflexekben is. A magyar szocialistáknál ezt a folytonosságot főként Tabajdi Csaba delegációvezető testesíti meg, aki 1975 és 1981 között Magyarország moszkvai nagykövetségén tanulta ki a diplomácia szabadságellenességének és demokráciaellenességének csínját-bínját. Ma, 2009-ben, Európa és az Európai Unió szívében abban is gyakorolja, hogy közleményeivel lapunkat diszkriminálja, ami miatt tevékenységének ismertetése jóval kevesebb helyet kap hasábjainkon.
Az Európai Uniót sokféleképpen lehet megítélni, mint azt meg is teszik. De azoknak el kellene gondolkodniuk álláspontjukon, akik egyrészt azt vetik az EU szemére, hogy mindenbe beleszól, majd azzal indokolják érdektelenségüket az EU iránt, hogy „kit érdekel” a távoli, mindennapjukban láthatatlan Brüsszel. A két álláspont között „fekszik” viszont az urna, amelybe egy cédula bedobásával június 7-én csökkenteni lehet azok számát is, akik adófizetői pénzen, uniós megafonnal, a 27 tagország képviselői közül egyedüliként hirdetik hazájukról, hogy az az őrjöngő rasszizmus országa, annak nemcsak szellemi, de eurómilliárdokban is mérhető kárt okozva.
origo.hu
Visítva, röhögve vesznek búcsút David Pressman amerikai nagykövet-aktivistától a mémgyártók
