Megtalálni a réseket a valóság falán

Lackfi János 1996 óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen francia, belga és magyar irodalmat, világirodalmat, kreatív írást, műfordítást. A Gérecz Attila-, József Attila-díjas költő, író, műfordító tizenöt kötetnyi gyermekeknek és felnőtteknek szóló vers és próza szerzője, a fiatalabb nemzedék markáns, meghatározó személyiségei közé tartozik. Nemrégiben, a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon az IBBY nemzetközi gyermekirodalmi szervezet magyar szekciója által odaítélt az Év gyermekkönyve díjat is megkapta – immár másodízben.

Dedikálások. Szombaton véget ér a XVII. Szent István-könyvhét. A Ferenciek terén ma délután háromtól négyig Vasadi Péter és Nagymihályi Géza, négytől ötig Bene Éva, Jakab Gábor, Megyeri Valéria, Mervai Miklós dedikálja a könyvhétre időzített könyveit. Szombaton reggel tíztől este hatig tart a könyvhét zárónapja. A színpadon először a Hagyományok Éltetői című zenés könyvbemutató kezdődik az Óbudai Népzenei Iskola tanárainak részvételével.. Délután egykor a Szentek élete című kétkötetes óriáskönyv szerkesztője, Diós István szerepel a pódiumon. Két órától Czigány György és Maácz István író-olvasó találkozója tart háromig. Ezután zenés délután kezdődik a Zamatőrök gyermekegyüttes, a Babszem gyermektánccsoport, majd a Chameleon Big Band közreműködésével. A Pilinszky Kávéházban pénteken délután ötkor kezdődik Elmer István Mindenhol pap vagyok című, Beer Miklós váci megyés püspökkel készült interjúregényének bemutatója. Az interaktív író-olvasó találkozón Beer Miklós és Elmer István élő bemutatót tartva adnak ízelítőt a regényből.

Ön azok közé tartozik, akik tisztában vannak azzal, hogy gyerekeknek írni ugyanúgy kell, mint felnőtteknek – csak jobban, ezt többszörös családapaként is tapasztalhatta. Hogyan történt első találkozása e szép műfajjal?
– Az első indíttatás mondhatni „élettani” jellegű, öt gyermekem közül a második születése után kezdtek el mondókák, dalok formálódni bennem. Addigra már több kötetem megjelent, nemzedékemben nagyjából tudtak rólam, vagyis a „felnőttirodalom” felől jöttem. A fiatal Magyar Köztársasággal egy időben lettem nagykorú, nekem már nem a hatalomtól védő fedezék volt a gyerekirodalom, mint Weöresék, Lázár Ervinék, Kormosék nemzedékének, hanem kaland és kihívás. Színes, tágas világ, amelybe örömmel vetettem bele magam. Mintegy tíz év múlva aztán ezekből a kezdeményekből állt össze A buta felnőtt című, 2004-es gyerekverskötetem, amely nagy örömömre rögtön elnyerte a most másodszor nekem ítélt az Év gyermekkönyve díjat.
– Idén jelent meg a Noran Kiadó gondozásában a Kövér Lajos aranykeze című regény két derűs lelkű, újra vissza-visszatérő jóbarát, Kövér Lajos és Sovány Laci története, ami a felnőtteket is elbűvöli. Sokan nevezik önt a nagyok, Michael Ende, Lázár Ervin méltó utódjának. Mi a titka a mesét és a valóságot egybejátszató varázslatnak?
– A Kövér Lajos-történetek szereplői szándékoltan mai világunkból léptek elő: ilyen Seprő János, a bánatos bajszú, nyugdíjas éjjeliőr, Kerüllő Péter, a részeges csősz, akit elhagyott a felesége, Kaller Béla ellenőr, akinek zsebében rengeteg kismacska elfér, vagy éppen az ikrek: Csibi és Csabi, két idomtalan kidobóember, akik egy apró, habos fehérre mosott kutyát dédelgetnek. Közülük némelyek egyenest az utcáról léptek be a könyvbe. Arra szeretném így rákapatni a gyerekeket, hogy megtalálják a valóság falán azokat a réseket, amelyeken keresztül egy másik, szabadabb világba léphetünk át.
– Le se tagadhatná, hogy költő, tündérien játszik a szavak, jelzők primer és szekunder jelentésével. Szeretik a gyerekek a könyveit?
– Nagyon jó visszajelzések jönnek, sok helyütt egész iskolai osztályok kedvence lett Lajos, és örülök, hogy gyakran dedikáltatják velem a meseregényt „örök gyerekek”, felnőttek, akik annyira szerencsére még nem nőttek fel, hogy ne szeretnék a meséket. A múlt heti könyvhéten egy kisfiú nagy komolyan odalépett hozzám, és közölte velem, hogy siessek, mert ő már továbbírta a történetet. Mit mondjak, össze is kaptam magam, mert a konkurencia az konkurencia.
– Gyermekeknek szóló verseiben a metafizika is megjelenik: Isten rajzol?
– Az Isten-témát túl bonyolultnak szokás tekinteni. A gyermek mindenre rákérdez. Én pedig költőként is köteles vagyok válaszolni neki.
– Sokan borúsan látják az irodalom és a gyermekolvasás jövőjét.
– Május 7-én osztották ki a Pagony könyvesbolt és kiadó által gyerekíróknak és illusztrátoroknak meghirdetett Aranyvackor-pályázat díjait. Magam is tagja voltam a zsűrinek, és örömmel figyeltem, hogy olyan remek tehetségek bukkannak fel, mint az erdélyi Máté Angi vagy a költőként ismert, most mesével jelentkezett Szakács Eszter. Aki rápillanthatott a több mint kétszáz pályamunkára, az úgy érezheti, borúlátásra nincs ok, amíg sok áldozatkész szülő és gyerekirodalmi kalandra kész profi irodalmár dolgozik a művein. Akadnak szerencsére merész kiadók, áldozatkész pedagógusok és lelkes szülők is, így minden esély megvan rá, hogy a gyerekek szeme elé, fülébe szép és jó dolgok jussanak. Magam is igyekszem hozzájárulni a kínálathoz, a könyvhétre kijön a Vörös István kollégámmal közösen írt Apám kakasa című gyűjteményünk (a cím természetesen az Anyám tyúkja ellentéte), amelyben klasszikus magyar gyerekversek és az azokra írt mai variációink szerepelnek. Modern Bóbita, Cinege cipője, Iciri-piciri, és így tovább… Az egyes darabokat sokszor olvastam már gyerekek előtt: szerencsére élnek és hatnak. Vagyis kár lenne nyavalyogni, sírt ásni a gyermekirodalomnak vagy az olvasó gyerekeknek. Ahogy Csukás Pista fogalmazott, válság van, és ilyenkor a legjobb befektetés szép könyvet vagy zenét venni, mert az maradandó érték. A többit széthordja a metrószellőzők szele.