Múlt és jelen metszéspontján

Kaposvár folyóiratát, a Búvópatakot a színművészből íróvá vált Csernák Árpád szerkeszti nyolc esztendeje. Az idei, negyedik számnak eszmei vezérfonalat ad, hogy az írások jelentős része a múlt és jelen egymásba játszásáról vall. Az alaphangot megadja Márai Sándor Föld, föld!… című kötetéből egy felismerés erejű részlet. Márai először idéz Arany János zseniális eposzából, a Csaba királyfiból: „Mint a pók megérzi a háló rezzenését”. S miközben az idézetből kiindulva Márai végigelemzi, hogyan szövi áldozataira a pók a hálót, annak technikáját is megmutatja, hogyan szívná ki a magyarságból 1945 után fokozatosan az emberi önérzet maradványait is az új, Moszkvából távvezérelt diktatúra. Miközben látszólag még szabadság van, formálisan még gyakorolható a választójog, a „pók”, a bolsevizmus, a minden korábbinál totálisabb, az élet minden területére kiterjedő diktatúra fokról fokra vonja el az életerőt, a vért és az éltető vizet a demokráciából.
Márai gondolataira sajátos módon rímel idősebb Csorba Emánuel emlékiratrészlete egy kitelepített naplójából. A könyvegész hamarosan megjelenik a Nap Kiadó gondozásában Apa és fia – A munkatábortól a tündérvilágig címmel. A részletből a megdöbbentő tények, az ártatlanul kitelepített emberek kálváriája mellett az a szembetűnő, hogy van ellenszere a bolsevista pók gonosz kitartásának. Az erkölcsi erő, a hit és a hazaszeretet, amely a legszörnyűbb körülmények erején is győzedelmeskedik, s ez példát adhat azoknak is, akik ma úgy érzik, hogy a válságból lehetetlen kilábalni. Megrendítő, csodálatos, példaértékű Böjte Csaba testvér írása, a Mi lesz velünk? A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója által létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben embertelen körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása. E rendkívüli ember elmondja nekünk egy gyerekkori élményből fakadó bölcsesség lényegét: mindig azok az erdők tudtak ellenállni a szélvihar pusztításának, amelyek fái ősi rendben alkotnak zárt alakzatot. Csaba testvér válaszol a címben feltett kérdésre: „Hiszem azt, hogy az Istenre figyelő ember erősebb, mint a jelenlegi gazdasági válság. És hiszem, hogy ez a hatalmas átrendeződés nem világunk pusztulását, hanem megújhodását hozta el.”
(Búvópatak, 2009., VIII. évf. IV. szám.)