Csekély mértékben csökkent ugyan a magyar lakosság halálozási aránya az utóbbi években, de az unió 15 régi tagországának átlagához nem közeledtünk – olvasható a Jedlik Ányos Kutatási Program most zárult népegészségügyi projektjének összefoglalójában. Ádány Róza, a program vezetője kijelentette: a lakosság egészségi állapotát jellemző, születéskor várható átlagos élettartam hazánkban lényegesen elmarad még a szerény gazdasági teljesítmény alapján elvárható értéktől is. Pedig az egészség nem egyszerűen a gazdasági fejlődés következménye, hanem a fejlődés kulcstényezője – szögezte le.
Egy ország lakosságának egészségi állapota többek között a korai, azaz a 65. életév előtt bekövetkezett halálozások mértékével jellemezhető. Hazánkban az 1970-es évek elején ez a mutató alig haladta meg az EU 15 tagországának átlagát. Majd példátlan mértékű emelkedés következett, amivel párhuzamosan viszont az EU-tagállamok mutatói javultak, így hazánk egyre nagyobb hátrányba került. Sőt, mára lemaradtunk a hasonló történelmi sorsú Csehország, Lengyelország és Szlovákia mögött is. Az európai közösséghez velünk együtt csatlakozók közül csak néhány balti ország mutat nálunk rosszabb képet ezen a téren.
A daganatos, a szív-ér rendszeri és a légzőszervi betegségek okozta korai halálozás relatív kockázata 2000-től tovább emelkedett az unió átlagához képest, míg érdemi javulás csak az emésztőrendszeri betegségeknél volt megfigyelhető. Vannak olyan betegségcsoportok, amelyekben manapság egységnyi lakosságszámra vonatkoztatva hatszor–nyolcszor annyian veszítik életüket nálunk, mint az unió más országaiban: a májzsugor hatszor, míg a méhnyakrák háromszor annyi áldozatot követel a 65. év betöltése előtt hazánkban, mint amennyit átlagosan az európai országokban.
A korai halálozás esetében a daganatos betegségek jelentik a vezető halálokot: 65 éves kor előtt a nők 42 százaléka rákban, míg 28 százaléka szív- és érrendszeri betegségben veszíti életét. Különösen aggasztó, hogy a daganatos betegségek okozta halálozás az utóbbi egy-két évtizedben sem csökkent, hanem kritikusan magas szinten stagnált – vélekedett Ádány Róza.
A férfiaknál háromféle rákbetegségcsoport – a légcső-hörgő- és tüdő-, a vastag- és végbél-, valamint az ajak-, szájüreg- és garatrák – okozza a 65 éves kor előtti halálozásoknak körülbelül a felét. Közöttük is kiemelkedően magas a tüdőrák aránya, amely 2002-től– átvéve az emlőrák helyét – a nőknél is vezető daganatos halálokká vált a 25–64 éves korosztályban.
A korai halálozás az ország egyes területei között jelentős eltéréseket mutat, s az országon belüli különbségek nőttek az utóbbi évtizedben is. A legjobb mutatókkal a nyugat-dunántúli, míg a legrosszabbakkal az észak-alföldi és az észak-magyarországi régió jellemezhető. Az öngyilkosságok száma ugyan jelentősen csökkent Magyarországon, de az ilyen szempontból legkedvezőtlenebb Bács-Kiskun és Csongrád megyében háromszor annyian vetnek véget önkezükkel életüknek, mint a fővárosban vagy Győr-Moson-Sopron megyében.
A Jedlik Ányos Program keretében végzett kutatás összefoglalója felhívja a figyelmet arra, hogy az országos átlagnál jelentősen alacsonyabb halálozás is csak országon belüli viszonyításban minősíthető kedvezőnek, hiszen még a legjobb adatokkal jellemezhető megyeszékhelyek mutatói is messze alulmúlják a régi, sőt még a 2004-ben és azután csatlakozott 12 európai uniós tagország átlagát is.
Ádány Róza kitért az úgynevezett telepszerű körülmények között élő, főként roma lakosság egészségi állapotára. Bár hivatalos adatokkal nem rendelkezünk erről, valószínűleg helytállók azok a feltételezések, amelyek szerint a halálozási adataik sokkal kedvezőtlenebbek, így születéskor várható élettartamuk is sokkal alacsonyabb, mint a magyar lakosság egészéé. A telepszerű körülmények között élők körében végzett korábbi egészségmagatartás-felmérés megdöbbentette a szakembereket, mert alig találtak 65 évesnél idősebb embert. A megkérdezettek körülbelül 3 százaléka érte csak el ezt az életkort, míg a teljes lakosságban ez az arány meghaladja a 20 százalékot. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy körükben elképesztően magas a korai halálozás aránya. Sokan erről a kérdésről tapintatból nem beszélnek. Pedig nemhogy beszélni kellene róla, hanem hatékony akciókra lenne szükség – tette hozzá a kutatásvezető. Amikor a teljes társadalomban szeretnénk eredményeket elérni, akkor először meg kell keresni, hol van a legnagyobb lemaradás. Megállapítható, hogy ahol a leggyakoribb a korai halálozás, ott található a legtöbb telepszerű lakóhely – mondta Ádány Róza. Szerinte mindannyiunk érdeke volna, hogy a cigányság egészségi és halálozási adatait kutassák. Etikailag korrekt, tudományos igényű, elemző megközelítéssel kezdődhet csak el a bajok feltárása, majd orvoslása.
Megemlítette azt is, hogy Magyarországon nagyon gyakran fordul elő magas vérnyomás és cukorbetegség. Nagy baj, hogy sokan nem tudnak a betegségükről. Egy Szabolcsban végzett felmérés szerint például minden negyedik hipertóniásnak nem volt tudomása arról, hogy ezzel a problémával küzd. A Zala megyei cukorbetegeknél még rosszabb volt az arány, ott több mint 30 százalékuk nem tudott állapotáról. Pedig a fel nem ismert betegség súlyos következményekkel és szövődményekkel járhat. A népegészségügy a mindenkori kormány felelőssége – hangsúlyozta Ádány Róza. Megemlítette Finnországot, ahol szakmailag nagyon igényes népegészségügyi programot hajtanak végre 1971 óta. Kormányok jöttek-mentek, de a lakosság egészségi állapota mindig prioritás maradt. Meglett az eredmény is: harminc évvel ezelőtt a születéskor várható élettartamuk körülbelül megegyezett a miénkkel, ma azonban már – az EU vezető országaihoz felzárkózva – messze előttünk járnak.
Magyarországon 2001-ben jól indult a népegészségügyi program, ami már a korai fázisban eredményeket produkált. A 2002-es kormányváltás után is folytatódott, de nem sokkal ezután „gellert kapott” – vélekedett. Visszaesett a szűréseken való részvétel, és más akciók is elhaltak. Az erre a célra fordított költségvetési forrás jelentősen csökkent. 2002-ben még 2 milliárd forint volt a keret, 2007-ben viszont ennek már csak alig több mint negyede, 583 millió. Állampolgáronként 58 forintból aligha lehet jó programokat finanszírozni – szögezte le. Miközben Magyarországon a GDP arányában eleve keveset fordítunk népegészségügyre, ez a pénz sem hasznosul megfelelően. Ezt a tevékenységet ugyanis erre képzett szakembereknek kellene szervezniük és irányítaniuk, hazánkban azonban kollektív amatőrizmussal tették tönkre a magyar népegészségügyet – fogalmazott. Megemlítette azt is, hogy gyakran végeznek kampányszerű szűrővizsgálatokat, vérnyomás-, vércukor- és koleszterinszint-mérést, ezek haszna azonban meglehetősen kétséges. Az eredményekről ugyanis a háziorvos gyakran nem értesül, így a terápiát sem tudja megkezdeni. Jól szervezett és kontrollált népegészségügyi és egészségfejlesztési programokra van szükség, professzionális szakembergárda irányításával. Aggasztó az a késedelem, ami az egészségi állapot monitorozását és az egészségfejlesztési programok megvalósítását biztosító EU-támogatás lehívása kapcsán észlelhető.
Ádány Róza szerint a népegészségügyi helyzet javításához szükség volna az alapellátás reformjára is. A szakember úgy látja: a háziorvosok finanszírozását attól is függővé kellene tenni, hogy mennyit tesznek a megelőzés, a betegségek korai felismerése és megfelelő kezelése érdekében. Ezt a feladatot persze nem lehet kizárólag rájuk testálni – ők már nem bírnák ezt a terhet –, kistérségenként népegészségügyi szakembereket és a lelki egészség védelméért és helyreállításáért felelős egészségpszichológusokat is kellene alkalmazni a praxisok tevékenységének támogatására.
origo.hu
Büdösek-e Magyar Péter rajongói?
