Ismét eredménytelenül zárult a Duna Furnace eladása – hogyan jutott a Dunai Vasmű az első csapolástól idáig?

Ez alkalommal is meghiúsult a Duna Furnace egyben történő értékesítése, miután a második pályázatot a felszámoló idő előtt leállította. A Dunai Vasmű agóniája tovább folytatódik, és hogy fog-e még termelni az egykorvolt acélóriás, egyre bizonytalanabb.

Dunaújváros Fotó: Faludi Imre Forrás: MTVA

Hogyan jutott idáig a dunaújvárosi acélóriás?

1950. május 2-án kezdték el építeni Dunapentelén a Dunai Vasművet, a gyorsan növekvő új település neve a következő évben Sztálinváros ‒ 1961 után Dunaújváros – lett. A vállalat pedig Sztálin Vasmű néven működött ’56 végéig, amikortól egészen a mai napig a Dunai Vasmű nevet viseli.

Az első csapolás 1954 augusztusában történt meg, tehát ekkor kezdte meg tényleges működését a gyár. A vállalat 1984-ben a Dunai Vasmű nevet megtartva elindította a DUNAFERR márkát, majd 1992-ben a cég részvénytársasággá alakult. Ám az évtized folyamán a működtetés nehézségei egyre fokozódtak. Sem megfelelő mennyiségű olcsó energia, sem pedig megfelelő hozamú vasérclelőhely nem állt rendelkezésre továbbra sem az ország határain belül, a nyersanyag- és energiaárak pedig egyre magasabbak lettek. Így utóbb az állam már szabadulni akart a vasműtől, melynek eredményeként 2004 szeptemberében a vállalat a Donbass Ipari Szövetség tulajdonába került.

Majdnem húszévnyi működés után ‒ az új tulajdonosi struktúra és menedzsment ellenére ‒ 2022-re vált tarthatatlanná a vasmű helyzete. Az év végén felszámolási eljárás alá került az üzemeltető cég, miután hosszú ideje az orosz és ukrán tulajdonosok küzdelme csaknem ellehetetlenítette a működését. Ekkorra a cég saját tőkéjét teljesen felélte, és már jogszerűen megválasztott igazgatósága sem volt.

Az adok-kapokban kölcsönösen vádolták egymást a felek 

• a termelés ellehetetlenítésével, 
• hozzá nem értéssel, 
• volt „jogalap nélküli gyárfoglalási kísérlet”, 

és sok más egyéb, ami végül megpecsételte a cég sorsát. Ám a megannyi kiváltó ok között mégis az európai energiaválság és az orosz–ukrán háború kirobbanása voltak a leginkább meghatározó tényezők.

Akkor a helyzet rendezésére a kormány a „lex Dunaferr” nevű veszélyhelyzeti kormányrendeletet alkotta meg, amely kimondta, hogy felszámolást kell indítani az olyan cég ellen, amely több mint négyszáz napja nem adott le mérleget. A Dunaferr esetében ez a helyzet nagyon is fennállt, hiszen utoljára a 2019-es beszámolójuk készült el.

Azonnali bezárás helyett a termelés fenntartása

A Dunaferr eszközeivel két új társaságot hoztak létre, a Dunarollingot és a Duna Furnace Dunai Vasmű Kft-t, melyeket 2023-ban az indiai-brit Liberty Steel vásárolt meg. Azonban ez a mentőakció is hamar kudarcba fulladt, hiszen 2024 novemberében ezek a cégek is felszámolás alá kerültek. Mindeközben az állam legalább hetvenmilliárd forintot fordított a vállalat megmentésére tett kísérletre, beleértve a dolgozók féléves bérének kifizetését és egy százmillió eurós gyorskölcsönt.

Miután egyértelművé vált a szereplők számára, hogy a cég tovább nem működhet, az azonnali bezárás helyett a termelés fenntartása mellett döntöttek, hiszen a leállás is hatalmas költségekkel járt volna. A prognózis többek közt ötven-hatvanmilliárd forintra becsülte az okozott környezeti kárt, majdnem 14 milliárd forint végkielégítési költséggel kalkulált, illetve több tízmilliárd forintra taksálta a tárgyi eszközök leállításából fakadó költségeket is.

Ugyanakkor a közben megindult felszámolási eljárásban: 5087 hitelezői igény érkezett be, melynek eredményeként ‒ elképesztően magas összeg ‒, 728 milliárd forint lett a teljes követelésállomány. A vitatott tételek között szerepel az ISD Power 287 milliárd forintos és az Energiaügyi Minisztérium 85,6 milliárd forintos követelése is, de ezeket nem számítva is csillagászati összegről van szó. Ezen túl a végösszeget növelte a Honoratior Gazdasági Tanácsadó Kft. munkadíja is, ami önmagában jelentős tétel: mintegy hatmilliárd forint, amelyből 3,5 milliárd forint előlegként jár az akkori felszámolónak.

Ha kormány nem avatkozik be, már 2022-ben bezárt volna a gyár

Közben ez év júliusában állami tulajdonba kerül a bezárt Dunaújvárosi Vasmű területe az infrastruktúrával, kikötővel, vasutakkal és közművekkel együtt. Erről Mészáros Lajos országgyűlési képviselő számolt be akkor egy Facebook-videóban. A politikus szerint így iparipark-szerűen működhet tovább a terület, amely befektetőket vonzhat és újabb munkahelyeket teremthet a városban. A vasmű már 2022 végén bezárt volna, ha a választókerületi elnökkel együtt nem lépünk közbe ‒ húzta alá Mészáros, hozzátéve: 

• három évig sikerült elhúzni a folyamatot, így a dolgozók 
• három évig kapták még a fizetésüket.

Az országgyűlési képviselő meglátása szerint nagy veszélyt jelentett volna, ha akkor az összes dolgozót egyszerre bocsátják el. Bár most végül elbocsátották őket, de végkielégítéssel és kifizetett felmondási idővel, ami sokkal kedvezőbb helyzet, mint ami 2022 végén lett volna ‒ szögezte le.

Mészáros arról is beszélt, hogy bíztak a Liberty Steelben, azonban a cég nem hozta az ígért befektetéseket és a technológiaváltásért sem tett semmit, de legalább egy évig fizette a dolgozók a bérét.

Hogyan tovább? Minden újra nyitott kérdés lett

Magyar Zoltán, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke úgy véli az egyben történő eladás leállítása valaminek az előjele. Talán egy új koncepció jön, talán más formában próbálják értékesíteni a vasmű különböző egységeit. Mint mondta: a Furnace, a Rolling, a Labor – minden újra nyitott kérdés lett, és kíváncsian várja, hogy milyen lépések jönnek a következő hetekben.

Azzal kapcsolatban, hogy a későbbiekben esetleg az állam vagy a Mol vehetné át a céget részben vagy teljes egészében, Magyar kifejtette: a Duna Furnace leállítása szükséges lépés volt ahhoz, hogy bármelyik opció megvalósulhasson. 

A Molban gondolkodni pozitív és reális irány lenne, hiszen az egy tőkeerős, nemzetközi cég, több tízezer munkavállalóval, komoly európai kapcsolatrendszerrel, és a vasmű beleillene a profiljukba

– hangsúlyozta Magyar. Ellenben az elnök az állami működtetésben kevésbé bízik, mert szerinte az állam nem feltétlenül tud jól működtetni egy ilyen komplex ipari vállalatot. De még így is jobb lenne, mint a bizonytalanság ‒ mutatott rá az érdekképviseleti vezető.