Sámson, a palesztin harcos

Nem lett igazuk azon bírálóknak, akik borítékolták, hogy az Antwerpenben április 28-tól máig játszott Sámson és Delila előadást az operaházon kívül izraeli zászlók égetése kíséri. Az viszont igaz, hogy Charles Camille Saint-Saëns 1877-ben Weimarban szerzett és Gázában játszódó operája nemcsak Belgiumban, de annak határain túl is felborzolt idegeket. Az előadás-sorozat május 17-től 26-ig folytatódik Belgium másik „ékében”, Gent városában.

2009. 05. 20. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Európa legfiatalabb operaintendánsa, a Zürichből származó, 34 éves Aviel Cahn úgy döntött, hogy az izraeli palesztin Amir Nizar Zuabit és az izraeli zsidó Omri Nitzant bízza meg a Sámson és Delila megrendezésével. A rendezők semmit nem változtattak az opera történetén, de a bibliai szerelmi történetben szereplő hódítókat nyugati ruhába öltöztették, ellenségeiket pedig a gázai palesztinok ruhájába. És az eredeti hódítók – a filiszteusok – most az izraeliták, a meghódítottak pedig a palesztinok lettek, azaz felcserélték az eredeti szerepeket. Az előadást egy követ hajító palesztin kisfiút ábrázoló plakáttal hirdették. A darab karmestere a szintén fiatal cseh Tomas Netopil, a vezető szerepeket Carl Thurston tenor- és Marianna Taraszova mezzoszoprán énekli.
Az opera meghökkentően aktuális témája a fanatizmus mechanizmusáról szól. Példásan illusztrálja azt, hogy a megbékélésre mennyire nincs remény a konfliktusban álló vallási és politikai erőkkel szemben. Sámson és Delila személyes boldogságukat áldozzák fel vallási eszményeik oltárán, ahogyan azt politikai tanácsadóik (a főpap, a gázai szatrapa és egy öreg izraelita) javasolják. A zsúfolásig megtelt opera nézői az elnyomott és az elnyomó közötti bonyolult kapcsolattal konfrontálódnak. A két rendező békés közreműködése viszont – mondta Aviel Cahn a sajtónak – annak a reménynek a jelképe, hogy a megbékélés nem csak álom marad.
A most színpadra vitt operában Sámson a történelem első iszlám sahidja, azaz mártírja, Delila pedig az ellenség táborába tartozó szerelme. Nemcsak a világ gyémántkereskedelmi központjának számító Antwerpen, de Belgium zsidó közössége is hevesen bírálta az előadást, amely szerintük megengedhetetlenül játszik rá a belga társadalomban a felszín alatt amúgy is lappangó antiszemitizmusra. Az antwerpeni operaház egyébként szó szerint kőhajításnyi távolságra fekszik a zsidó negyedtől, és mielőtt a függöny lehull, Sámson öngyilkos mártírrá változik, és dinamittal megrakott mellényben jelenik meg. A színpadon feketébe öltözött izraeli katonák aláznak meg palesztinokat, és egy palesztin gyermeket is lelőnek. A darab vége felé a katonák orgiaszerű táncba kezdenek, fallikus jelképként is felfogható fegyvereikkel az ég felé döfködve.
A belga sajtó élénken kommentálta a botrányt, majd csütörtöki számában az International Herald Tribune, a vezető amerikai napilap, a New York Times globális kiadása számolt be az előadásról és a körülötte dúló viharokról. A lap ugyan címoldaláról induló cikkében a vitában igyekszik nem állást foglalni, noha az operát melodrámának nevezte, az aktualizálást olcsónak, és a szerinte rossz minőségű énekeket kísérő tapsért az európai közönség „udvariasságát” hibáztatta.
A darabot minden tiltakozás ellenére tovább játsszák majd Gentben, ami ellen a legkevésbé azoknak lehet kifogásuk, akik a dán lapban megjelent, emlékezetes Mohamed-gúnyrajz melletti harcos kiállásukat a szólás- és művészi alkotószabadság nyugati értékeire alapozták.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.