Szent Jeromos és a barlangrajzok

Szalay Károly József Attila-, alternatív Kossuth-díjas író közeledő, május 9-i nyolcvanadik születésnapját kétkötetnyi pamflettel ünnepelheti, az Embert mégse ettünk és a Politikai pornó című könyvét dedikálta a budapesti nemzetközi könyvfesztiválon a Lilli kiadó pavilonja előtt. S korántsem ül a babérjain, két művelődéstörténeti kötet írásának kellős közepén van.

Az ön pamfletjei kicsit eltérők attól, amit ma politikai publicisztikákban olvasni szoktunk.
– Nekem rögeszmém, hogy minden műfajjal játszom mégpedig úgy, hogy régi, szépirodalmi hagyományokat próbálok mai módon föleleveníteni. Ez a műfaj, a politikai pamflet szálai a Krisztus előtti 2500-as évek tájékára nyúlnak vissza. Volt egy Archilochos nevű görög költő, aki pamfleteket is írt. Évszázadokkal később a halála után Homérosz mellé helyezték, a görög költészet megújítójaként. Amikor támadták, a fizikai erőszakra ezekkel a pamfletekkel válaszolt, mindegyik személyre szóló, lehetőleg legyilkolja lélekben, szellemileg, mentalitásban az ellenfelét. Jelszava a könyörtelenség. Nem ismer visszafogó erőt, méltóságot, annyira, hogy azt a férfit, aki nem adta hozzá a leányát, úgy kifigurázta a pamfletjeivel, hogy a férfi belehalt a támadásokba, legalábbis ez a legenda. Példaképem a nagy görögön kívül a pamfletíró Pázmány Péter, a vitriolos Szabó Dezső.
– Korábban említette, hogy két nagy témán dolgozik. Az egyik egy nem mindennapi szent, kinek áttételesen magyar vonatkozásai is vannak…
– Szent Jeromos a világtörténelem egyik legfantasztikusabb egyénisége, elképesztő jelenség. Jelleme, viselkedése a legszélsőségesebb vonásokból áll össze. Azért kezdett érdekelni, mert a történelmi Magyarország pereméről került föl a katolikus világ csúcsaira, római családból, amely ideköltözött Pannónia szélére. Jeromos a latin nyelv és a latin kultúra aurájában nevelkedett, élete végéig a latin klasszikusok voltak a kedvenc olvasmányai. Vallási, személyi viták és csatározások közepette élte le az életét, hihetetlenül sokan támadták, rengeteg ellensége volt, még szent életű püspökök között is. Varázslatos egyénisége azonban mindig győzedelmeskedett, karizmatikus személyisége mindenkire hatott. A legelőkelőbb, leggazdagabb római asszonyok, nők hagyták ott a Róma bukása előtti évtizedekben hihetetlenül fejlett római életformát és vonultak el Jeruzsálembe, majdnem százával, ahol kolostorokat alapítottak, s jegyezték el magukat Krisztussal. Páratlan tudású vitatkozó volt, huszonnégy-huszonöt kötetnyi csak leveleinek kiadása, latin és francia nyelven. Legfőbb ellensége azonban saját féktelen természete volt, s ezt sikerült legyőznie, diadalmaskodnia testi vágyain. A kor szellemének megfelelően a sivatagba vonult vissza a testi kísértések elől menekülve, s elképesztő önsanyargatásnak, éhezésnek, szomjúhozásnak vetette alá magát kígyók, oroszlánok, sakálok között. Olykor döntő befolyással bírt az egyházi életre és a politikára is. Bele tudott avatkozni még a pápaválasztásokba is. Főművén, a Vulgatán még ma is, másfél ezer évvel később legfeljebb csak javítani tudnak, de általános érvényét nem lehet kétségbe vonni.
– A másik régi, ígért témája a barlangfestmények.
– A barlangi sziklafestményekben egy sor megfejthetetlen jelenséget fedeztek föl a kutatók, például azt, hogy rejtett, szinte láthatatlan helyekre festettek remekműveket, tíz-húszezer évvel ezelőtt, tehát nem közszemlére, tömeges látogatás céljára, másfelől feltehetőleg rendkívül sok céljuk volt velük a művészeknek. Hihetetlenül gazdag jelképekben vallanak arról, hogy hisznek a lélekben. Ugyancsak elképesztő, hogy a mai értelemben vett művészeti irányzatok sora fedezhető föl a sziklafalakon a naturalizmustól az absztrakcióig. A geometrikus festészettől és a lágy, tónusos festészetig. Hihetetlenül fontos, hogy az ősember már szimbólumokban, jelképekben fogalmazott, fejezte ki magát. Sok a kételyem a darwinizmussal kapcsolatban, úgy is mondhatnám: az ember akkor vált emberré, amikor megalkotta jelképrendszerét, szimbólumait, mert ez mindenképpen magasrendű szellemi tevékenységet igényel. Az embert a művészet és a gondolkodás tette emberré, s hogy a legprimitívebb munkaeszközeit is díszítette. Tizenhatezer évvel ezelőtt már a mai szemmel is tökéletes és egyértelmű karikatúrát készített, amelyek közül egyet megmutattam Kaján Tibornak, aki egyszerűen elámult. Végezetül elgondolkodtató, hogy különféle korok embere, elsősorban a Krisztus előtti 2,5 millió és 8000 év közötti hatalmas időszakra gondolok, mai értelemben vett és sokkal magasabb rendű és sokkal tökéletesebb művészetet hoztak létre, mint eszközöket, használati tárgyakat, tehát a művészetük sokkal fejlettebb volt, mint a technikájuk. Az egész világ tele van a barlangi művészet jeleivel, sok száz és sok ezer barlang, sziklafal és sokezernyi rajz, festmény Ausztráliától Dél-Amerikáig, de az is különös, hogy a legszebbeket, a legfejlettebbeket Európában készítette az ősember, Lascaux, Altamira, Chauvet és többtucatnyi más európai barlangban.