Zsinórmértéke a Szentírás

Egy olyan ember nyolcvanadik születésnapjáról szeretnék most megemlékezni, aki erkölcsi értelemben példaként állhat az ifjabb nemzedékek előtt életművének és életének kimagasló értékei miatt.
Az 1929. május 7-én, Budapesten született Szeghalmi Elemér a szó klasszikus és nemes értelmében vett irodalomtörténész, aki soha nem tolakodik az elemzett mű és az olvasó közé. Hasonlítható azokhoz a zseniálisan profi színészekhez, akik minden szerepkörben képesek tökéleteset alkotni. Hűséges és teljességre törekvő tanulmányt írt a XIX. századi elegáns tollú író-esszéistáról, Ambrus Zoltánról, találó, novellisztikus esszében mutatta meg kortársait, barátait, Hernádi Gyulát, Bárány Tamást, Gyurkovics Tibort.
Kevés olyan alkotó van saját kortársai között, akiről ne emlékezett volna meg íróként, újságíróként, de színes, újszerű képet festett kiváló színművészekről, többek között Raksányi Gellértről, a felejthetetlen Kutyuról. A szónak eredeti, azaz egyetemes értelmében nevezhetjük őt katolikus irodalmárnak és újságírónak, aki az Új Ember című katolikus hetilapnak a kezdetektől fogva volt meghatározó újságírója, 1978-tól szerkesztője.
Egyház- és sajtótörténészként is nagyot alkotott, Keresztény küzdelmek és megtorpanások címmel élvezetes, tárgyszerű, izgalmas könyvet írt és szerkesztett, amelyből elfogulatlanul, a gondokkal és problémákkal egyenesen szembenézve vall az egyház dicsőséges és kevésbé dicsőséges korszakairól, nem hallgatva az üldöztetésekről, Mindszenty bíboros kálváriájáról és a hatalomnak behódoló megalkuvókról, az egyházi sajtó zenitjeiről és nadírjairól. Mona Ilonával közösen regényként is izgalmas monográfiát írt egy újkori szent, Salkaházi Sára életéről és munkásságáról.
Élvezetesen ír, és kiválóan énekel: 1951–1987-ig volt a Magyar Állami Operaház kórusának baszszusszólam-vezetője. És hűséges, példás férj. Magáról akkor is szinte szégyenlős szerénységgel vallott az Új Emberben megjelent interjúkban, amikor elismeréseket – 1991-ben Rónay György-díjat, 1994-ben Köztársasági Érdemkeresztet, 1996-ban József Attila-díjat – kapott.
Mindenki tudta róla, hogy ő azok közé a csöndes, de kérlelhetetlen ellenzékiek közé tartozott, és tartozik ma is, akik soha nem hódolnak be aljas hatalmaknak, de ezt a magatartást természetesen, hivalkodás nélkül képviselik. Szeghalmi Elemér író, irodalomtörténész, katolikus újságíró, egyháztörténészt boldog embernek képzelem el a nyolcvanadik születésnapján, mivel minden körülmények között hű tud lenni első számú erkölcsi zsinórmértékéhez, a Bibliához.