Az, hogy egy négyrészes darabot csütörtöktől vasárnapig adnak elő, nemcsak a közönségnek nem könnyű, de ha belegondolunk, a zenekarnak, a karmesternek sem négy ilyen gigantikus méretű művet fejben tartani, és a fáradtság kimutatása nélkül végig a mű kívánta felfokozott érzelmi állapotban a közönség elé tárni szinte lehetetlen. Azért csak szinte, mert bár a világon sehol nem szokták ilyen formában játszani a Ringet, általában legalább egy pihenőnapot hagynak az előadások között, mi, magyarok bemutattuk, hogy igenis lehetséges, méghozzá kiváló színvonalon is. (Ez azért is különösen nagy teljesítmény, hiszen a rádiózenekar az utóbbi években egyáltalán nem élt meg könnyű napokat.) Részben ez az erőltetett menet az oka, hogy szereplőcserékkel megy a darab, hiszen az énekhang, különösen abban a formában használva, ahogy a Wagner-szerepek megkövetelik, nem bírná a folyamatos terhelést.
Hartmut Schörghofer rendezése, a tavaly elhunyt Christian Martin Fuchs dramaturgiája nem csak idehaza számít újdonságnak. Alighanem a jövő egyik meghatározó operarendezési csapásvonalát mérték ki a hivatalosan félig szcenírozottnak minősített, valójában sokkal inkább egy minimalista felfogású, teljes értékűen rendezett előadással. A kritikák kivétel nélkül szuperlatívuszokban emlegették a színrevitelt, talán soha nem látott egységbe tömörítve az egyébként különböző hangnemű írások alkotóit. Schörghoferék megközelítése a kisebb-nagyobb bábokkal, a jelzésértékű jelmezekkel, az állandó, mozdulatlan díszlettel, a díszlet részét képező fényjátékkal és az egyszerű halandó számára megfejthetetlen technikával működő paravánnal, amely hol üvegként átlátszik, hol csak áttetszik, hol színes, hol tükörfelület, hol mozivászon, hol pedig nyitható-csukható ajtó. A rendezés része a Momme Hinrichs és Torge Moller fettfilmje is, amely a bábokhoz hasonlóan megkettőzi a játékot, így tehermentesítve az énekeseket, akik időnként nagyon kifejezően mozognak, időnként szinkronhangként szolgálnak a filmhez, amely nagyon érdekes párhuzamokat világít meg, s a XXI. században is érthetővé, élvezhetővé, izgalmassá teszi a germán mitológiát.
Némi csere történt ugyan a korábbi előadásokhoz képest, azonban sok ismerős arcot köszönthettünk, bár volt, aki ezúttal másik szerepben mutatkozott be. A tavalyi Siegfried címszerepét megformáló Christian Franz idén az Istenek alkonyában játszotta ezt a szerepet, A Walkürben Siegmundot énekelte, A Rajna kincsében pedig Logét, s ez utóbbi szerep lehetőséget adott egészen varázslatos színészi tehetsége megcsillogtatására is, de ugyanúgy színpadon köszönthettük a tavaly szintén kiválóan helytállt magyar énekeseket is.
Az első Ring ugyan lement, de a második csak most a héten csütörtökön kezdődik, ráadásul 26-án és 28-án felújítják a három évvel ezelőtti sikeres Parsifalt Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra rendezésében, szintén félig szcenírozott előadásban.
origo.hu
Elgázolt egy embert a vonat Kecskeméten
