Fűnyíróelv, avagy focistaélet Feröeren

Ha a magyar légiósokra gondolunk, akkor Gera Zoltánnal, Fülöp Mártonnal, Dárdai Pállal, Hajnal Tamással, Dzsudzsák Balázzsal, Juhász Rolanddal az élen először az Angliában, Németországban, Hollandiában és Belgiumban szereplők jutnak az eszünkbe. Ám  az orosz vagy éppen a bolgár és a lengyel bajnokságban, netán az angol hetedosztályban is játszanak magyarok, sőt a Feröer-szigeteket is meghódították. A teljesség igényével lehetetlen minden pályafutást végigkísérni, Bükszegi Zoltánt, a BVSC-ben, a Ferencvárosban, az MTK-ban, a Vasasban, a Dunaferrben és az Újpestben is megfordult kétszeres válogatott csatárt kérdeztük arról, milyen megfontolásból rúgja a zord éghajlatú szigeteken a labdát.

Magyar légió
Az összeállításban csak az első osztályban, illetve az erős futballkultúrájú országokban a másodosztályban szereplő labdarúgókat vettük számításba – a 2008/2009-es idénynek megfelelően.
Anglia, 1. osztály: Fülöp Márton (Sunderland), Gera Zoltán (Fulham), Halmosi Péter (Hull); 2. osztály: Buzsáky Ákos (QPR), Gyepes Gábor (Cardiff), Priskin Tamás (Watford), Tímár Krisztián (Plymouth). Ausztria: Bodnár László (Salzburg), Pusztai Olivér (Kärnten), Sáfár Szabolcs (Austria Wien). Belgium: Juhász Roland (Anderlecht), Tóth Balázs, Tőzsér Dániel (Genk). Bulgária: Fehér Zoltán, Lukács Tihamér (Szandanszki), Sándor György (Liteksz). Ciprus: Bardi Gábor (Kinírasz), Korolovszky Gábor (Lemeszú), Nagy Gábor, Szili Attila (Piciliász), Nagy Zoltán (Ammohósztu), Nagy Zsolt, Virágh Aladár (Jeroszkípu), Vezér Ádám (Ethnikósz). Csehország: Miski Zoltán (Kladno). Feröer: Bükszegi Zoltán, Turi Géza (Göta), Gángó András, Sinkó Balázs (Fuglafjördur), Potemkin Károly (Runavik). Finnország: Balogh Balázs (KuPS), Gruborovics Tamás (Mariehamn), Szentpéteri Viktor (Lahti), Szeróvay Mihály (Jalkapalloklubi). Franciaország, 2. osztály: Szélesi Zoltán (Strasbourg). Görögország: Posza Zsolt (Ergotélisz). Hollandia: Babos Gábor (NEC), Bodor Boldizsár (Roda), Dzsudzsák Balázs (PSV), Fehér Csaba (Breda), Vermes Krisztián (Sparta Rotterdam). Lengyelország: Vayer Gábor (Lódz). Németország: Dárdai Pál (Hertha), Hajnal Tamás (Dortmund), Király Gábor (Leverkusen); 2. osztály: Lisztes Krisztián (Rostock), Lőw Zsolt (Mainz), Stieber Zoltán (Koblenz), Szabics Imre, Torghelle Sándor (Augsburg). Norvégia: Kovács Péter (Grenland). Olaszország: Garics György (Atalanta), 2. osztály: Feczesin Róbert, Vass Ádám (Brescia), Filkor Attila (Sassuolo), Koman Vladimir, Vaskó Tamás (Avellino). Oroszország: Gaál Miklós (Perm), Huszti Szabolcs (Zenit), Németh Norbert (Tomszk). Skócia: Balogh János (Hearts), Gróf Dávid, Rósa Dénes (Hibernian). Spanyolország: Vadócz Krisztián (Osasuna); 2. osztály: Balogh Béla (Murcia). Svájc: Vanczák Vilmos (Sion). Szlovákia: Regedei Csaba (Dunaszerdahely). Szlovénia: Makra Zsolt (NK Primorje), Szabó Péter (Lendva). Ukrajna: Farkas Balázs (Dinamo Kijev).

Most éppen köd van, de reggel sütött a nap, majd jött egy vihar és zuhogott az eső. Előfordul, hogy egy nap mind a négy évszakot átéljük, de meg lehet szokni, igazából csak a szinte örökös szél kellemetlen. Húsz foknál nyáron sincs melegebb, ám a Golf-áramlatnak köszönhetően télen is ritka a mínusz öt fokot meghaladó hideg – helyezi el térben és „időben” önmagát a csatár. Ám, miként állítja, a Skócia és Izland között fekvő, nem egészen másfél ezer négyzetkilométernyi területű, ötvenezer lakosú szigeteken mindezek dacára az itthonival összehasonlítva elképzelhetetlenül nyugodtabb az élet.
– 2008 februárjában kerültem ki a szigetekre, egy évvel később, mint ahogy szerettem, illetve kellett volna – vág a közepébe Bükszegi Zoltán, majd így folytatja: – A Cipruson eltöltött két év alatt itthon alaposan elfelejtettek. Amikor 2007 nyarán hazatértem, Potemkin Károly, korábbi csapattársam említette, hogy egészen elviselhető az élet a Feröer-szigeteken. Ott áprilistól októberig tart a bajnokság, így akkor már későn ébredtem. A Vasastól ugyan újra kaptam lehetőséget, de ebben egyik félnek sem volt köszönet. Nem igazán ment a játék, ráadásul megsérültem, ezért 2008 februárjában végleg elváltunk egymástól. A futballra tettem fel az életemet, harminckét évesen nem akartam abbahagyni a játékot. Idehaza leírtak, az NB I-ben már nem kaptam volna szerződést. Eszembe jutott a feröeri kapcsolat, a csapat magyar kapusa, Turi Géza beajánlott, megfeleltem a próbajátékon, így a Vikingur Göta játékosa lettem.
Bükszegi Zoltán elmondja, a szigeteken az a szokás, hogy egy klubban azonos nemzetiségű külföldiek szerepelnek, így például a Götában Turi és ő, a Fuglafjördurban Gángó András és Sinkó Balázs. – Brazilok ott is akadnak? – vetem közbe, amire „Természetesen igen” a válasz. Ám Feröeren ők sem kivételezettek.
– Itt a légiósok is dolgoznak – halad tovább Bükszegi Zoltán. – A helybéliek napi nyolc óra munka után, alapvetően hobbiból játszanak, de csak a futballból itt még a brazilok sem tudnak megélni. Magam is dolgozom, igaz, csak délelőttönként, négy órát. Önkormányzati alkalmazottként többnyire füvet nyírok, van, amikor kerítést javítunk a juhoknak, de az is előfordult már, hogy betonoztunk vagy éppen csővezetéket telepítettünk. Ám ez véletlenül sem olyan ijesztő, mint ahogy hangzik, itt senki sem bolondul meg a stressztől.
A tekintetben persze a feröeri labdarúgás sem különbözik a magyartól vagy akár az angoltól, hogy a légiósoktól azt várják, húzzák a csapat szekerét.
– A feröeri bajnokság első négy csapata nagyjából az NB II középmezőnyéhez tartozna. Az együttesek többsége az angol stílust erőlteti, ezért aki technikás, az kiemelkedik. Ennek köszönhetem magam is a szerencsémet, igaz, a gólokkal némileg adós vagyok – vallja be.
Kíváncsiskodásomra, hogy egy korábbi kétszeres válogatott labdarúgónak miért éri meg a Vikingur Götában focizni, a játékos így felel:
– Mondom, csak így éri meg, munka mellett. A TF-en ugyan sportmenedzseri szakon végeztem, de még nem akartam abbahagyni a futballt, s tény, így még mindig többet tudok félretenni, mintha a civil pályára tértem volna. Itt az a szokás, hogy mindenkivel csak egyéves szerződést kötnek, ezért nem tudom, mit hoz a jövő. A családom, a feleségem és a két fiam is jól érzi magát itt, ha rajtam múlik, akkor szeretnék még maradni.