Mégsem indul a választáson a Cseh Katalin és Barabás Richárd fémjelezte Humanista Párt. Váratlan döntésükről drámai hangú közleményben számoltak be: „Az országot járva azt tapasztaltuk, sokan tartják fontosnak az általunk kitűzött célokat, ám a választók kockázatosnak éreztek volna egy önálló, humanista indulást. […] Demokrá­ciában pedig nincs és nem is lehet fontosabb akarat, mint a választóké.”

Vannak még római jellemek!

Pedig milyen magasztos tervekkel alapították a pártot. A Momentumot elhagyó Katalin asszony (aki korábban egy teljes cikluson át Brüsszelben árulta a hazát) azt magyarázta: túl sok a tesztoszteron és túl kevés az emberség a magyar politikában, és ő ezen változtatni szeretne. A másságával kérkedő Richárd, a beszélgetőpartner nélkül maradt Párbeszéd volt társelnöke (aki nemrég szivárványszínűre akarta kivilágíttatni az óbudai Sarlós Boldogasszony-plébániatemplomot, Ferenc pápa halála után pedig a római katolikus egyházat kóstolgatta egy plakátkiállításon) pedig arról beszélt, sokkal jobb hely lenne a magyar parlament, ha több szivárványos és EU-zászló lenne ott. „Kicsit több elfogadás és kevesebb kirekesztés!” A rózsaszínű párt jelszava hallatán még a szív is hevesebben kalapál: „Emberség, értelem, szeretet.”

A Humanisták megalakulásának hírére persze annak idején Magyar Péter is reagált: „Tudtuk, hogy jönni fog Orbánék megrendelésére az új párt, hogy elvigyen egy-két százalékot. Nem fogtok sikerrel járni! A magyar emberek ítéletet mondanak felettetek (is) jövő áprilisban!”

Nem lennék meglepve, ha humanistáék mostani visszalépése mögött Teli Gatya állna.