Még az eddigieknél is jobban hajszolja magát az európai fősodor – és ennek sajnálatos következményeként az egész unió – a háborús pszichózisba; ez derült ki az EU külügyi tanácsának e heti ülésén is. Magyarországon ez persze nem választható el a közelgő választások és a voksolást megelőző kampány kontextusától.
Érdemes belenézni Dmitro Kuleba volt ukrán külügyminiszter videójába: nyíltan beszél arról, hogy az ukrán templomokban gyertyákat gyújtanak a tavaszi magyarországi kormányváltásért fohászkodva.
De egyben Szijjártó Péter külügyminisztert is visszaigazolja, aki régóta mondja: hazánkon kívül más uniós tagországok is nyomnák a féket az egyre kritikátlanabb Ukrajna-imádattal (és általában Brüsszellel) szemben, de mennyivel kényelmesebb csendben maradniuk, hiszen a „renitens magyarok” szépen elviszik a balhét…
Az ember csak kapkodja a fejét, ahogy az ukránoknak elküldött, megígért, illetve megfontolásra kerülő támogatások a 2022 elején felajánlott ötezer német katonai sisaktól szép lassan eurók milliárdjaira, majd tíz- és százmilliárdjaira kúsztak fel, most pedig már 1500 milliárd euróról szól a fáma Kijev – a nevetést kegyeleti okokból tartsuk vissza – „jóléti tervével” kapcsolatban úgy, hogy a plafont még mindig nem értük el. Az ehhez való hozzájárulást úgy várnák el tőlünk, hogy mindeközben az ukrán elnök Davosban minősíthetetlen hangon sértegeti a magyar kormányfőt, vele az őt támogató két-hárommilliós politikai közösséget, végső soron pedig az országunkat. De Brüsszelben egyelőre neki áll a zászló.
Volodimir Zelenszkijt Donald Trump a Fehér Házban egy éve már megtanította kesztyűbe dudálni, sőt öltözködni is; roppant érdekes módon az amerikai elnökkel azóta nem is hepciáskodik, hanem alázatos áldozati pózba vágja magát.
Ám az ukrajnai békére törekvő Trumppal ellentétben a globális elittel egy követ fújó uniós fősodor veri a háborús tamtamot. Ahogy a magyar diplomácia a heti tanácskozás alapján levonta a tanulságot: nem állnak készen a békére.
Jó kérdés, hogy miért is nem, de talán még jobb, hogy vajon meddig tarthatnak ki álláspontjuk mellett. Nagyon nehezen találnának olyan hiteles katonai szakértőt, aki érvekkel alá tudná támasztani: nem kidobott pénz lenne az ukrán „jóléti tervben” a hadseregükre kért 700 milliárd euró, azaz az ukránok pusztán fegyverekkel – a NATO tevőleges beavatkozása, vagyis lényegében a harmadik világháború kitörésének veszélye nélkül – a keleti fronton az oroszok fölébe tudnának kerekedni. Ezt eddig semmi nem bizonyította vagy jelezte előre (és akkor a Krím félsziget vágyott visszahódításáról még nem is szóltunk). Márpedig ha a háború lezárásának – legalább egy tartós tűzszünetnek – a kulcsa nem a terepen van, akkor azt csak a diplomáciától várhatjuk. Ezt célozzák az immár örvendetesen többoldalú tárgyalások.
Előbb-utóbb minden háborús konfliktusnak vége szakad, még a százéves háború sem tartott örökké.
Ha Brüsszelből nézve pusztán arról van szó, hogy a fegyvergyártók, részvényeseik, barátaik és üzletfeleik a békéig minél jobban megszedjék magukat, akkor mi kérünk elnézést – mi nem ebben gondolkodunk.
Magyarországról azt látjuk: felmérések sora erősíti immár meg, hogy nemcsak a magyarok, de az európaiak többsége sem akar Ukrajnába fegyvert és katonát küldeni, ahogy északkeleti szomszédunk erőltetett menetben történő uniós felvételét és az orosz energia európai betiltását sem pártolja. Meglehet hát ennek a böjtje, mert a háborús fanatikusoknak ki kell állniuk az emberek elé. Nemcsak nálunk, de például a dánoknál, a svédeknél és több német tartományban is választásokat tartanak az idén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!