Még két évig nincs magáncsőd

Heteken belül a kormány elé kerülhetnek az igazságügyi minisztérium magáncsődről alkotott, nem végleges elképzelései. A szaktárca a kabinet jóváhagyó döntése után láthat hozzá a nehéz anyagi helyzetben lévő magánszemélyeket segítő jogszabály elkészítéséhez, amelyről a tervek szerint ősszel szavaz az Országgyűlés. Az igazságügyi tárca – külföldi mintákat elemezve – lassan egy éve dolgozik a magáncsőd szabályainak kialakításán, ám a munkát feltehetőleg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is ösztönözte. Információnk szerint ugyanis az IMF hazai kirendeltsége már többször kért tájékoztatást arról, szerepel-e a magyar kormány tervei között a magáncsőd intézményének bevezetése. Sőt, a valutaalap saját szervezetén belül külön egységet is létrehozott, amelynek az a feladata, hogy segítséget nyújtson a kelet-közép-európai országoknak a magáncsődről szóló jogszabályok kimunkálásához.
A kabinetnek címzett – információnk szerint végleges – előterjesztés három egymásra épülő lehetőséget kínál a szorult helyzetű embereknek. Elsőként egyezségkötési eljárás lefolytatását kérhetnék az adósok. Beadványukról a bíróság döntene, s a procedúra engedélyezésével egy időben kirendelné a vagyonfelügyelőt is. A tartozásokkal küzdő magánszemély kilencvennapos fizetési haladékot kapna, s ez idő alatt úgynevezett adósságrendezési tervet kellene készítenie. Ebben vélhetőleg felvázolná, hogy adósságait mikor és milyen részletekben egyenlítené ki. A terv kialakításában például pártfogó ügyvéd, civil szervezetek vagy a családsegítő szolgálat tanácsadóinak segítségét is kérhetné. Amennyiben az adós elképzeléseit a hitelezők elfogadnák – azaz egyezséget kötnének –, az eljárás befejeződne. Ha nem, megindulna a gyorsított csődeljárás elnevezésű második szakasz.
E fázisban a vagyonfelügyelő jutna jelentős szerephez. Neki az lenne a feladata, hogy arányosan szétossza az adós vagyonát a hitelezők között. Ha a magáncsődöt jelentő polgárnak van ingatlanja és más értékesebb tárgyai, azokat a vagyonfelügyelő eladná, és a pénzt a hitelezőknek továbbítaná. Itt azonban kérdésként merül fel: mi van akkor, ha a vagyonfelügyelő a polgár összes értékét – beleértve azt a lakást is, amiben lakik – eladta, de a tartozásait így sem sikerült teljes egészében kifizetni? Egyébként a gyorsított csődeljárás lezárása előtt a magánszemély kérhetné, hogy a procedúra a továbbiakban tartós törlesztési eljárásként folytatódjon.
Ez, vagyis a harmadik lehetőség viszont csak akkor állna nyitva az állampolgárok előtt, ha először minden meglévő és jövőbeli vagyonukat, jövedelmüket a vagyonfelügyelőre ruháznák át. Vagyis azokkal kizárólag a bíróság által megbízott külső személy gazdálkodhatna. A vagyonfelügyelő fizetné a törlesztéseket, és ellenőrizné az adóst. Ennek részeként a magánszemélynek minden további, komolyabb üzlet megkötéséhez a vagyonfelügyelőtől kellene engedélyt kérnie. Élelmiszert, ruhát feltehetőleg egyedül is vásárolhatna, de hogy a tönkrement mosógépe helyett egymaga vehetne-e újat, vagy gyermekét felsőfokú, esetleg fizetős képzésre önhatalmúlag beírathatná-e, már korántsem biztos. Az adósnak továbbá részt kellene vennie különféle munkaügyi képzéseken, és állást is kellene keresnie, ha az előzőt korábban elvesztette. Ez az állapot – és így a vagyonfelügyelő megbízatása – öt esztendőn keresztül állna fenn, ez az időszak lerövidíthető vagy meghosszabbítható. A meghatározott évek elteltével viszont a polgár kérhetné, hogy az addig ki nem fizetett tartozásait engedjék el. Ezt a bíróság hagyná jóvá, ám az ítélkező fórum két évig még úgynevezett utóellenőrzést tarthatna.
Az igazságügyi minisztériumban úgy vélik, hogy a magáncsőd rövid távon nem oldja meg a magyar lakosság eladósodásának öszszetett problémáját. De megítélésük szerint a lehetőség a bevezetéstől számított három-négy év múlva érezteti majd hatását, s ekkor a háztartások tízezreinek kilátásain javíthat. Emellett nem tartanak attól, hogy az új szabályok az adósokat felelőtlen döntésekre sarkallnák.
A tárca optimizmusában nem feltétlenül osztoznak a tervet véleményező civil és szakmai szervezetek. – Több ponton sem értünk egyet a magáncsődről szóló elképzelésekkel; elfogadhatatlannak tartjuk például a tartozás alóli mentesítés lehetőségét – mondta kérdésünkre a Bankszövetség vezető jogtanácsosa. Auer Katalin szerint számos fontos kérdést nem válaszol meg az előterjesztés. Például azt, hogy az adós mely értékeit adhatja el a vagyonfelügyelő, és az sem világos, mennyibe kerülne ez a rendszer, s az adóst pontosan milyen költségek terhelnék. A Bankszövetség álláspontja szerint a koncepció gyengíti a hitelezés biztonságát, emellett a szorult anyagi helyzetben lévő embereket is könnyen kilátástalan helyzetbe sodorhatja.
– Egy ilyen törvényt nem lehet hetek, hónapok alatt megfelelően kidolgozni – véli a jogtanácsos, aki attól tart, hogy ha a kormány siet a jogalkotással, könnyen alkotmánysértő helyzetet teremthet.
– A magáncsődöt valamilyen módon mindenképpen be kell vezetni, ám a tervek elolvasásakor úgy éreztem, a szálak nincsenek elvarrva – ezt már az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) elnöke mondta lapunknak. Dietz Gusztávné szerint a koncepció képlékeny elemei további kimunkálást igényelnek. Végül hozzátette: az új törvény önmagában nem orvosolná az ország mostani gondjait, ezért az egyesület e területen az állam fokozottabb szerepvállalását sürgeti.