Vőlegény utca: Sánta Ferenc emlékezete

Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny. Ez a közismert Sánta Ferenc-idézet olvasható tegnap óta az angyalföldi Vőlegény utca 3/A szám alatti ház emléktábláján, amely emlékezteti az utókort arra, hogy az újkori magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője 1955–1966 között e XIII. kerületi házban hozta létre legjobb műveit. Az emléktáblát Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke és Tóth József polgármester avatta fel.

Koszorúkat és virágcsokrokat helyeztek el intézmények és magánszemélyek a táblánál. Vasy Géza irodalomtörténész, Sánta Ferenc életművének első számú kutatója emlékezetünkbe idézte a kiváló író 1927-ben, Brassóban kezdődött és tavaly Budapesten bevégződött evilági életútját. A Sokan voltunk című, balladaian tömör elbeszélésével robbant be az újkori magyar irodalomba, a mű hatását sokan hasonlították a Hét krajcárhoz, Móricz remekléséhez. Az ötödik pecsét című regényében a hiteles sorsválasztás, Az áruló regény- és drámaváltozatában (Éjszaka) a fanatizmus, a Húsz órában a fasiszta kommunizmus veszedelmére hívta fel a figyelmet. Sánta Ferenc tisztában volt azzal, hogy egy nemzet irodalmának rangját a világ előtt elsősorban a próza képviseli, ezért hatalmas felelősség nyugszik az író vállán, akinek sok tehetség adatott, mert hatalmas lelkierő kell ahhoz, hogy a sokból a szigorú, a minőségi keveset tegyük le az asztalra, ahogy ő tette.