A létértelemző filozófiától az abszurdig minden tónus megtalálható az ön költészetében. Tud-e válaszolni arra a lehetetlen kérdésre, hogy van-e alkotói módszere?
– Elmondok egy történetet, amiből kiderül, milyen az én írói módszerem. Régebbi, budai házunkban élt egy Ákónak nevezett japán kislány, akinek egy főiskolás barátom udvarolt. Áko papírhajtogató művész volt. Egy látogatása alkalmából formált nekem egy kis madarat, megvolt a csőre, a nyaka, a szárnya, minden alkatrésze. Amikor elment, megpróbáltam megfejteni a titkát, szétszedni, majd rekonstruálni, de rájöttem, hogy számomra ez reménytelen vállalkozás. Ekkor kisimítottam a lapot, s láttam, hogy egy városnak a térképe van rajta utcákkal, kereszteződésekkel és minden egyébbel. Ebből jött az a címötletem, hogy Város papírmadárból. Körülbelül így keletkeznek azok a matematikai indíttatású verseim is, amelyeknek a kiindulóalapja a csoportelmélet.
– Tehát a versihlet elindul valahonnan valamiféle szándékkal, s kijön belőle valami egészen más?
– Valahogy így. Tudnunk kell, hogy a tudattalanunkban megmaradnak az ősi, tudós szóval archetipikus képzetek. A tudattalan egy nagy raktár, ahonnan időnként előjönnek a dolgok, és lesz belőle jó esetben valami alkotásféle. Létezik egy olyan fogalom a pszichiátriában, hogy rapid eye movement, ami azt jelenti, hogy a szem alvás közben húszpercenként elkezd gyorsan mozogni, s ilyenkor rögződnek az álmok a tudatunkban és valamiféle belső látóterünkben. A tudattalanban leülepednek az álmok, a látomások és a képek, s aranybányaként működnek a teremtő képzelet számára. Az emberi agy érdekessége, hogy a jobboldali félteke a térbeli tájékozódást, a baloldali a narratívákat, a beszédfordulatokat rögzíti. Ha megsérül az egyik, a másik ugyan átveheti ezt a funkciót, csak lassabban zajlanak a folyamatok, de könnyebb is az eredményt rögzíteni. Nem tudni pontosan, mi inspirálja legjobban az embert.
– Magyarán, a költői teremtésnek akár a fogyatékosság is javára válhat…
– Annyi bizonyára kiderült, hogy kifejezett alkotói módszereim nincsenek, mert nem szoktam kitervelni, amiket írok. Hanem egyszer csak valami benyomul hátulról a tudattalanomba az előbb említett rapid eye movement révén, erről a területről jönnek elő a gondolatok, a képek, a versek. Amire rákérdezett, azt sem könnyű megmagyarázni. Hogyan válik a csoportelmélet a költészet ihletőjévé, vagy közvetlenül hogyan lényegül költészetté? Nem könnyű még egy jól képzett bölcsésznek sem megérteni, hogy például egy csoport összeadása esetén a nulla az egységelem. A plusz egy és a mínusz egy inverz elemek, vagyis egymásnak fordítottjai, de a kettőnek összege nulla, így jön elő egy matematikai konstrukció révén, hogy a semmi, a nulla maga az egyetemesség, mindennek alfája és ómegája.
– Az új kötet címe, a Szikrák és tövisek utalás lenne Kazinczy Ferenc Tövisek és virágok című szatirikus, filozofikus epigrammagyűjteményére, ami szellemileg elindította a nyelvújítási harcot?
– Igen, és arra is gondoltam hogy egyszerre vannak olyan pontok, amelyek villámgyorsan jönnek elő a tudattalanból, mint a szikrák. Ezek a spontán művek. A tövisek a megtervezett gunyoros versek, hasonlítanak Kazinczy attitűdjére. Ezekben a versekben egyszerre lebegteti az ember a dolgot, a lényeget a komolynak és a komolytalannak a határán. Ionesco mondta azt, hogy a komolyt és a komolytalant, a groteszket parányi vonal választja el egymástól. Ugyanez a helyzet Morgenstern abszurd módon vidám halálköltészeténél is.
– A könyvben szerepelnek abszurd drámatöredéknek álcázott versek is. Ön határmezsgyéken egyensúlyoz, mindenki nagyra becsüli, egyik legjelentősebb költőnknek tartja, de kívülállónak is. A posztmodernisták konzervatívnak, a konzervatívok modernek tekintik. Vajon miért?
– Kérdésben a válasz, nehéz eldönteni, hogy például a dr. Péter Rózsa akadémikus a halmazelmélet professzora és a tanítványok című írásom vajon vers-e vagy dráma. De nem véletlenül említem éppen ezt, elküldtem az egyik lapunknak, tapintatból ne nevezzük meg, hiszen barátaim. A szerkesztők zömmel derék református hívő emberek. S bár én is hívő lennék, rossz néven vették, hogy a dráma-versben én rossz néven vettem, hogy Kálvin János megégette Szervét Mihályt, mert unitárius volt, és kifejeztem fenntartásaimat a protestáns eleve elrendelés tana iránt, úgy is, mint a katolikus szabad választás híve. Megsértődtek, azóta oda én már csak sűrű bocsánatkérés után adhatnék verseket, de minek?
– Azért mielőtt azt hinnék, hogy ön mindenből tréfát űző ember lenne, kimondom: Marsall László az egyik legnagyobb magyar költő, kinek műveiből az elpusztíthatatlan élet, az egyetemesség, a halhatatlan szerelem és a csak azért is hit együtt feszülnek. Kötetcíme: Szerelem alfapont, jelzi, hogy önnek a másik nem, a nő az alfa és az ómega.
– Én így is gondolom, ellentétben például Sztálinnal, a világtörténelem legszörnyűbb gyilkos diktátorával. Most olvasom a vallomását, amelyben állandó jelleggel a feleségét és a női nemet szapulja. Nem véletlen, hogy az asszony végül öngyilkos lett. A generalisszimusz el sem ment a temetésére.
– Van-e véleménye erről a világról a költészeten kívül is?
– Hogyne volna. Ez a világ itt és most Magyarországon jelentős részben olyan emberekből áll, akiknek a fele gyáva, és nem meri a véleményét kinyilvánítani. A másik fele meg begubózik, s azt mondja, lesz, ami lesz, valahogy csak kihúzzuk. Ha a jobboldal szemszögéből nézzük, akkor okkal és joggal egyre inkább előtérbe kerül a számonkérés, de ez az érdekelteken kívül azokat is riasztja, akik semmiről sem mernek véleményt mondani. Nem lesz könnyű az életünk, s nem lesz könnyű azoknak, akik az életünket rendbe próbálják majd tenni. Hát, most ennyit tudok elmondani.
origo.hu
Miért bukik a német autóipar? És hol javíthat Magyarország?
