A szerethető Magyarország újrateremtéséért

H O N F O G L A L Ó

Gyönyörű tájon, Gyulakeszi felett, a csobánci vár tövében kezdődik július 17-én és július 19-ig tart a Gyulaffy-napok Csobáncért című hagyományőrző sorozat. Az ölelő Balaton-felvidéki hegyek karéjában fogad a helyszínen, a gyulakeszi várudvaron Németh Gyula. Várkapitánynak tartja magát, a Gyulaffy László Hagyományőrző Lovasbandérium az ő megszállottan szakszerű, nagyszerű munkájának köszönhetően jött létre. A hat év óta megtartott, hagyományőrző várfesztivállá fejlődött háromnapos ünnep célja nem mindennapi: a csobánci vár romjainak állagmegóvása, a páratlan XV–XVI. századi történelmi érték megmentése.
A műsornak ragyogó hátteret biztosít a Tapolcai-medence szívében az a szakrális hely, amelyet Szentgyörgyhegy, Badacsony, Gulács, Csobánc zárnak körbe, mögöttünk a Zalahalápi-hegy. S a bokrok között Szigliget – mutatja a kapitány. A Balaton vízterülete lápos- mocsaras rész volt a XV–XVI. században, amikor e vár a fénykorát élte – meséli tovább Németh Gyula, s mutatja a deszkából felépített palánkvár mögötti küzdőteret, a lovasprogramok és a haditorna-bemutatók helyszínét. A tágas, sík területen elfér a vásártér, a főzőverseny is, de a szombati nap fénypontja a hadijáték lesz, ahol korhű magyar és török viseletben elevenednek meg a végvári élet legdrámaibb pillanatai. Idén két kétrészes vártámadást fognak véghezvinni, az első felvonás egy délutáni viadal lesz, reményeik szerint sugárzó nappali fényben, az esti csata pedig sötétben, látványosan világító tüzes íjakkal, ágyú- és puskatűzzel színesítve történik majd. A kapitány nem szereti, ha azt mondjuk: jelmezben eljátsszák a középkor drámáját, hiszen ők nem színészek, hanem hagyományőrzők, akik XVI. századi magyar és török viseletben csatároznak. A fegyver és a ruházat mind e dicső, hősöket teremtő kor auráját hivatott megteremteni. A fegyvereket a hadtörténeti múzeum eredeti leleteiről mintázták, ők, a hagyományőrző bandérium tagjai három napon keresztül, függetlenül az időjárás viszontagságaitól, ebben a ruházatban, viseletben lesznek, ahogy a többi hagyományőrző csoport is. Úgy tűnik, idén mintegy kétszázan lesznek itt. A prospektusokra, szórólapokra azt írták, hogy a csobánci rendezvény a végvári hagyományőrzők legnagyobb seregszemléje, de rengeteg helyre járnak, s ilyen létszámban, ennyi hagyományőrző, ebből a korból sehol nincs. Elérték, hogy tizenöt-tizenhat törökkori hagyományőrző csapat vesz részt, s külföldi társulatokkal is felvették a kapcsolatot. A várkapitány nagyon hálás a segítő, kiváló művészeknek. Három éve hagyománnyá vált, hogy a Kormorán Együttes, Koltay Gergely csapata koncertjével nyitják meg a Gyulaffy-napokat, Berecz András mesemondó, Dörner György színművész évek óta visszajáró részesei és segítői a nemes
ügynek.
Arra a kérdésemre, hogyan szerzik meg a viseleteket, Németh Gyula elmondja, hogy valódi, korhű ruhákat vásárolni ennyi idő távlatából lehetetlen, múzeumi leletek, dokumentációk, metszetek, képek, rajzok, történeti kutatások nyomán készíti el a ruhákat a bandárium és az alapítvány saját varrónője. Nem egyszerű elkészíteni magát a ruhát, még nehezebb a zsinórzatot, a pitykéket hitelesen elkészíteni. Magyarországon a XVI. századból minimális eredeti ruhaanyag maradt meg a vitézi élet rekvizitumaiból. Viszont voltak nemrégiben egy törökországi fesztiválon, Rodostón, s kihasználva az alkalmat, Isztambulban szinte minden elérhető múzeumot bejártak, s rengeteg korabeli török ruházatot találtak, ami azért is könnyíti a munkát, mert még nem elég köztudott, de a török és a magyar viselet nagyon hasonló volt, így konkrét ötletet és ihletet is meríthettek a korszakból. Ugyanakkor meglepő volt, hogy Törökországban bár kitűnő népzenei, néptáncegyüttesek léteznek – például a világon a legrégebbi zenekar ott létezik –, de kifejezetten katonai hagyományőrző csoportok még nincsenek.
Amikor arra kérem a kapitányt, beszéljen a fesztivál fő céljáról, a vár romjainak állagmegőrzéséről, elmondja, hogy a Csobánci Várért Közhasznú Alapítvány 2003-ban azért alakult meg, hogy a Tapolcai-medence felől toronyló Csobánc várát megmentsék a teljes pusztulástól. Ezért dolgoznak, ezért járják az országot, hogy részt vehessenek a legkülönbözőbb hagyományőrző végvári rendezvényeken, ezért rendezik meg a Gyulaffy-napok Csobáncért rendezvényt is, hogy a bevételből, amit nem visznek el a fenntartás költségei, a várrom állagát javítsák. Eközben megpróbálnak támogatókat is szerezni, de azt is örömmel fogadják, ha valaki a keze munkáját ajánlja fel, s felmegy velük a várba dolgozni. A munka első része az évtizedes szeméthegy eltakarítása volt, a második szakasz a várfal megmentése, a rekonstruált, megerősített romok konzerválása, majd a régészeti feltárása lesz.
Beszélgetésünk zárásaként Németh Gyula és felesége, Mészáros Zsuzsanna büszkén mutatják a Gyulaffy László és kora, illetve a csobánci vár témájára hangolt pályázatra érkezett, bájos gyerekrajzokat, kerámiákat, modellvárakat, plasztikákat, összesen négyszáz általános és középiskolás munkáját. Nézem az ügy szeretetétől áthatott arcokat, Németh Gyula és felesége példaadó küldetése minden, hazájáért aggódó magyarnak mintát, utat adhat az élhető, a szerethető ország újjáteremtéséhez.