A New York-i ENSZ-székházban arról tanácskozik 192 tagállam képviselője, hogyan lehetne rávenni a fejlett országokat, hogy segítsenek a szegény vagy fejlődő országoknak kilábalni a főleg őket sújtó jelenlegi gazdasági világválságból. Az ötletgazda a neoliberális gazdasági modell egyik ellenfele, a közgazdasági Nobel-díjas Joseph Stiglitz, aki a júliusi olaszországi G-8-csúcstalálkozó előtt akarta emlékeztetni ígéreteikre a fejlett országok vezetőit. A tanácskozás máig tart, hiányzó állam sincs, csak az a szépséghiba, hogy a szegény országokat képviselő három befolyásos államfőn – a venezuelai Hugo Chávezen, az ecuadori Rafael Correán és a bolíviai Evo Moralesen, illetve a szerb Borisz Tadicson – kívül egyik fejlett állam vezető politikusa sincs ott.
Salil Shetty, a Millenniumi Célok indiai igazgatója rögzítette az újabb szomorú tényt: a jelenlegi válság idén újabb százmillió éhezővel gyarapította az eddig sem kevés nyomorgót, vagyis már több mint egymilliárdan éheznek a Földön élő hamarosan hétmilliárd lakosból. A fejlett országok vezetőinek tüntető távolmaradása miatt pedig levonta következtetését: addig nem változik semmi, amíg a szegény országok nem vehetnek részt az őket érintő fontos döntések meghozatalában. A BBC Mundo idézte azt az árulkodó két statisztikai adatot is, amelyből kiderül, hol az egyik hiba a két világ viszonya között: 1960 óta a fejlett államok közel 2 billió dollár segélyt folyósítottak a szegény országoknak. Ezzel szemben csak a hitelválság egyetlen esztendeje alatt a kormányok 18 billió dollár rendkívüli hitellel siettek a nemzetközi pénzintézetek segítségére.
origo.hu
Magyar Pétert nem zavarja öccse támogatása
