Hadakat terelő… A háta mögött ezzel a nem túl ízléses szóviccel illették az Orbán-kormány választási veresége utáni időszak első honvédelmi miniszterét a katonák. Juhász Ferencre, az MSZP egyik akkori erős emberére találó volt a kifejezés, ahogyan utódjára, Szekeres Imrére, az úgynevezett „szocialista trojka” egyik tagjára is. A honvédségnél ugyanis sokan úgy gondolják, hogy a Medgyessy-kormány hatalomra kerülésétől kezdve gyakorlatilag birkának nézték a Magyar Honvédség alakulatoknál szolgáló tagjait. Jelentős illetményemelésben nem részesültek, a laktanyáik nagy részét bezárták, és arra kényszerítették őket, hogy nyugállományba vonuljanak, vagy a korábbi alakulatuktól és az évek alatt, nehezen megteremtett otthonuktól több száz kilométerre teljesítsenek a továbbiakban szolgálatot. A külföldi misszió az egyetlen lehetőség volt a számukra a tisztességes pénzkeresetre, de itt gondok akadtak a felszerelésekkel és a kiképzéssel, az utóbbi években pedig már a többletjuttatásaikat is megkurtítanák a válságra hivatkozva, miközben több ezer fő hiányzik a honvédségből, amely lassan az alapfeladatait is nehezen lesz képes ellátni. A katonák tehát nem véletlenül vonulnak az utcára: ezt már azok a szakszervezeti vezetők sem tűrhetik szó nélkül, akik egyes vélemények szerint eddig jól megfontolt érdekből befogták a szájukat a honvédség helyzetét érintő kérdésekben. De vajon hová tűnhetett a pénz a több száz milliárdos éves honvédelmi minisztériumi költségvetésekből, és miért nem jutottak források az illetményemelésre, a katonák életkörülményeinek jelentős javítására?
Zártkörű társaságok
Miközben a Magyar Honvédség alakulatoknál szolgáló tagjai a többletjuttatásaik megóvásáért harcolnak, köztük sokan a megélhetési minimumért küzdenek, csak a honvédelmi tárca három haditechnikai részvénytársaságában több mint 2500 alkalmazottat tartanak el átlagosan havi 200-250 ezer forintos fizetésért. A minisztériumi cégek 2007-es, csaknem 42 milliárd forintra tehető árbevételeiből több mint kétszázezer forint pluszpénzhez juthattak volna a laktanyákban szolgálók havonta. Az árbevételek felosztásával számolni persze demagógia volna, hiszen a cégek olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyekre nyilván szüksége van a honvédségnek, de az már a hadsereg jelentős része szerint is igen kérdéses, hogy valóban jól sáfárkodnak-e ezekkel a bevételekkel.
Az említett cégeknek ugyanis ingatlanjaik, eszközállományuk fenntartásán és a dolgozók bérköltségének kifizetésén túl jelentős összegeket kell fordítaniuk azoknak a szaktanácsadóknak a tiszteletdíjára is, akik számtalan esetben nyugállományú katonatisztként kapnak státust ezekben a cégekben. Nem lehet véletlen, hogy amikor a Honvédelmi Minisztérium (HM) sajtóosztályánál ezekkel a felvetésekkel éltünk, néhány nap gondolkodás után Szekeres Imre honvédelmi miniszter arra kérte a cégek vezetőit, hogy a társaságok igazgatótanácsában és felügyelőbizottságában szerepet vállalók tiszteletdíját csökkentsék ötven százalékkal, és azt ajánlják fel a katonák segélyezésével, támogatásával foglalkozó HM Szociálpolitikai Közalapítványnak. Erre az alapítványra a későbbiekben még visszatérünk, előbb azonban vegyük sorra a HM tulajdonában álló haditechnikai társaságokat.
Jó üzletek
A HM legnagyobb cége kétségkívül a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő (HM EI) Zrt. Ezen a cégen keresztül zajlik szinte minden komolyabb honvédségi beszerzés, amely a laktanyák üzemeltetését, fenntartását és őrzés-védelmét érinti, de a vállalat egyéb állami pályázatokon is indul, és sokszor nyer is. Ajánlatot tett például nemrég a MÁV Zrt. ingatlanjainak kezelésére, elláthatja a fegyveres biztonsági szolgálatot a Ferihegyi repülőtéren, és közbeszerzés nélkül lehetett a lebonyolítója a NATO magyarországi honvédelmi miniszteri találkozójának.
A cég a HM más társaságaihoz hasonlóan egyébként is több állami megbízást kap, amelyet nemzetbiztonsági okokra hivatkozva mentenek fel a közbeszerzés alól, és ezek után már szinte szabadon bízhat meg alvállalkozókat bármilyen részfeladattal. A HM „aranybányájának” tekinthető cégben tehát mindig bizalmi állás volt vezető tisztségviselőnek lenni, Szekeres Imre miniszterségével például az utolsó KISZ-vezér Nagy Imrét tették meg az igazgatóság elnökének.
A HM EI Zrt. egyik legnagyobb üzlete a laktanya-üzemeltetés. Azzal is hosszasan lehetne foglalkozni, hogy az alvállalkozóknak a HM EI Zrt. által erre a célra kifizetett milliárdok mennyiben állnak arányban az elvégzett feladatokkal, de ennél talán érdekesebb, hogy mit végezhetnek el a laktanyákon kívül a pályázatokon nyertes üzemeltetők. Lapunk tavaly számolt be például arról, hogy az egyik ilyen cég munkásai számos főtiszt magánvillájának felújításán is tüsténkedtek, és a társaság művezetője által irányított iparosok dolgoztak Juhász Ferenc budai luxusvilláján (fotónkon) a politikus honvédelmi minisztersége idején. A HM EI Zrt. másik fő feladata a védelmi felülvizsgálatnak és haderőreformnak elkeresztelt leépítés eredményeként felszabadult ingatlanok és a még működő laktanyák őrzés-védelme, amelynek egy jelentős részét szintén magáncégekkel végezteti. Erre a célra jelenleg éves szinten több mint hétmilliárdot fordítanak a HM költségvetéséből. A megbízott társaságok között természetesen itt is fellelhetők érdekes nevek, például a Bodrácska János volt rendőrfőkapitány által alapított Reál-Véd Kft., amelynek egyik volt tagja egy időben egy cégben tevékenykedett Juhász Gábor belügyi államtitkárral. Vagy az a Vasi Nyugalom Kft., amelynek a megbízása idején ügyvezetője volt Szűcs Gábor, a szombathelyi szocialista frakció vezetője, a helyi önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke.
Kádertemető
A HM EI Zrt.-t ugyanakkor a honvédség berkeiben csak kádertemetőnek hívják. A cég ugyanis a milliárdos megbízásokból származó bevételeinek egy részét minisztériumi és honvédségi tanácsadók, nyugállományú főtisztek tiszteletdíjára költi, ami egyes „szakértőknek” akár havi félmillió forint többletjövedelmet is jelent.
A cég felügyelőbizottságában ott ül Bocskai István, a szaktárca kommunikációs főigazgatója, de a társaságnál lett köztisztviselő Németh Sándor nyugállományú altábornagy vagy Mráz István vezérőrnagy, a HM vezérkarának egykori hadműveleti és kiképzési csoportfőnöke. Itt kapott munkát Lindner Miklós nyugállományú vezérőrnagy, egykori híradófőnök, Dobó Péter tábornok, logisztikai főcsoportfőnök és Hazuga Károly vezérőrnagy, a honvédség Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság helyettes parancsnoka is. Ez azonban csak csepp a tengerben, a cég dolgozóinak mintegy negyede nyugállományú tisztekből áll. Jellemző adat, hogy a HM legnagyobb társasága több mint 35 milliárd forintos árbevételéből 380 millió forint adózás előtti nyereséget produkált 2007-ben. A Magyar Honvédségnél – a legfrissebb, 2008-as, 16 638 fős állománylétszám-adattal számolva – ebből az összegből is több mint húszezer forint juthatott volna minden olyan katonának, aki nem a szaktárca apparátusát duzzasztja, hanem az alakulatoknál teljesít szolgálatot.
A következő cikkünkben többek között a HM második számú haditechnikai vállalatával foglalkozunk, ahol a Juhász Ferenc honvédelmi miniszter villaépítéséhez hitelt nyújtó vállalkozó fia lehetett elnök, hogy aztán elindulhasson a máig tartó „nagy megsemmisítés”.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyar-román csúcs
