Hadakat terelők (III.)

A katonai hivatást sokan egyenesen az orvosokéhoz hasonlítják. A katona ugyanis nem sztrájkolhat, ezzel saját nemzetének biztonságát teszi kockára, megszegve az esküjét. A honvédségnél azonban feszült a helyzet, az alakulatoknál szolgálók több mint nyolc éve nem részesültek komoly illetményemelésben, miközben a honvédelmi tárca felügyelete alá tartozó társaságokban és hivatalokban ezreket tartanak el – köztük nyugállományú tisztekkel – a katonákénál sokkal magasabb fizetésért. Lapunk cikksorozatban kutatta a katonák béremelésének lehetséges forrásait. A mai írásunkban többek között arról lesz szó, hogy kiknek ad tisztes megélhetést a HM kezelésében lévő erdővagyon, mivel foglalkoznak a milliárdos költségvetést felemésztő közhasznú társaságok, és hogyan nőhetett újra a „vízfej” a Honvédelmi Minisztériumban.

Dühöngő szóvivő. A HM Kommunikációs és Toborzó Főosztályának fizetéseit firtató kérdésünkre Bocskai István – miután lapunkat egy MTI-közleményben ismét hazugnak nevezte, és lejárató kampánnyal vádolta – a következő választ adta: a Honvédelmi Minisztérium a jogszabályoknak megfelelő módon működik, a minisztérium munkaköri jegyzékében jóváhagyott szervezeti felépítéssel és létszámmal. Feladatrendszerét a miniszterelnök által jóváhagyott Szervezeti és működési szabályzat tartalmazza. A minisztérium munkatársai a vonatkozó jogszabályok (katonák esetében a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény, köztisztviselők esetében pedig a köztisztviselői törvény) alapján, a beosztásuknak megfelelően megállapított illetményben részesülnek. Felhívta továbbá a figyelmünket arra is, hogy a minisztérium szóvivője egyben a Kommunikációs és Toborzó Főosztály főosztályvezetője is, így egy személyben két beosztást lát el egyidejűleg, egy fizetésért. Arra azonban, hogy ez mennyi, nem adott konkrét információt. Bocskai tegnap szintén közleményben adta hírül, hogy a HM a MÚOSZ-hoz fordul, és állásfoglalást kér, mert szerinte „…a Magyar Nemzet továbbra is figyelmen kívül hagyja a hiteles, tényszerű tájékoztatás követelményét, és saját felületét inkább lejáratásra használja. A hivatalos minisztériumi válaszokat vagy semmibe veszi, vagy annak kiragadott részeit saját értesülésként tálalja, illetve korábbi válaszok elemeit használja más téma- és szövegkörnyezetben.”

Régi elvtársak a vadonban

Több mint százezer hektár erdő vadászházakkal, védett tóval, luxusszállóval. Röviden így foglalható össze az a csaknem egymilliárd forintnyi vagyon, amely jelenleg katonai célú erdőként áll a Honvédelmi Minisztérium (HM) társaságainak kezelésében. Ezekben a cégekben – ahogyan az eddigi cikkeinkben bemutatott haditechnikai vállalatokban – is hivatásos és nyugállományú tisztek ülnek az igazgatóságban és a felügyelőbizottságokban. Katonai körökben az a hír járja, hogy a „régi elvtársak” a megszokott módon vadászgatnak is az állami erdőkben, miközben nem kevés jövedelemmel egészítik ki a nyugdíjukat, alapfizetésüket. Az tény, hogy a HM tulajdonában lévő erdőgazdasági társaságok vadonjaiban nemcsak katonai gyakorlatok folynak, hanem a védelmi szerep mellett erdőgazdálkodás, vendéglátás és vadásztatás is zajlik, amely jelentős jövedelmet biztosít az állami cégeknek. A HM legjelentősebb erdőgazdasága, a HM Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. a Medgyessy-kormány idején arról híresült el, hogy Juhász Ferenc honvédelmi minisztersége idején egy ideig elnöke lehetett Füzesi Attila vállalkozó, akinek édesapja később magánkölcsönt adott az MSZP elnökségi tagjának budai villaépítkezéséhez. Az előző cikkünkből talán ismerős lehet ez a név, hiszen Juhász minisztersége idején Füzesi volt az elnöke a HM második legnagyobb haditechnikai cégének, a HM Currus Zrt.-nek is.
A társaságnál azonban ma is megjelennek a „nagy nevek”, a cég ügyvezetője lehetett például az a Csák Gábor dandártábornok, akit sokáig egyeduralkodónak tekintettek a honvédségiingatlan-üzletekben a HM Infrastrukturális Ügynökségének vezérigazgatójaként. A vállalat felügyelőbizottságának legtekintélyesebb tagja pedig nem más, mint maga a Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke, Havril András vezérezredes.
Hasonló a helyzet a tulajdonosi körökben a csak Somogy zöld szíveként emlegetett kaszói erdőgazdasággal. A cégben felügyelőbizottsági tagként vehetett fel tiszteletdíjat Sebrek Attila, aki jelenleg a szaktárca sokat sejtető tervegyeztető és elemző osztályát vezeti. A cég ellenőrző testületében kaphatott tiszteletdíjat Alkéri István dandártábornok is, aki főosztályvezetőként veszi ki a részét a HM védelmi és tervezési feladataiból, és Borszéki Tivadar nyugállományú vezérőrnagy, aki „régi elvtársként” a Magyar Tartalékosok Szövetségének vezetője, de fellelhető abban a vállalatban is, amely százmilliókért üzemeltet honvédségi ingatlanokat, miközben felújíttatta magas rangú honvéd tisztek magánházait.
Nagy vadászterületeket üzemeltet Süttőn, Bujákon, Táborfalván, Uzsán és Lovasberényben a HM Budapesti Erdőgazdasági Zrt. is. A társaságban sokáig vezető tisztségviselő volt az a Gömbös János, akit már szintén említettünk, hiszen miniszteri biztosként felügyeli a honvédség feleslegessé vált eszközeinek értékesítését.
A HM állítása szerint ezekre a szakemberekre természetesen a szakmai felkészültségük miatt van szükség.

Közhasznú csókkirályság

Évente átlagosan négy-öt milliárd forintot költenek el az adófizetők pénzéből a HM közhasznú társaságaira, miközben ezek körében olyan tevékenységek is megjelennek, amelyek közhasznúsága erősen megkérdőjelezhető. A legtöbb költségvetési forrást felemésztő HM Honvéd Kulturális és Szolgáltató Kht. (HM Honvéd Kht.) honlapján például egy „fantasztikus bulit” hirdettek meg májusban szerelmespároknak.
A Tavaszi csóközön elnevezésű rendezvényre, amelyet a honvédség patinás tisztiházában, a Stefánia-palotában tartottak, „bevállalós csajokat és srácokat” vártak, akik előre rögzített szabályok között rázhatták magukat a diszkózenére, miközben ildomos volt csókolózniuk is. A szaktárca pénzén fenntartott HM Honvéd Kht. meg is újíthatta a diszkóját, modern hang- és fénytechnikával szerelték fel a táncteret, ahová sztárvendégeket is meghívnak a programokra. A közhasznú társasággal szemben persze igazságtalan lenne csak ezt a programot megemlíteni, hiszen fenntart 17 honvéd művelődési intézményt és hét üdülőt is. Ezekben azonban nemcsak a Magyar Honvédség dolgozói szórakozhatnak kedvezményesen, hanem piaci alapon, külső látogatók is, vagyis akár nagyobb bevételre is szert tehetnének a jelenleg vaskos állami támogatásokat felhasználó társaság intézményei. A hivatalos információk szerint viszont mindezek ellenére 2008-ban a HM üdültetési tevékenységét felül kellett vizsgálni, mert folyamatosan veszített a piacképességéből, csökkent a színvonala és a kapacitások kihasználása az ingatlanok állapotának romlása miatt. A Honvéd Kht. tehát erre hivatkozva nem növelte a bevételeit.
A HM egyébként jelenleg három közhasznú társaságot tart fenn, a Honvéd Kht.-n kívül elősegíti a működését a Zrínyi és a Térképészeti Kht.-nak is. Ezeket a társaságokat 2005-ben 4,5, 2006-ban 4,3, 2007-ben pedig 5,7 milliárd forinttal támogatták az adófizetők pénzéből. Figyelemre méltó, hogy a szaktárca HM Zrínyi Kommunikációs Kht. néven működtet egy olyan társaságot, amely szintén közpénzből ad ki katonai szakkönyveket és készít folyóiratot, katonai propagandaanyagokat, -filmeket, miközben a minisztériumban külön főosztály foglalkozik a kommunikációval és a toborzással, közel negyvenfős apparátussal. A HM „vízfeje” még mindig óriási, pedig a szaktárca vezetője lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy megszüntették „a hivatali hidrokefáliát”.

Duzzadó hivatalok

A közel 5,5 millió fős második világháborús német hadseregnél hozzávetőlegesen 400 tábornok vezette a csapatokat. A Magyar Honvédségnél jelenleg a minisztériumi apparátussal együtt sem éri el a létszám a harmincezret, mégis közel negyven tábornokot tartanak el az adófizetők pénzéből. Közülük sokan még ma is viszszajárnak a szaktárca hivatalaiba, hogy a nyugdíjuk mellé többletjövedelmeket szerezzenek, és kamatoztassák nélkülözhetetlen szakértelmüket. Arra a kérdésünkre a HM-től lapzártánkig nem kaptunk választ, hogy minisztérium egyik osztályán mekkorák lehetnek az átlagfizetések, de havi 200 ezer forintos bérrel számolva igen érdekes eredményekre juthatunk. Információink szerint Szekeres Imre honvédelmi miniszter titkárságán jelenleg egy titkárságvezető, egy titkárságvezető-helyettes és két ügyintéző dolgozik, ők az említett számítás alapján mintegy nyolcszázezret vihetnek haza havonta. Létezik azonban egy külön miniszteri kabinet is, Szekeres régi ismerőse, Szeredi Péter vezetésével, ahol közel huszonöten ülnek, a titkárságvezető mellett kiemelt főtiszt, tanácsadók és ügyintézők sokasága segíti a tárcavezető munkáját. Amennyiben csupán 200 ezer forintos átlagfizetéssel számolunk, a miniszteri kabinetnél közel ötmillió forintot költenek fizetésekre havonta.
Megdöbbentő, de körülbelül tíz főt foglalkoztat a többnyire „protokollbábuként” tevékenykedő Vadai Ágnes államtitkár a minisztériumban. Természetesen a szocialista politikusnak is titkárságvezető dukál helyettessel, de alkalmaz kiemelt főtisztet, jogi főtisztet, személyi titkárt és szakreferenseket is.
A HM személyügyi osztályát szintén egy „szakértő” nyugállományú ezredes, Vágási László vezeti köztisztviselőként. Ezen az osztályon csaknem húsz hivatalnokot tartanak el, kiemelt főtiszteket, ügyintézőket és szakreferenseket. Jelenleg a HM-ben összesen mintegy 450 fő alkalmazásával tíz főosztály működik, amelyeknek a neveit is fárasztó lenne felsorolni, nem beszélve az általuk működtetett számtalan alosztályról. Ahhoz, hogy az úgynevezett „vízfej” megszüntetésének sikerét bemutassuk, elég talán egyetlen példát megemlíteni, a Kommunikációs és Toborzó Főosztály létrehozását. A Szekeres-érában kialakított hivatalban negyvenöten dolgoznak, információink szerint a főosztályvezetőnek, Bocskai Istvánnak hatfős titkársága van, a médiaosztályon tizenegyen, a PR-osztályon tizennyolcan, a tudományszervező osztályon kilencen kapnak munkát. A már említett 200 ezer forintos átlagfizetés feltételezése esetén csak ez a főosztály kilencmillió forintot emészt fel havonta a HM költségvetéséből, de nyilván néhányan jóval többet keresnek az átlagnál a kommunikáción.
Az összes főosztályon 200 ezres átlagkeresettel számolva kilencven-száz millió forint mehet el a bürokraták fizetésére havonta. Ez viszont még csak egy része a minisztériumi fizetéseknek, hiszen nem számoltunk a háttérintézményekkel, ahol szintén rengeteg munkavállaló kap bért. Ezek közül külön figyelmet érdemel a Szekeres minisztersége alatt létrehozott Logisztikai és Fejlesztési Ügynökség (HM LFÜ), amelynek az olyan tékozló beszerzések köszönhetők, mint a lapunkban többször bemutatott 7,7 milliárd forintos gépkarabélyüzlet. A HM LFÜ-nek nyolc irodája van, ahol közel ötven ember dolgozik, feltehetőleg nem pár százezer forintos fizetésért.