– Az LMP lesz az új SZDSZ?
S. A. – Kaptunk már ilyen és más típusú vádakat is bőven, de nem kívánunk foglalkozni velük. Az EP-választások kapcsán egyik fő célunk az volt, hogy felkerüljünk a politikai térképre, amit teljesítettünk. A következő feladatunk az lehet, hogy átrajzoljuk ezt a térképet. Ehhez pedig ki kell lépnünk azokból a klisékből, amelyeket kulturális szakadékok mentén, összeesküvés-elméletekkel próbálnak megjeleníteni. Azt kell bebizonyítanunk, hogy a liberális, szociáldemokrata vagy konzervatív jelzőkre már nem lehet érvényes politikákat felhúzni, Magyarországon legalábbis biztosan nem. Az „új SZDSZ” nevezetű történet egyébként a politikai paranoia netovábbja.
J. B. – Az LMP politikai programja elég világos. Szerintünk létezik a jelenlegitől eltérő ökopolitikai alternatíva. Ebből épülnek fel alapértékeink, társadalomképünk, szakpolitikai programjaink. Így a programunk néhány ponton találkozik mind a baloldali, a konzervatív és a liberális értékvilággal. Nehéz azonban bármilyen skatulyába behelyezni minket. Az EP-választási kampányban például nagyon határozottan kiálltunk amellett, hogy a hazai termőföld 2011 után is az életvitelszerűen gazdálkodással foglalkozó, helyben letelepedett személyek kezében maradjon, és ne spekulatív célokat szolgáljon. Ez pedig elég keményen szembement azokkal a sztereotípiákkal, amelyek az SZDSZ politikájával próbálták azonosítani az LMP-t.
– És hogyan kívánják megakadályozni, hogy nem prominens, de másod-harmadvonalbeli szabad demokraták tömegével lépjenek be az LMP-be, megkísérelve átformálni azt?
S. A. – Túlzás lenne azt állítani, hogy az SZDSZ-nek ennyi vonala lenne. Ráadásul az LMP magja jórészt olyan állampolgárokból áll a fővárosban és főként vidéken, akik különböző helyi zöldmozgalmakban, lakossági tiltakozó csoportokban vállaltak és vállalnak szerepet. A mi embereink számos esetben leplezték le a helyi stikliket, már jócskán a megalakulásunk előtt is.
J. B. – A szervezett tömeges beáramlás ellen lehet szervezeti és eljárási eszközökkel védekezni. A belépési rendszerünk például úgy néz ki, hogy aki a párt tagja kíván lenni, annak négy pártbeli ajánlót kell találnia. Ugyanakkor az SZDSZ szimpatizánsi-választói köreinek egy része számára az LMP kifejezetten taszító jelenség. Az általunk hirdetett ökopolitikai program többek között pontosan a szabad piac ellenőrizetlen működését teszi felelőssé számos olyan jelenségért, amely az elmúlt években a világgazdaságban tapasztalható volt.
S. A. – Mielőtt az LMP szervezését elkezdtük volna, a Védegylet színeiben egy sor olyan akcióban vettünk részt, például a TB-mentőkében, amely egy masszív neoliberális szavazó számára maga volt a veszedelem. Szerintem egyébként idehaza egységes liberális tábor régóta nem létezik. Az LMP-nek az emberi jogi elkötelezettségű, liberális alternatív közösségre szüksége van, és remélhetőleg ez viszont is igaz, ugyanis azoknak szintén szeretnénk pártot csinálni, akik valaha az SZDSZ-re szavaztak, de legkésőbb 2006 véres őszén szembefordultak a szabad demokraták politizálásával. Mindazonáltal az LMP szellemisége, habitusa, küldetése valószínűleg idegen azok számára, akik évek óta vallásháborút folytatnak a másféle kulturális kötődésű emberekkel szemben.
– Vannak azonban az ultraliberálisok által állandóan erőltetett szimbolikus témák, mint például, hogy homoszexuális párok léphetnek-e házasságra vagy fogadhatnak-e gyerekeket örökbe. Mi az önök álláspontja?
S. A. – Az LMP-nek ezzel kapcsolatban egyelőre nincs saját konszenzusos álláspontja, ahogy például nekem sincs határozott véleményem, így a párt tagsága és választmánya körében erről a kérdéskörről le kell folytatnunk egy vitát.
J. B. – Egy biztos, hogy a melegfelvonulásról sok mindent lehet gondolni, de magyar állampolgárok törvényesen bejelentett gyülekezését erőszakkal szétverni ellentétes az alkotmánnyal.
– Ám léteznek olyan szempontok is, hogy ezen felvonulások egyes szereplői mások méltóságát sértik például azzal, ha feszülettel közösülést imitálnak.
J. B. – Ezt személy szerint rendkívül ízléstelennek tartom, és elismerem, hogy sokak érzékenységét sértheti. Fellépni ellene azonban nem büntetőjogi vagy erőszakos eszközökkel kell.
S. A. – Mindenesetre amikor alapvető jogok, így a gyülekezési szabadság érvényesítéséről van szó, akkor ilyesmit vagy éppen a náci karlendítést is el kell viselnünk.
– A cigány–magyar együttélés kérdését illetően az LMP nem igazán nyilvánult meg az EP-kampányban. Hogyhogy?
J. B. – Ez a problematika pusztán kisebbségi kérdésként nem kezelhető, hiszen a hazai roma közösség rendkívül szegmentált. A magyar politika zsákutcába fut, amikor arról beszélnek egyesek, hogy a roma–magyar együttélés problematikája kizárólag a magyar társadalom előítéletességéből fakad, és ha ez megszűnik, akkor megoldódik minden. Az igazság az, hogy a romák és a többségi társadalom együttélésének megromlásában az egész társadalmat terhelő igazságtalanság és kilátástalanság, két évtized társadalompolitikájának a kudarca ölt testet, amiért mindkét politikai oldalt felelősség terheli. Az utóbbi húsz év struccpolitikájából kiutat csakis egy következetesen végiggondolt és végigvitt, „színvak”, esélyteremtő foglalkoztatási és oktatási programokon alapuló integrációs erőfeszítés jelenthet.
S. A. – A kisebbségi, emberjogi vonatkozások mellett ugyanolyan súllyal kell beszélni a társadalompolitikai, illetőleg a szociális, gazdasági, vidékfejlesztési öszszefüggésekről is. Az EP-kampányban azt hangsúlyoztuk, hogy szerintünk ma Magyarországon elsősorban nem roma-, hanem szegénykérdés van.
– Önök társadalom- és „globalizáció-kritikai ökopolitikai alternatívát” kínálnak. A környezetvédők szerint negyven százalékkal kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást Európában. Hogyan lehet ezt elérni?
J. B. – Mindenképpen jelentős emiszsziócsökkentés kellene hazánkban is, de a jelenlegi kormány elsősorban az engedményeket és a kivételeket keresi Magyarország számára. Az LMP szerint azonban sürgősen meg kell tenni minden olyan lépést, amely csökkenti az energiafelhasználást. Ilyenek például az energiatakarékosságot szolgáló épületfelújítások, amelyek nemcsak csökkentik a lakossági felhasználók energiaigényét, hanem új munkahelyeket is teremthetnek, és ezzel élénkítik a gazdaságot. Ipari szinten is vannak tartalékok, a magyar elektromos hálózat például az európai átlagnál lényegesen rosszabb hatásfokon működik.
– Az utóbbi hetekben komolyan felvetődött, hogy tervezik a magyar erdő- és vízvagyon kiárusítását. Ez ellen hogyan védekeznének?
J. B. – Az erdőtörvény vitájakor is leszögeztük, hogy az állami erdővagyont nem lehet magánosítani. Mostanában viszont felröppentek olyan hírek, hogy valamilyen megoldással a kezelői jogokat mégis magánkézbe lehetne adni. A közszolgáltatások, és ezen belül a közművek közösségi tulajdonban maradása alapvető feltétele annak, hogy megfelelő társadalompolitikai célok érdekében tudjuk a közműveket üzemeltetni. Ezért ellene vagyunk a vízközművek privatizációjának.
S. A. – Nincs már hova privatizálni Magyarországon. Ahhoz, hogy a közszolgáltatásokhoz egyenlően hozzájuthassanak az emberek, meg kell akadályozni a magánosítást ezeken a területeken. Hamis dolog állítani, hogy az állam rossz gazda. Nem a magán- és az állami tulajdon közötti különbségekről van szó, hanem arról, hogy a magyar állam tulajdonából engedjük-e a francia állam tulajdonába a vízközműveket. Ezt nem engedhetjük. Mindenképpen a helyi közösség ellenőrzését kell biztosítani a helyi közszolgáltatók fölött.
– A multiknak egy évben közel ezermilliárd forint támogatást nyújt a kormány, hogy bejöjjenek Magyarországra…
J. B. – Ez is tarthatatlan. A magyar munkahelyek 60-70 százalékát a kis- és középvállalkozói szféra biztosítja. Lehet, hogy a makrogazdasági mutatókban jól mutat az Opel vagy az Audi, de a hozzáadott érték tekintetében nem. Lehet, hogy e cégek miatt nő az exportunk, de gyakran ugyanannyit nő az importunk is, vagyis önmagában attól nem vagyunk előrébb, hogy ezek a társaságok itt vannak. Miközben a kis- és középvállalkozók hatalmas adó- és járulékterhek alatt nyögnek, és visszamenekülnek a szürke- vagy feketegazdaságba, aközben a multik milliárdokat, kedvezményes hiteleket, adómentességet kaptak Magyarországon. Ami ellentétes a szabadpiaci elvvel, hiszen ez alapján egyenlő feltételeket kellene teremteni a különböző gazdasági szereplőknek.
S. A. – Társadalmi vita és hatásvizsgálat sem előzi meg azokat a döntéseket, amelyekkel ezeket a támogatásokat odaítélik. Meg kellene vizsgálni, hogy egy ilyen beruházás milyen hatással van az adott térség foglalkoztatási szerkezetére, és milyen környezeti hatásokkal, következményekkel jár. Magyarország nem lehet multiparadicsom, úgy kell a közpénzeket elkölteni, hogy az valóban a társadalmi érdekeket és a fenntartható fejlődést szolgálja.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
