Hondurasi puccs

Roberto Micheletti első elnöki határozatában 48 órás kijárási tilalmat rendelt el Hondurasban, amelyet a tüntetők megszegtek. A politikus elődje már Nicaraguában van, és bírja Dél-Amerika újbaloldali elnökeinek támogatását, de az Egyesült Államok sem ismerte el az elnök elűzését.

Hondurasban, a közel nyolcmilliós és hazánknál valamivel nagyobb közép-amerikai országban vasárnap óta folynak a megmozdulások, a katonák kora reggel bírósági utasításokra hivatkozva egy másik térségbeli országba, Costa Ricába száműzték Manuel „Mel” Zelaya liberális elnököt. Aznap népszavazást tartottak volna Zelaya újraválasztásáról, illetve az alkotmányozói gyűlés összehívásáról is dönthettek volna a hondurasiak, de az ügyészség felszólította a lakosokat, hogy tartózkodjanak a részvételtől. Zelaya nem mondott le, már a szomszédos Nicaraguában van, és nem ismeri el párttársát, Roberto Michelettit utódjának, akit a parlament vasárnapi rendkívüli ülésén választott meg.
A múlt héten felgyorsuló események arra utalnak, hogy végül megszakad az 1980 óta tartó demokratikus időszak az egyik közép-amerikai banánköztársaságként ismert országban, mert a hadsereg 1977 óta először beavatkozott a politikai életbe. A XX. század első felében a United Fruit Társaság és utódjai a világ legnagyobb banántermelőjévé tették Hondurast, de ezért cserébe az történt az országban, amit a mindenható multinacionális cégek jónak láttak. Mindenképpen a jelenlegi politikai és közjogi válság előzménye a tény, hogy a 2005-ben megválasztott Zelaya tavaly az energiaellátási nehézségek miatt táncolt át hirtelen a CEFTA-ból, vagyis a térség szabadkereskedelmi szervezetéből az ALBA-ba, a venezuelai–kubai alapítású, tehát baloldali Latin-Amerika Bolívári Szövetségébe.