Varga Attila kiváló könyve, a Magyar tangó – társadalmi riportok és portrék arról a Magyarországról ad teljes, enciklopédikus tablóképet, amelynek polgárai naponta járják a kilátástalan táncot. A debreceni születésű, éppen negyvenesztendős újságíró kötetbe rendezett cikkei 2002 és 2009 között láttak napvilágot a Magyar Nemzet különböző rovataiban. A szerző ehhez rendelkezik a két legfontosabb készséggel, a felfokozott társadalmi érzékenységgel és a nem mindennapi, metaforateremtő stíluskészséggel. A Füstös aszú már címével is sejteti, hogy drámai merénylet készülhet az egyik legismertebb hungaricum, a tokaji aszú ellen. A cikkből kiderül, hogy mennyire abszurd és életszerűtlen volt az 2007-ben, hogy Hujber Ottó, az MSZP vállalkozói tagozatának egykori vezetője szalmaégető erőmű építését vette tervbe Szerencsen, amely a világörökséggé nyilvánított Tokaj-Hegyalja szerves része. Ugyanezt a sokszínűséget tapasztaljuk, amikor körbejárja a magyar–ukrán és a magyar–román határ közelében élő emberek megélhetési szabálysértéseinek és bűneinek megannyi formáját és árnyalatát s megoldatlan problémáikat.
Nem oldódott meg a Kis-Berlinnek nevezett Szelmenc gondja, egy többségében magyarlakta falué, melynek egyik fele Ukrajnához, a másik pedig Szlovákiához tartozik, akkor sem, amikor 2005. december 23-án megnyílt az átkelő Kisszelmenc és Nagyszelmenc között. Ízekre tépett családok, feldúlt életek sora jelzi, hogy „a sebek begyógyulásához viszont tengernyi idő kell”. Az átmeneti korok és az MSZP–SZDSZ-kormány kiskapu-Magyarországának metaforája a mesztegnyői kisvasút abszurd drámája, amely ma már turisztikai célokat szolgál csupán, ám azt is nehezen, hiszen állandóan ellopják a síneket „valakik”. Történik mindez azon a vidéken, amelynek földje még mindig tele van föl nem robbant második világháborús bombákkal. Ám az ott élők, a cserbenhagyott vidéki Magyarország képviselői kénytelenek életük szerves részének tekinteni mind az életveszélyt, mind a sínrablásokat. Mert kiskapu-Magyarországon, a magyar tangó ritmustalan lassúságának kárvallottjai kormányzati segítség helyett kioktatást kapnak a demokrácia törvényeiről, az önkormányzatok autonómiájáról.
Ez így nem mehet tovább – mondatja ki Varga Attila olvasójával, akár a budapesti szórakozóhelyek elképesztően alacsony színvonalú kiszolgálói magatartásáról, az újra dráguló és csökkenő színvonalú balatoni szórakozási lehetőségekről, akár a szabolcsi almaháború, akár a tokaji borhamisítások területére varázsol bennünket irodalmi riportjaival. Ars poetica értékű, ahogyan mestereiről, Hrabalról és Menzelről vall esszében, illetve a két cseh zsenivel készített riportban. Varga Attila közismertté vált arról, hogy számos, kudarcot vallott pályatársunkkal ellentétben neki sikerült személyes kapcsolatba kerülnie Bohumil Hraballal, ennek eredményeként született meg a Kerskói capriccio – találkozások Hraballal című könyve. E varázslatos riportregényről sokan leírták, a mesternek is az volt a véleménye, hogy akár maga Hrabal is írhatta volna, és Menzel kamerája elé kívánkozik. Varga Attila a helyszínek plasztikus megjelenítésével, a kis és nagy hősök és antihősök mesteri megjelenítésével bizonyítja, hogy irodalmi riporterként is méltó a mesterhez.
(Varga Attila: Magyar tangó – társadalmi riportok és portrék, 2009. 363 oldal, 2400 Ft.)
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
