Tóth Franciska Babits Mihály-díjas irodalomtörténész, irodalmi muzeológus, a Babits-emlékház kurátora lenyűgöző, a szó legnemesebb értelmében megszállott munkával varázsolta az esztergomi Babits-villát a május 7-i megnyitóünnepre korhű emlékházzá, interaktív, életművet és korszellemet megidéző kiállítás helyszínévé. A gyönyörű kertből a verandára lépőt az irodalom géniusza fogadja. Korabeli rádióból szólalnak meg Babits művei kiemelkedő előadóművészek: Mensáros László, Bács Ferenc, Sudár Annamária és a költő saját előadásában. Az összeállítás a Babits Mihály-emlékház örökös hangjai címet viseli, anyagát Tóth Franciska Babits esztergomi tárgyú műveiből válogatta.
A fiatal irodalomtörténész válaszol kérdéseinkre. Sipos Lajos, az ELTE professzora ösztönözte egyik legjobb tanítványát, hogy írjon szakdolgozatot Esztergom és Babits kapcsolatáról, s szinte az isteni gondviselés tette őt a ház kurátorává. A város polgármestere, Meggyes Tamás mintegy 52 millió forintot adott a ház teljes megújítására, s egy OKM-pályázat négymilliója fedezte az állandó kiállítás költségeit.
Tóth Franciska Ágoston István belsőépítész segítségével élő teret hozott létre, amelyben megjelenik Babits Mihálynak, az antikvitás költőjének, a klasszika-filológia kutatójának, fordítójának szellemisége. Koncepcióját sűrítve fejezi ki a Horatius-idézet: Non omnis moriar – Nem halok meg egészen. Minden alkotó azt reméli, hogy belőle a jobbik része, magyarán minden, amit létrehozott földi útja során, halhatatlan. Ha ez igaz, akkor nemcsak a szellemi örökség maradandó, hanem rajta keresztül az alkotó személyisége is örökké él. Ezért, ha egy költő házában az irodalmi kultusz nyomdokát követjük, akkor szent helyre lépünk. – Eme szakrális aurát próbáltam élő térré finomítani – foglalta össze az irodalomtörténész.
Tóth Franciska elárulja, hogy a veranda 1924-ben még nem volt beüvegezve, és a költő kedves helye lett, amelyet így jellemez: „otthonos tájkép néz rám, meghitten mosolyogva, verandám üvegkockáin át, friss színekkel, mint egy rajhálós karton”. S valóban, az ablak keretei a költő szavainak illusztrációjaként mintegy felosztják a tájat. A tárgyak korhűek, de jelentős hányaduk nem volt a Babits család tulajdona. A költő 1941-es halála után a ház pusztulásnak indult, amelyet az 1961-es múzeummá nyilvánítás legfeljebb fékezni tudott. A felújításra Ágoston István szinte darabról darabra vásárolta vissza vagy szerezte meg a tárgyakat, ebben a fotók nagy segítséget nyújtottak. A lapozó – Tóth Franciska összeállítása versekből, prózákból, képekből csodálatosan harmonizál a rádióból szóló hanganyaggal és a beszélő tárgyakkal.
A dolgozószobában található az ágy, ahol a gyilkos kór elhatalmasodásával egy ütemben fokozódtak haláláig a költő szenvedései. Láthatók a dolgozóban a Jónás könyve sorai, Szophoklész Oidipusz-fordítása s a Beszélgető füzetek; mindezek jelzik, hogy Babits élete utolsó pillanatáig írt, fordított. Az asztalon állt az írógép. Tudjuk, hogy Babits írás közben föl-alá járkált. Az írógép korhű, de az eredetije a Petőfi Irodalmi Múzeumban van.
A házban történt egy kisebb könyvtár-rekonstrukció is. Tóth Franciska felfedezőútra indult a szakirodalmi adatok alapján könyvesboltokban, antikváriumokban, bibliotékák raktáraiban, amíg nem talált olyan korabeli könyveket, például az Ó- és az Újszövetséget, Jókai, Vörösmarty, Vas Gereben, Garay János köteteit, amelyek akár Babits könyvei is lehettek volna. Központi helyet foglal el a házban Jelenczki István Holt próféta a hegyen című filmkölteménye a falitéka, Ágoston István zseniális munkája mögött. – Szerintem kevés irodalmi múzeum rendelkezik saját filmverssel – teszi hozzá Tóth Franciska.
Amikor a látogató elragadtatását fejezi ki Tóth Franciska nagyszerű munkája iránt, ő szerényen azt feleli: csapatmunka. A már említett segítők, a színészek, a zenészek, muzeológusok mellett nélkülözhetetlen volt Horváth István régész, az esztergomi Balassa-múzeum igazgatója hatalmas tárgyismerete. Az állandó idegenvezető, Kiss Eszter nélkül megvalósíthatatlan lenne a Babits-emlékház folyamatos működtetése.
A sok szépségtől és a magasságtól szédülve pillantunk alá a külső tornácról. Babits okkal írta: „kertem az egész táj”. Ideillik egy másik idézet a Szent István városa című írásból: „a modern főtemplom méltó emlékműve az ezredéves Nagy-Magyarországnak, szimbóluma a Szent István-i eszmének. Egy magyar San Pietro a hozzá tartozó magyar Vatikánnal.”
origo.hu
Felborult egy motoros kishajó a Dunán, egy embert még keresnek
