Radnóti Miklós költészetéről tartott előadást a zárókonferencián Pécsi Györgyi, Beke József és Cs. Varga István irodalomtörténész. A megemlékezés hangulatához híven illeszkedett Kulcsár Imre színművész Radnóti-műsora és Devecseri Zoltán költő Radnóti-emlékverse. Az írótábor hagyományainak megfelelően Mezey Katalin költő, a Tokaji Írótábor kuratóriumának új elnöke átadta a tábor nagydíját Papp Endre irodalomtörténésznek, a Hitel szerkesztőjének. Sárai László kuratóriumi titkár oklevélben részesült több mint három évtizedes kiemelkedő munkájáért. A Hordó-díjakat Jókai Anna író, Zelnik József író és Kulcsár Imre színművész és Ódor Ferenc, a Borsod megyei közgyűlés elnöke vette át.
Az írótáborban elhangzott előadások, hozzászólások között gondolati vezérfonalat teremtett, hogy az írók, irodalomtörténészek újra és újra visszatértek a magyar irodalom és a magyar nyelv nemzetmentő missziójának taglalásához. Például Jókai Anna a Nyelvművészet című előadásában kifejtette, hogy a nyelvművésznek meg kell találnia az arany középutat az üres posztmodernista nyelvi művészkedés és a szocreál nyelvi szürkeség hamis végletei között. Akkor is, ha az író egyedüli jutalma a halhatatlanság. Mert ne feledjük, a bűvész a trükkjeivel elkápráztatja a közönséget, de előbb-utóbb a feledés jut osztályrészéül. A művész nyugtalanít, fölbosszant, fölkavar, de üzenete belénk költözik, életünk szerves részévé válik.
Sajnos itt és most ezernyi veszély leselkedik a magyar nyelvre, ezekre hívták fel a figyelmet Görömbei András és Vetési László irodalomtörténész-professzorok, valamint Iancu Laura, Kelemen Erzsébet, L. Simon László írók. A nyelv elszegényedése valóságos fantomként fenyegeti a határainkon túli, kiváltképpen a szórványban élő magyarságot. Drámai küzdelmet folytatnának az azonosságért, de a nyelvi asszimilálódás, a nyelvcsere előbb-utóbb a teljes beolvadáshoz vezethet a többségi nemzetbe. Csoóri Sándor a gellert kapott rendszerváltoztató kormány tehetetlenségének mérhetetlen felelősségére emlékeztetett. Oláh János, Mezey Katalin, Szigeti Lajos, Kelemen Erzsébet költők a nyelvrontó üzenetmentes posztmodernizmus helyett a nyelvépítő avantgárd és a nemzeti elkötelezettségű irodalom támogatásának megerősítésétől várják a magyar irodalom és nyelv aranykori fényének visszatérését.
Székelyhidi Ágoston Nemzet, anyanyelv, anyaország című tanulmányában rávilágít arra, hogy a hazai értelmiségi és politikai közszereplők 1918, illetve 1920 óta két úton járnak, vagy a nemzeti önrendelkezés, vagy a nemzetek feletti kapcsolattartás elsőbbségét vallják. Az anyaország felelősségét a határon túli magyarok iránt főleg és elsősorban a nemzeti önrendelkezés hívei képviselik. Itthon ezek a közszereplők a felelősségvállalás törvénybe foglalásának és intézményesítésének bővítését tűzték célul, valamint általában a nemzettudat és közösségvállalás mélyítését. Ám a nemzeti önrendelkezés ezen közszereplői minduntalan gáncsoskodásba, támadásba, nyílt rombolásba ütköznek itt az anyaországban. Ki kell mondanunk, hogy most, a magyar nyelv évében az édes anyanyelv teljességének és egységességének veszélyeztetettsége idején mit tartsunk az anyaország felelősségvállalásának hazai ellenzőiről. Nyíltan romboló, támadó döntéseik és lépéseik bizony nemzetárulással értek fel például a védettséget jelentő kettős állampolgárság megakadályozásában, a Magyar Állandó Értekezlet és az Illyés Közalapítvány megszüntetésével. Súlyos vád, de ki kell mondanunk, hogy ha az anyaországi értelmiségi és politikai közszereplők nem fokozzák erőfeszítéseiket a minden oldalú támogatásban, a határon túl magyarul beszélők közössége tovább fogyatkozik – mondotta el többek között az irodalomtörténész. A nyelvében élő nemzetnél az irodalom szerepe létfontosságú. Kazinczyt idézve: „a nyelv a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője”.
origo.hu
Így erősítheted otthon az immunrendszered és a keringésed
