Ars-vonások és rózsafüzérek

Különleges profilú folyóirat a székesfehérvári Vár. Gazdája, a Szent István Művelődési Ház példaértékű együttműködését valósítja meg egy közfeladatot teljesítő, katolikus kulturális intézménynek és egy országos elismertséget kivívott, ötödik évfolyamába lépő periodikának.
Az indítás is izgalmas. Csoóri Sándor Dünnyögő című költeménye olvasható az első lapon, az Ars-vonások rovatban. Ebben a folyóiratrészben Bobory Zoltán költő, a lap főszerkesztője irodalomtörténeti rangot kivívott pályatársak ars poetica-szerű, önvallomásos verseit adta közre két formában is. A költemény és a költő kiséletrajza napvilágot lát a folyóiratban is, valamint a periodika képeslap formájú mellékleteként is. Utóbbinak az egyik oldalán a költő képe, a másikon a vers és a minibiográfia eredeti, kéziratos formájának másolata olvasható. A Dünnyögő című művészi önvallomásban Csoóri az élet és a halál alapkérdéseiről, a természet és a túlvilág veretes harmóniájáról vall Krisztus, a megváltó szenvedéseire is utalván.
„Az esők. A versek. A havazások / A gyönge hóban megmosdott madár. / A kezed. A kezem. A tested jelei. / A halál kulcsa. A zárhatatlan zár.” Lehet így is korszerűnek, szürrealisztikusnak lenni, hogy a lazán összekapcsolódó képek és képzettársítások egyetemes vezérgondolatot, a tisztaság, az újjászületés, a halál és a feltámadás egységét sugározzák. És a bennünk újraéledő jézusi megváltáshoz kapcsolódó szenvedést: „A csönd. A düh. A világ-egyedüliség. / Az ember örök esélye maga ellen. / A fölingerelt fegyverek. A tüskék. / A tüskék hamva tebenned én bennem.” A vers az aranymetszés szabályainak megfelelően kerekedik kis képekből egy nagy, összetett metaforává, a szerelem és a halál hű, hiteles képévé. Az Atya, Fiú, Szent Lélek motívum továbbgondolásával viszi tovább lapon belül a szellemi stafétabotot Szigeti Lajos Lélekhalász című költeménye.
Kapcsolódik a vezérmotívumhoz egy interjú Döbrentei Kornéllal, a görög mitológia és a magyarságtudat összefonódásáról Csűrös Csilla tollából. Aki népben és nemzetben akar látni és láttatni, az egyszerre kénytelen Sziszüphusz is meg Atlasz is lenni. A vállán tartani az erkölcsi világrendet, mint a mitológiai óriás, Atlasz, s újra és újra felgördíteni a sziklát az erkölcsi világrendet jelképező csúcsra, akár Sziszüphusz, az élet és az alkotás mindennapi robotjának jelképévé vált titán. A lényegre törő kérdések hatására tett vallomás ars poetica-közelbe hozza a költőt. Egy negyedik, népben, nemzetben gondolkodó költő emlékét idézi fel Cs. Varga István irodalomtörténész-professzor Jegyezvén szalmaszállal című írása, amely Nagy Gáspár 2006-os kapuvári író-olvasó találkozóját írja le novella formában. Számos írást, Büki Attila költő, képzőművész erőteljes verseit, Szakolczay Lajos Bobory Zoltán költészetéről szóló esszéjét mintegy eszmei keretbe foglalja Soós Sándorné A rózsafüzér-imádság és a poézis című tanulmánya, amely részlet a szerző könyv alakban megjelenésre váró doktori disszertációjából. A tanulmány írója többek között Gyöngyösi István, Baróti Szabó Dávid, Csokonai Vitéz Mihály rózsafüzér-motívumai nyomán hívja fel a figyelmet, a hit, az életigenlés és a költészet örök öszszefüggéseire.
(Vár. Irodalmi, közéleti folyóirat, Székesfehérvár, 2009/2. V. évfolyam.)