Szombat reggel óta Bakonybélen az eltávozott énekes Petőfi utcai háza előtti területet virágok borítják, mécsesek, gyertyák tengernyi fénye lobog most is. Este mintegy hatszáz helybeli polgár és vendég emlékezett rá gyertyagyújtással. A szertartást Felföldi Andrea bakonybéli könyvtárosnő szervezte. A sokaság előtt Pallos Tibor, Cseh Tamás legkedvesebb helyi barátja idézte meg a régi, bakonybéli indiántáborok emlékét. – Bakonybéllel különösen szép barátság nőtt a lelkemben – fogalmazott így maga Cseh Tamás a díszpolgári cím átvételekor. A templomban Zakar Ferenc zirci főapát mondott misét a művész lelki üdvéért. A kegyeleti szertartást követően az emberek a bakonybéli közösségi házba mentek, ahol este és éjszaka Cseh Tamással kapcsolatos filmeket vetítettek. Kővágóörsön Korzenszky Richárd tihanyi főapát mondott gyászmisét szombaton, utána a helyi lakosok gyertyákat, mécseseket gyújtottak Cseh Tamás nyaralója előtt. Megemlékeztek róla Mindszentkállán is, ahol imával, gyertyagyújtással, jó borok mellett hallgatták végig összes műveit a Káli-medencéből összesereglett rajongók.
A barát és alkotótárs Bereményi Géza közleményben tudatta, hogy két és fél évig Cseh Tamással együtt bízott a gyógyulásban, bár orvosi vélemények szerint a betegség feltartóztathatatlan volt. Távozása egy harminckilenc éves közös munka végét jelenti. Halálával elvitte magával azokat a dalszövegeket, amiket csak neki tudtam volna írni, mert ezeket ő váltotta ki belőlem személyes találkozásaink során – írta Bereményi Géza. Eperjes Károly első, már most sokak által idézett közleményének, nyilatkozatának első mondatában gyémántembernek nevezte Cseh Tamást. Lapunk kérdésére a Kossuth-díjas színművész kifejtette: a gyémántkeménység jelenti azt, hogy Cseh Tamás egész életén át, műveiben is, személyiségében is megingathatatlanul jó értékrendet hordozott. – A személyisége mindenkinek módosul a földi élet során, de kevés olyan embert láttam, mint ő, aki adott esetben a legjobb barátaival szemben is vállalta a konfliktusokat a véleményéért. Éjszakákon át vitatkoztunk alig huszonévesként, szelleme ragyogott az éjszakában, de keménysége olykor átváltott fájdalomba. Ezen találkozások jelképeként büszkén tartom számon, hogy szinte minden bakelitlemezük megvan nekem, dedikáltan Cseh Tamástól és Bereményi Gézától, és a másik, szintén elhunyt barátjától, közös lemezük szövegírójától, Csengey Dénestől is. Égető hiányát az itt maradottak számára a boldog feltámadás hite ilyenkor még aligha enyhíti. Nekem ráadásul – így Eperjes Károly – szellemi értelemben is rokonom, de családom tagja is volt, hiszen vállalta a fiam bérmakeresztapaságát.
– Ami a hír mellett nem kis fájdalmat okoz, nem más, mint hogy nem találkoztam vele utolsó napjaiban. Háromszor legyőzte a halált, úrrá lett a betegségen, hittem abban, hogy ez negyedszer is sikerülni fog. Ugyanakkor érzem, hogy itt van velünk, szerettei elmondták, hogy Istenben való hitében megerősödve távozott. Látom, ahogy csóválja a fejét, s hallja ezt a riportunkat is, és azt mondja: minek ez? Ne sírjatok. Istenben megbékélve, jó helyen vagyok.
S végül megkérdeztük a vele készített interjúkötet szerzőjét, Bérczes Lászlót. Az Ördögkatlan fesztivált szervező rendező és a jelenlévők tegnap késő éjszaka, a baranyai helyszínen gyertyafénynél köszöntek el tőle. – A gyász és fájdalom dacára a szónak lelki, spirituális értelmében mégis nagy öröm, hogy ennyien együtt búcsúzhattunk a felejthetetlen baráttól, nemzedékünk közérzetének megfogalmazójától, hiszen a jelen lévő több ezer emberből mindenki szerette, tisztelte Cseh Tamást, s őt megidézve mondtak istenhozzádot – fejtette ki Bérczes László. Elmesélte, sokáig keresett olyan fotót, amely a fesztiválozók számára a leghitelesebben elevenítheti fel Cseh Tamás emlékét. A legfrissebbek ugyanis mind szomorúak voltak.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
