Ismét kellemetlen ügybe keveredett a kaposvári kórház. Kiderült, hogy ez az intézmény is szállított abortumokat, azaz elhalt magzatokat az illegális őssejtterápiával gyanúsított Seffer István vállalkozásának. Ki kérte ezt önöktől, és kaptak-e ezért anyagi ellenszolgáltatást?
– A Kaposi Mór Oktató Kórháznak a Seffer–Renner Magánklinikával szerződése volt, ÁNTSZ-, illetve kutatási engedély alapján, őssejtgyűjtéshez és -tároláshoz abortátumok átadására. Természetesen térítésmentesen.
– Az abortumok átadásához szükség van az anyák írásos hozzájárulására. Ez minden esetben rendelkezésükre állt?
– Igen, enélkül ezt nem is lehet végezni. Dokumentáltan minden rendelkezésre áll.
– Tudták, hogy a cég, amelyiknek átadták az őssejt kinyerésére alkalmas abortumokat, mire használja azokat?
– Úgy tudtuk, arra, amire az engedélyük szólt.
– Kaposvári kórházigazgatóként nem is hallott arról, hogy mi zajlik őssejtügyben a városban?
– Szóbeszéd útján az ember sok mindent hall nemcsak Kaposváron, hanem Budapesten is, nem utolsósorban a médiumokon keresztül.
– Mit tudott?
– Nem egy ember megállított, hogy ismerem-e Seffer tanár urat, mert ha igen, akkor ajánljam be hozzá őssejtterápiára. Én erre csak azt tudtam mondani, úgy tudom, hogy nem végeznek ilyen kezelést, ezért nem tehetem. Tanácsoltam, hogy hívják fel a Seffer-klinikát és érdeklődjenek telefonon. Úgy tudom, hogy a klinikának 600-700 fős előjegyzése volt már a kezelésekre. A Nyírő Gyulában történtekről viszont csak most, a média útján értesültem.
– Amikor értesült erről, tájékoztatta a hatóságokat?
– A klinika vezetőjét, Seffer Istvánt személyesen sok éve ismerem. Amikor hallottam ezeket az állításokat, illetve médiahíreket, fél évvel ezelőtt megkérdeztem: Tanár úr, mondd meg őszintén, történik-e nálatok őssejtkezelés? A válasz az volt, hogy eszük ágában sincs, hiszen nincs rá engedélyük. Én nem kételkedem az adott szóban.
– Állt üzleti kapcsolatban a gyanúsítottak valamelyikével?
– Egyikükkel sincs közös vállalkozásom, üzleti kapcsolatom, ha erre gondolt. A magánklinika viszont számos szolgáltatást a mi kórházunktól vásárol, például az étkeztetést, a mosatást, szerződéses elszámolás alapján. Természetesen orvosaink konziliáriusi tevékenységet is végeznek egyéni szerződés alapján a magánklinikán.
– Egy másik kellemetlen ügy: a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Centrumának vezetője cégtársának adta bérbe az intézmény CT-berendezését, hogy a több hónaposra felduzzasztott várólistát kivárni nem akarókat itt vizsgálják meg jó pénzért. Ez ügyben lezárult már a belső vizsgálat?
– Abból induljunk ki, hogy ez az ügy sajnos fölvet egy újabb, jelenleg nem egyértelműen szabályozott kérdést az egészségügyi ellátásban. Éspedig a köztulajdon, közfinanszírozott, közalkalmazotti rendszer bevételnövelő tevékenységének teljes összehangolását a vállalkozói fizetős szolgáltatással. Ez sajnos jogilag nem teljes körben szabályozott, mert ha egy nagy értékű orvosi berendezés valakinek a magántulajdona, de arra közfinanszírozása van, akkor ő a szabad kapacitásának terhére a közfinanszírozáson túl azt csinál, amit akar, persze amit az egészségügyi eljárási rend megenged. Ha ez köztulajdon már lényegesen bonyolultabb és szabályozatlanabb a helyzet. Ugyan minden egészségügyi ellátási intézmény rendelkezik térítési szabályzattal, de ezek aktualizálása régen húzódó kérdés, ahol például az EU-tagságból kötelező ajánlásokat is figyelembe kéne venni. Most összeállítottunk egy anyagot a minisztérium, az egészségbiztosító, a biztosítási felügyelet, a kórházszövetség és más szakmai szervezetek részére, hogy tessék megmondani, a térítési szabályzatban mennyit lehet kérni a nem közfinanszírozás alá eső betegtől. Nagyon félek attól, hogy az öt helyről ötféle válasz érkezik majd!
– Ez nem mentesíti a Kaposvári Egyetemet a felelősség alól. Nem csak az volt ugyanis a gond, hogy mennyi pénzt kértek el a betegektől a vizsgálatért.
– Valóban ennek eredménye, hogy az egyetem rektora a teljes körű felelősséggel rendelkező Egészségügyi Centrum vezetőjének lemondását elfogadta. Az ominózus, nem teljesen egyértelmű szerződést pedig azonnali hatállyal felmondtuk.
– Ne felejtsük el, számos szabálytalanságot és etikátlan dolgot követtek el a gép üzemeltetésében.
– Valóban sok egészségügyi eljárásrendbeli és jogi hiba található, többek között ma CT/MR vizsgálatra a körzeti orvos nem utalhat be beteget, csak a szakrendelés vagy fekvőbeteg-gyógyintézet. Sajnos azonban a tájékoztatók a körzeti orvosoknak is elmentek. Az már egy másik megválaszolatlan kérdés, hogy szakorvosi vizsgával rendelkező körzeti orvos kollégák miért nem utalhatnak CT/MR vizsgálatra beteget közvetlenül?
– A jövőben is folytatják a térítéses vizsgálatokat?
– Igen, a centrum változatlanul végzi a térítéses vizsgálatokat, ebbe azonban nem kívánunk külső közreműködő céget bevonni. Természetesen a térítéses szabályzatunkat aktualizálni fogjuk, ha az előbb leírt öt szakmai hatóságtól, szervezettől az állásfoglalást megkapjuk.
– Térjünk át az egészségügy válságos finanszírozására. Talán még soha nem volt annyi vészjósló nyilatkozat ebben a témában, mint most. Egyetért azzal, hogy az öszszeomlás küszöbén áll az ágazat, és minden eddiginél több kórház került a csőd szélére, még ha a csőd nehezen is értelmezhető az állami-önkormányzati fenntartású intézményeknél?
– A helyzet drámai, de azért azt ne felejtsük, hogy egészségügy volt, van és mindenkor lesz. Válaszolva a kérdésére, ha nem értenék egyet vele, akkor Rácz Jenővel nem álltunk volna ki hat hete és nem mondtuk volna el, hogy ez így nem megy tovább. Természetesen nem úgy, mint sok utánunk nyilatkozó neve sincs egészségügyi celeb. A mi véleményünk – intézményvezetőként – a mindennapos saját kínunkból-keservünkből fakadt. Újabb intézkedéscsomagot foganatosítottunk, amely miatt mindenki tücsköt-bogarat kiabált ránk. Mi vezettük be például, hogy harminc százalékkal csökkentjük a tervezhető ellátások számát, noha tudjuk, hogy ez a várólisták növekedésével jár.
– Mi vezetett ehhez a helyzethez?
– Az elmúlt húsz év pótcselekvése, maszatolása. Nincs valódi stratégia az egészségügyi ellátórendszer teljes átalakítására, ellátására, modernizálására, az ellátási feladatok felosztására, egymásra épülve az ellátási igények alapján.
– Korábban volt koncepció, csak éppen annak alig akadt támogatója. Önön kívül persze. Érzi a felelősségét abban, hogy ide jutott az egészségügy?
– Ha azt mondja, hogy nem változott semmi, akkor ezzel egyetértek, sőt gazdaságilag romlott. Természetesen ebben felelős vagyok én is, mert nem tudtam elérni, hogy egy valódi konszenzuson alapuló egészségügyet alakítsunk ki, ez nekem is emberi és szakmai tragédiám. Az elmúlt években elindult egy folyamat, hogy az egészségügy kerüljön ki a magánszférába előkészítetlenül, átgondolatlanul, aztán a piacgazdaság, a versenyszféra mindent megold. Hála istennek nem következett be, de persze az egészségügy sajnos ugyanúgy maradt. Ameddig nincsenek deklarált törvényi feltételek, szabályozórendszerek (nincs egészségügyi alaptörvény!) nincs egészségügyi stratégia, addig csak ellehetetlenülés lesz vagy bukás, mint például a HospInvest esetében.
– Mégis, kit tart felelősnek az elhibázott reformötletekért és a jelenlegi helyzetért?
– Szerintem az orvosi arisztokrácia, a főorvosi és egyetemi kör felelőssége elévülhetetlen. Ők láttak jól működő egészségügyet külföldön, de csak a pénzt kérik, a feudális-arisztokratikus rendszer megváltoztatását már nem akarják.
– A felelősséget egyedül az orvosi elit nyakába varrja? Ezért kap majd hideget-meleget.
– Sajnálom, akkor is az a véleményem, hogy a szakma rombolja szét az összes változást. Az orvos szakma egyéni érdekeltségrendszereken keresztül működik, s ha neki a változtatás nem jó, akkor azzal szembemegy. Megtalálja a politikus barátot, megtalálja a politikus beteget, és elkezdi adjusztálni, hogy ezt ne így, ne úgy. Orvosok állnak minden változtatás meggátlása mögött. Ott van Szingapúr ötmillió lakossal, és ehhez 30 kórházzal. Pedig gazdag ország. Mi tízmilliónyian vagyunk, 160 fekvőbeteg-ellátó intézménnyel, és nagyon szegények vagyunk.
– Egyszer már nagy felháborodást keltett azzal a javaslatával, hogy a kórházak harmadát be kellene zárni. Ma is úgy látja, hogy ez a jövő útja?
– Tudomásul kell venni, hogy ha kivonunk pénzt a rendszerből, márpedig ez történt, akkor a résztvevők számát is csökkenteni kell. Az osztható tortaszelet egyre kisebb.
– Ennek egyszer már nekiláttak, de nem lett jó vége. Nem azokat az intézményeket zárták be, amelyeket kellett volna.
– Lovasberény – ahol anno a kórházi kapacitás csökkentéséről döntöttek – a magyar egészségügy sokadik Mohácsa. Valójában nem is azt mondom, hogy bezárnám a kórházakat, hanem azt, hogy olyan feladat ellátására venném rá őket, ami valóban szükséges. Legyen egy kisvárosban négyszakmás alapkórház, és csináljunk belőle e mellé szociális rendszerben működő idősek otthonát.
– Gondolja, hogy a kórházbezárásokhoz éppen most, a választások előtt kezdenek majd hozzá?
– Ez badarság, nyilvánvalóan nem. Most csak tűzoltásra van lehetőség. Húsz éve, de legalább négy éve kellett volna elkezdeni, csak szakmai és politikai konszenzus alapján.
– Nehéz lett volna konszenzusra jutni egy olyan döntésnél, amely nélkülözte a szakmaiságot, s csak az éppen kormányon lévő politikusok mutyijai révén született meg.
– Egy valódi reformhoz, átalakításhoz először is pénz kell. Ha nincs pénz, akkor hatalom kell, vagyis biztos országgyűlési többség. Ha ez sincs, akkor politikai-szakmai konszenzust kell teremteni. Ha ebből a háromból kettő megvan, akkor gyönyörű dolgokat lehet véghezvinni, mert akkor nem négy évig tart egy átalakítás, hanem öt-tíz évig. Voltak hihetetlen jó kezdeményezések, csak mindig eltűntek.
– Ön szerint mi lesz így?
– Most térdre, imához – ahogy szokták mondani vidéken. Az intézmények és tulajdonosaik kiszolgáltatott állapotban vannak, egyik oldalról az ellátási kötelezettség miatt, másik oldalról a pénzhiány miatt. Mi lesz az eredménye? Adósságtermelés. Én rettegek attól, hogy egyszer egy beszállító, amelyik egyik hitelezője a magyar egészségügyi ellátásnak (ezt hívjuk szocialista piacgazdaságnak?) csődeljárást kezdeményez. Jelenleg nem állunk messze tőle.
– Hogyan értékeli Székely Tamás miniszter tevékenységét, akinek kinevezését nagy várakozás előzte meg valamivel több mint egy évvel ezelőtt? Mostanra azonban sokan csalódtak benne.
– A regnáló miniszter magyar szokás és szemlélet szerint csak rossz lehet. Aztán utólag mondják róla, hogy milyen nagyszerű volt a következő miniszterhez képest – ez a kis magyar valóság! Székely Tamást több mint húsz éve ismerem, és őt finanszírozásban, egészségügyi menedzsmentben, rendszerszemléletben az elmúlt húsz év egyik legjobban képzett miniszterének tartom. Tevékenységét azonban a restrikció és a fiskális szemlélet vezérli, amely miatt szerintem rengeteg álmatlan éjszakája van. Nincs szakmai és gazdasági mozgástere, nem úgy, mint jó pár elődjének.
– Lehetnek is álmatlan éjszakái, mert minisztersége idején csak pénzt vittek el az egészségügytől.
– Minden ágazatból vontak ki pénzt, de azt mondom, még ennyi pénzből is lehetne jó egészségügyet csinálni, ha a rendszert át lehetne alakítani, konszenzus alapján a vezető szakmai reprezentánsok gátlástalanságát mellőzve.
– Ön hogyan kezdene hozzá az átalakításhoz?
– Az egészségügy a rendszerváltozás óta alapos és teljes körű változtatásra szorul. Ez a folyamat nem eshet áldozatul a választási ciklikusságnak és a legújabb kormányprogramoknak. Hihetetlenül fontosnak tartom, hogy szülessen egy egészségügyi alaptörvény. Konkrétan mondom: volt egy Mikola-törvény. Miért kellett ezt eltüntetni? Áldozatul esett a politikai baromságnak.
– Ez a törvény sem oldotta volna meg a finanszírozási gondokat, az állandó pénzkivonás adta nehézségeket.
– De sok mindenre választ adott volna, például arra, hogy az orvosok hol milyen minőségükben dolgozhatnak, például szellemi szabadfoglalkozásúként. Igaz, szerkezetileg, struktúrájában is át kell alakítani a rendszert. Az, hogy mi az, amit az állam a befizetések alapján az állampolgároknak alkotmányos jogon biztosít, az a Mikola-törvényben valóban nem volt benne, de a biztosítók kialakításánál benne volt.
– Ismét felveti, hogy több-biztosítós rendszert kellene építeni?
– Nem, de az OEP jelenleg csupán egy taj-fecni-alapú kifizetőhely. Egy valódi biztosítót kellene létrehozni, valódi biztosítói jogokkal, hogy minden polgár tudja, mi jár neki. Lehetővé kell tenni az önkéntes alapú kiegészítő biztosítások megkötését, mert azzal a mítosszal végre le kell számolni, hogy minden jár, mindenhol, mindenkinek, ingyen.
– Nem ingyen, járulékért. Egyébként Székely Tamás is pont azt mondta a beiktatásakor, hogy nem lesz több-biztosítós rendszer, de csinál egy valódi biztosítót az OEP-ből. Aztán nem történt semmi érdemleges.
– Igen, azért, mert nem volt rá ideje. De remélhetőleg Magyarországon is jön egy nagy paradigmaváltás, amire már ráálltak külföldön, hogy az egészségügy nem pénznyelő rendszer, hanem GDP-termelő. Magyarországnak az elmúlt húsz évben gazdaságpolitikája nem volt, csak pénzügypolitikája, de a kettő nem ugyanaz. Remélem tényleg az lesz, amit Orbán Viktor elnök úrék mondanak, és elérik, hogy ennek a kis országnak öt-hat kiemelt prioritású területe legyen, többek között az agrárium, a termálvíz-gyógyturizmus, amire tőkét kell áldozni, amibe befektetni kell. Mert nekünk el kell felejtenünk az autóipart, az már kifulladt. És akkor ez is generálni fogja az egészségügy átalakítását.
origo.hu
Így fogadta Emmanuel Macront Orbán Viktor - videó
