Alighogy megjelentek egy kötetben a pályadíjas munkák, már azt olvashatjuk az Irodalmi Jelen című, Erdélyben szerkesztett folyóirat internetes portálján, hogy Tompa Z. Mihály első díjat nyert a lap novellapályázatán. Az író Hatvanban él családjával, a Lőrinci Művelődési Központ igazgatójaként, s a Lőrinci Városi Újság szerkesztőjeként dolgozik. Kérdésünkre elmondta, hogy a pályázatot meghirdető Irodalmi Jelen érdekessége, hogy a főszerkesztője, Böszörményi Zoltán Monacóban él, egyik szerkesztője, Onagy Zoltán esztergomi, Szőcs Géza, a prózarovat szerkesztője erdélyi, de gyakran fordul meg Budapesten is. A kiadási helye Aradon van, internetes változata aktív, színvonalas, a világ minden pontján olvasható. Az Irodalmi Jelen az év elején hirdette meg a novellapályázatot, tetszés szerinti témakörben, két munkát kellett beadni májusig. Sokak számára először bizonyára már-már riasztó lehetett, hogy a terjedelmet a zsűri hatezer karakterben minimalizálta, a pályamunka gyakorlatilag két oldalnál nem lehetett hoszszabb. Ennyire kötött terjedelemben hatásos művet megírni nem kis kihívás. Ugyanakkor – tette hozzá az író – abból a szempontból igaza van a szerkesztőségnek, hogy a novella éppen a mai világban látszik háttérbe szorulni, amikor egyrészt közeleg a műfaj óriására emlékező Mikszáth Kálmán-év, másrészt az embereknek egyre kevesebb idejük jut az olvasásra, de egy két-három oldalas elbeszélésnek talán a munkától fáradtan is nekiveselkednek az esti, álomba zsongító tévézés előtt. A pályázat a kiírók reményei szerint elindíthatja a tárcanovella új reneszánszát is, hiszen a műfaj eltűnéséért nemcsak az írók, hanem a lapok is felelősök. – Tréfába burkoltan mondhatnám: azért is üdvösek az irodalmi pályázatok, mert a határidő a legjobb múzsa, kivált itt és most, amikor gyakorlatilag megszűnt hazánkban az irodalomból élő, szabadúszó író fogalma – tűnődik Tompa Z. Mihály. Az íróember hajlamos a lustaságra, ráadásul jobbára dolgozik, de egy nemes vetélkedő határideje önmagában is mozgásba hozhatja az ihletet.
Izgalmassá és mozgalmassá tette az Irodalmi Jelen pályázatát, hogy a jeligés művek folyamatosan felkerültek a lap internetes portáljára, s az olvasók is szavazhattak, a nemes versengés a nép szeme előtt zajlott. Háromszázharmincöt munka landolt Aradon, a legtöbben az anyaországból pályáztak, érkeztek művek a Kárpát-medence számos pontjáról, de amerikai, ausztráliai magyarok is szélesítették a palettát, ami az internet előnyeit ecsetelheti azok előtt, akik még ma is idegenkednek bizonyos értelemben a „virtuális” megjelenési formától. A zsűri és a szerkesztőség ötvenöt munkát választott ki, a belőlük öszszeállított antológia megjelenik a karácsonyi könyvvásárra, ugyanis az Irodalmi Jelen könyvkiadással is foglalkozik. Tompa Z. Mihálynak nemcsak a nyertes műve, hanem a másik, díjazatlan munkája is bekerült a válogatásba.
Arra kértük, mondjon néhány szót a két elbeszélésről. A győztes novella címe Kenguruk a körúton. Kiszolgáltatott, manipulált prostituált lány áll a középpontjában, aki egy gyilkosságra készül, a szörnyű tettre a futtatója biztatja. A lány egyedülálló, a novella elején még nem tudja, ki az édesanyja, aki csecsemőként sorsára hagyta. A lánynak éppen ezért a kenguru a kedvenc állata, aki az erszényében hordja a gyermekét, és a kis kenguru élete összefonódik az édesanyjáéval, amíg fel nem nő. A futtatója azt ígéri a prostituáltnak, hogy ha sikerül megölnie a kiszemelt nőt, elviszi Ausztráliába, ahol a kengurukat megnézheti saját, élő környezetükben, nem csak az állatkertben. A tragikus csattanó, hogy a meggyilkolandó pénzes, lányok futtatásából élő hölgyről kiderül, hogy ő a főszereplőnő édesanyja. Hogy végrehajtja-e a tettét, vagy nem, az legyen azok titka, akik végigolvassák a művet a www.irodalmijelen.hu weblapon. A másik elbeszélés címe A vadűző, amely egy olyan fiatal vadőrről szól, aki bölcsésznek készült, de azért kellett az apja mesterségét folytatnia, mert az öreg egy hajtóvadászaton tévedésből agyonlőtt valakit, s az ügy eltussolásának ára, hogy a fiú folytassa az apa mesterségét. Ám a fiú érző lélek, egyre inkább a vadaknak drukkol, s végül egy furcsa tettre szánja el magát…
Arra a felvetésünkre, azért áll-e mindkét novella középpontjában bűnügy, mert a XXI. században a bűn, a törvényszegés hétköznapjaink szerves részévé vált, Tompa Z. Mihály azt válaszolta, hogy bár ez nem tudatosan történt, de valóban így igaz. Ennek a traumának feldolgozása az írók mellett filozófusok, lélekbúvárok feladata. A irodalom egyik missziója, hogy a hétköznapi embert is szembesítse azzal, menynyire megváltozott az életünk.
Nemhiába mondják – összegez végül Tompa Z. Mihály –, hogy a novella a próza költészete, ő irigyli a költőket, akik impulzívan, a metaforateremtés birtokában olykor egy lendülettel és kiválóan megírnak nagyon hosszú prózai műveket is. – Lehet, hogy naivitás, de hiszek abban, hogy az irodalom a válságos idők dacára is alkalmas arra, hogy megváltoztassa az életünket – mondja. – Hiszek abban is, hogy minden igazán értékes irodalmi mű közvetlenül, közvetetten, nyíltan-rejtetten erősíti a magyarságtudatunkat. A nemes irodalom a nemzet egyik fő életforrása.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
