Embertelen a kormány intézkedése

Óriási felháborodást váltott ki a betegek körében és a szakmai érdekképviseleteknél az Egészségügyi Minisztérium rendeletének tegnapi módosítása, amely korlátozza a gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájutás feltételeit, és jelentősen csökkenti a 25 százalékosra emelt áfa miatt amúgy is megdrágult eszközök támogatását.

Tanulmány amerikából. Az Egyesült Államokban nemrégiben tanulmány készült a hallásvesztés társadalmi költségeiről, eszerint egy ember esetében ezek körülbelül 300 ezer dollárt, azaz 57 millió forintot tesznek ki. A kiadások nagyobb része – legalábbis Amerikában – abból adódik, hogy a hallássérült ember kisebb értékű gazdasági tevékenységet fejt ki amiatt, hogy az állapotát nem kezelik megfelelően, többek között nem jut hozzá a szükséges eszközökhöz, iskolához, rehabilitációhoz.

Embertelennek, méltánytalannak és végrehajthatatlannak nevezik beteg- és szakmai szervezetek a kormány azon rendeletmódosítását, amely erősen megnyirbálja a gyógyászati segédeszközök támogatását, és elvon a legrászorultabbakat érintő támogatásokból. A kötszerektől és a művégtagoktól kezdve egészen a kerekes székig terjedő, több száz terméket érintő rendeletében az eddigi hozzájárulási arányokat alaposan lecsökkenti a kormány, miközben július elsejétől a legmagasabb kulcsba sorolva 25 százalékra emelte az eszközök forgalmi adóját, ami már önmagában is jelentős áremelkedést okozott.
*
A rendelet ráadásul rengeteg felesleges és értelmetlen bürokratikus elemet is rejt: ilyen például a nagyobb értékű eszközök folyamatos ellenjegyzési előírása, amelynek elszenvedői a súlyosan fogyatékos betegek. A takarékoskodás több mint tízszázalékos elvonást jelent a tavalyi kasszához képest, így az idén 5,5 milliárd forinttal lesz kisebb a segédeszközök támogatására fordítható keret.
Számos eszköz felírhatóságát adminisztratív módszerekkel nehezíti a rendelet, így a rászorult embereket olyan helyzetbe hozza, hogy sokan nem fogják tudni kiváltani a számukra nélkülözhetetlen segédeszközt. A Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége Oszkó Péter pénzügyminiszterhez és Székely Tamás egészségügyi miniszterhez írt levelében arra is rámutatott, hogy a súlyosan fogyatékos gyermekek közlekedési eszközei esetében az áfaemelés és a támogatás lecsökkentése olyan családokat tehet tönkre, akik messze rosszabb körülmények között élnek, mint mások.
A rendelet továbbá erősen behatárolja azt az időt, ameddig a társadalombiztosítás szerint ki kell tartania az adott eszköznek. Még a legegyszerűbb, hatvanezer forintos kerekes széket is már hat évig, a motoros eszközöket nyolc évig, a művégtagokat egy–három évig kell használni, az időközi javíttatás egy részét a fogyatékos embereknek kell fizetniük.
Évente csak egy pár gyerekcipő
Tiltakoznak a segédeszközgyártók is, nemcsak a szigorítások ellen, hanem azért is, mert a megnövekedett működési költségeik ellenére hat éve nem emelhettek árat. Az ortopédcipő-készítők azt sérelmezik, hogy a gyerekcipők támogatási összegét is lecsökkenti az új rendelet, így egy pár cipőért akár húszezer forintot is ki kell fizetniük a szülőknek. A szakma nem érti a szigorítást, hiszen a cipők a beteg láb méretére, egyedi lábformára készülnek, vagyis ezeket a cipőket nem lehet a piacon eladni. A rendelet szerint ráadásul egy évben csak egy pár cipőt támogatna a tb annak ellenére, hogy a gyerekek néhány hónap alatt kinövik azokat, a téli-nyári szezon miatti cipőváltásról már nem is beszélve.
– Hiába kértük a szaktárcától azt, hogy kedvezményes áfakulcs alá tartozzanak a gyógyászati segédeszközök – fogalmazott lapunknak Hagymási Miklós. A Forgalmazók az Egészségért Szövetség (FESZ) érdekvédelmi szervezet elnöke hangsúlyozta: az adóemelés mellett nagyon lecsökkentették sok termék támogatási összegét, sőt több orvosi segédeszköznél meg is szüntették azt. Felírásuk nehezítése súlyos terheket ró az orvosokra és a betegekre, ráadásul a bürokratikus szigorítás helyett sokkal inkább egy hatékony ellenőrzési rendszerrel lehetne védekezni az esetleges visszaélésekkel szemben. Hagymási szerint a tavalyi kasszát tudatosan alultervezték, most pedig a túllépésre hivatkozva próbálnak lefaragni az amúgy is szűkös költségvetésből. – A gyógyászati rehabilitáción takarékoskodni ráadásul nem is éri meg: a munkavállalók ugyanis megfelelő kezelés mellett sokkal hamarabb visszatérhetnek dolgozni – fűzte hozzá Hagymási.
Kirekesztett rászorulók
Fiskális szempontok szerint a kormány a beteg és sérült embereket rekeszti ki, éppen azokat, akiknek társadalmi beilleszkedését segíteni kellene – mondta lapunknak Kupper András, a Fidesz országgyűlési képviselője, a parlament egészségügyi bizottságának tagja. Egyetlen olyan rétege sincs az orvosi segédeszközöket használóknak, akiket a változás ne érintene hátrányosan. Kupper emlékeztetett arra, hogy míg a világ fejlett országaiban a legrászorultabbaknak járó eszközök mindenütt kedvezményes forgalmi adó alá esnek, nálunk éppen a legmagasabba sorolták azokat. Az egészségügyi tárcának semmi oka a büszkeségre.
A tervezet első változatát megvétózták a beteg- és a szakmai érdekképviseletek, amelyeknek három munkanapjuk volt arra, hogy megismerkedjenek a dokumentummal és javaslatokat tegyenek annak javítására.
A legújabb, szerdán a kormány elé kerülő variációról egyelőre csak részleteket tudni, mert ígéretével ellentétben Székely Tamás egészségügyi miniszter tegnapi sajtótájékoztatóján azt nem ismertette.
A rendelet várható hatásai eléggé nyomasztók, hiszen már a korábbi változat is több, az érintettek szerint elfogadhatatlan megszorítást is tartalmazott; többek között modern hallókészülék vásárlása esetén a nyugdíjasokat alkotmányellenesen megfosztották volna a támogatástól, és bizonytalanná vált a gyerekek hallókészülékei tartozékainak (elemek, fülillesztékek) támogatása. Ez évi 20-30 ezer forintos pluszköltséget rótt volna a családokra. Az érintettek felhördülésének hatására a minisztérium kénytelen volt visszakozni, és törölte a nyugdíjasokat a támogatástól megfosztó passzust, mondván, szó sincs negatív diszkriminációról, tévedés történt.
A jelek szerint viszont a korábbiaktól eltérően a gyerekek ezentúl nem száz-, hanem 98 százalékos támogatást kapnak a hallókészülékre és a tartozékokra. Azaz a szülőnek két százalékot, de legfeljebb öt-ötezer forintot kell fizetniük ezekért. Az, hogy a hallásban nem létezik luxus, egyértelműnek tűnik, főként egy fejlődő gyerek esetében, akinek a legjobb segédeszközzel sem lesz tökéletes a hallása. Az viszont semmiképp sem elfogadható, hogy a sérült gyerekeket nevelő családoknak fizetniük kell azért, hogy lefaraghassanak abból a hátrányból, amellyel gyerekeik a többiekhez képest indulnak.
Az államnak az épekével megegyező jogokat kell biztosítania a sérülteknek, de ezt nem teszi meg, vagy csak nagy hiányosságokkal. Pedig meglehetősen büszkék vagyunk a fogyatékosügyi törvényünkre, és arra, hogy 2007-ben elsőként erősítettük meg a New York-i, fogyatékos emberek jogait biztosító ENSZ-egyezményt.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az iparilag fejlett országok lakosságának körülbelül tíz százaléka hallássérült vagy siket, azaz Magyarországon legalább egymillióra tehető a számuk, hallókészüléket azonban közülük csak legfeljebb 2-300 ezer ember használ.
Hol az esélyegyenlőség?
Maradva a fenti példánál, megkerestük Perlusz Andreát, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Szurdopedagógiai Tanszékének vezetőjét. Beszámolója szerint veleszületett fogyatékosság, így a hallássérülés esetében is meghatározó a korai fejlesztés. Ennek része többek között a megfelelő típusú és minőségű hallókészülék beszerzése. Ha viszont a kicsi nem kapja meg a segédeszközt, vagy annak nem megfelelő a minősége, a következmények az egész életére kihatnak. A hallászavar miatt ugyanis lemarad a beszédfejlődésében, ami együtt járhat a fogalomalkotási és kognitív funkciók, azaz gondolkodási műveletek lemaradásával is. Ezektől függ, hogy járhat-e halló gyerekek óvodájába, iskolájába, vagy csak speciális intézménybe vihetik. Mindenképpen már kiskorában hátránynyal indul. Rehabilitációval és a megfelelő segédeszközökkel ez a hátrány leküzdhető, vagy legalábbis csökkenthető lenne.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy hazánkban nagyon alacsony a felsőoktatásban részt vevő nagyothallók aránya. Pedig már létezik olyan, viszonylag egyszerű eszköz, a miniatűr adó-vevő készülékből álló FM-rendszer, amely képes arra, hogy kiszűrje a zavaró háttérzajokat és a visszhangosságot, és a tanuló hallókészülékébe továbbítsa az előadó tanár hangját.
A teljes rendszer, amelyet Nyugat-Európában tömegek használnak, Magyarországon 4-500 ezer forintba kerül. Csak a jó anyagi körülmények között élőknek vagy a szerencséseknek adatik meg, hogy éljenek a lehetőséggel. A szerencsét ez esetben az jelenti, ha sikerül OEP egyedi méltányossági támogatást kapni, vagy esetleg nyerni a Fogyatékosügyi Közalapítvány címzett pályázatán. Ilyen pályázatot azonban már három éve nem írtak ki. Ezzel szemben Dániában, Svédországban, Svájcban, Németország, Ausztriában, Norvégiában, Finnországban, Hollandiában, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Litvániában vagy az Egyesült Államokban az FM-rendszer tanulmányaik befejezéséig térítésmentesen vagy csekély díj ellenében jár a fiataloknak.
Egy hallókészülékeket és kiegészítőket forgalmazó bolt tulajdonosa szerint a hallókészülék tartós működtetése nagy költséget ró a családokra, hiszen azt karban kell tartani, és legalább háromnaponta elemet kell cserélni benne. Sokan – többnyire az idősebb emberek – úgy spórolnak, hogy csak időnként használják ezt az eszközt, aminek az a következménye, hogy ezáltal a közvetlen környezetükből is kizáródnak.
Az OEP által meghatározott úgynevezett kihordási idő – ennyi idő múlva juthat a hallássérült új készülékhez – a tervezet szerint hétről hat évre csökken. A szabályozás e formájában jobb az előzőnél, mégsem alkalmas arra, amire kitalálták, következményeként abszurd és a józan észnek ellentmondó helyzetek állhatnak elő. Egy most négyéves kislány kétévesen kapta meg a számára legjobb készüléket. Alig két évvel később azonban megjelent a piacon egy, a sérülésének sokkal jobban megfelelő eszköz, de azt nem kaphatja meg, mert a hallókészülék kihordási ideje még nem telt le. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a beszédfejlődés érzékeny szakaszában lévő kislányt még két évig megfosztják attól, hogy a számára legmegfelelőbb készüléket használja. Mindezt abban a korban, amikor a fejlődése szempontjából minden egyes nap elvesztegetett idő.
A mindenkit megillető emberi jogokról nem is beszélve.

Vezércikk a 7. oldalon